Kultúra

Irodalom Beszélgetés Rachida Lamrabet írónővel Károli Gáspár Református Egyetem, április 23., 10.00; Millenáris, Könyvfesztivál, Első Könyvesek Fesztiválja, április 25., 14.30 Képzőművészet Vérité Exposée - az emlékezetről Ernst Múzeum, április 11.-május 31. Komolyzene Collegium Vocale Gent / Akademie Für Alte Musik Berlin: G. F.

A Vive La Féte-et 1997-ben hozta tető alá Danny Mommens, a dEUS basszusgitárosa Gentben - 2004-ig párhuzamosan játszott mindkét zenekarban. Ekkortájt került össze - mind a magánéletben, mind művészileg - az elbűvölő Els Pynoo énekesnővel, akivel kisvártatva rögzítették első demójukat, hogy azután 1998-ban ki is adják Je ne veux pas címen, mely rögvest figyelmet keltett a maga retro-new wave hangzása miatt. A duó zenéjében sikerrel eresztette össze a kortárs elektronika léhábbik oldalát, no és a nyolcvanas évek sötét elektropopját - jellemző, hogy korai lemezeik okán hamarosan keblére ölelte őket a divatszcéna, s magát Karl Lagerfeldet is rajongóik között tudhatták.

A Bart Baele, Yves Degryse és Caroline Rochlitz alkotta BerlinBerlin csoport 2003-ban kezdte multimédiás működését. Az antwerpeni illetőségű trió Holocénra keresztelt sorozatában várostérképészeti munkát végez, szigorúan szubjektív nézőpontból. Városportréik sorát Jeruzsálem három képernyőre komponált multimédiás portréja nyitotta, majd ezt követte az inuitok által lakott Iqaluit, harmadikként pedig a Colorado állambeli Bonanza (a negyedik állomás Moszkva), melynek népessége a háromtagú alkotócsoport megérkezésével közel másfélszeresére duzzadt.

Az énekes/gitáros/billentyűs Stef Kamil Carlens (képünkön fehér gitárral) a nálunk is jól ismert, vezető belga alternatív rockzenekar, a dEUS alapító tagja volt, 1996-ban azonban kiszállt a bandából, hogy a pár évvel korábban beindított, eklektikusabb (popot, rockot, bluest, funkot és soult egybegyúró) zenekarára koncentráljon. Ezt a társaságot Zita Swoonnak hívják, legalábbis egy ideje. A zenekar a 90-es években ugyanis kétszer is nevet cserélt - először erről kérdeztük Carlenst, amikor Antwerpenben utolértük telefonon.

Április 9-e és 30-a között rendezik meg a "Futurspektiv - Új Flamand Mesterek" elnevezésű fesztivált Budapesten. A flamand kultúra sajátságairól André Hebbelincket, a flamand kormány magyarországi képviselőjét, a fesztivál főszervezőjét kérdeztük.

Az idei Tavaszi Fesztiválon ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát az Amadinda együttes. A Rácz Zoltán, Váczi Zoltán, Holló Aurél és Bojtos Károly alkotta ütőegyüttes 1984-ben alakult, eddigi fennállásának eredménye a hazai és külföldi elismertség, számos lemez, s egyebek mellett Liszt-, Kossuth- és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj. Mindezek mellett olyan muzsikusokkal dolgozhatott együtt, mint Eötvös Péter, Ligeti György, Kurtág György, John Cage vagy Steve Reich. Rácz Zoltánnal, a formáció vezetőjével beszélgettünk.

A 40. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb színésznő díját, s a korábbi TÁP színházas kísérletek után ismét egy különleges produkcióban látható. Március végén az AKKU-ban mutatták be, ebben a hónapban pedig a Sirályban játsszák Engi-Nagy Natália rendezésében az Édes Hús című darabot, amiben Júliát játszik Sophie Thompson brit színésznővel közösen. A művésznővel e különleges Shakespeare-adaptáció okán beszélgettünk.

A recept: pasztellszínekkel festett couleur locale-ban szimpatikus tisztviselő egyengeti helytelenkedő helybéli csudabogarak (zömmel a barátai, ismerősei) útját. A pályán nagy a tolongás.

A New York-i zenekar harmadik nagylemeze olyan elementáris, csakis a MGMT tavalyi, mindent vivő kislemezeihez mérhető elektropopslágerrel indul, hogy arra a négy és fél percre képtelenség is szomorkodni az egyébiránt némiképp csüggesztő tény miatt, miszerint a korábban rokonszenves szabálytalanságával tüntető, a Sonic Youth és a Blondie szerelemgyerekének tetsző (akkor még egyértelműen rock)trió elkészítette első nettó trendkövető albumát. A Zero nevű bombát egy még diszkósabb és szintén pompás tétel, a Heads Will Roll követi, majd a korábbi lemezek szép, törékeny pillanatainak folytatásaiként felfogható lassú számok jönnek (a Nick Zinner izgalmas, bár a korábbiaknál jóval viszszafogottabb gitárbetéteivel színesített Soft Shock, és a folkos dallamot hömpölyögtető szintetizátorral megbolondított Skeletons) - ezek szintén nagyszerű darabok. A lemez második felére viszont a zenekar jól hallhatóan kifogy a szellemes ötletekből: a Dull Life fantáziátlan, bár legalább hatásos utánzása a közelmúltbeli gitározós, de azért táncolható indie-slágerszámoknak, a Shame And Fortune pedig három kínos percben a 90-es évek bénán korszerűsített amerikai rádiórockját idézi fel - ezt még az amúgy az egész lemezen roppant érzékien éneklő Karen O sem képes megmenteni.

John Carpenter filmjét 1982 júniusában, két héttel az E.T. premierje után mutatták be Amerikában, és a tömegek Spielberg barátságos űrmanóját preferálták az embert, állatot fölfalva imitáló agresszív földönkívülivel szemben. Ráadásul nem volt még nagyon messze Ridley Scott idegenje (A nyolcadik utas: a Halál) sem, aki Carpenter szörnyéhez hasonló működési elven rendezte ügyeit az embernemmel.

Imponáló - mert szokatlan - a szerkesztői vakmerőség, az induló folyóirat bemutatkozó száma. A szegedi orgánum a bizonytalankodás és útkeresés fázisait elegánsan átugorva teljes vértezetben lép elénk: valószínűleg hazánk legszebb és legdrágább irodalmi fókuszú lapja született meg, határozott szerkesztői vízióval.

Esik az eső, thriller van. A vendégházba új lakó költözött, a lapokban már megint egy prostituált meggyilkolásáról írnak - történetünk szempontjából egyik fejlemény sem elhanyagolható.

Az elmúlt években a skandináv krimikultúra az Animus Kiadó sorozatának köszönhetően valósággal "kiolvadt" a magyar könyvpiacon. Első körben talán a kulturális sajátosságok tűntek fel, és a kritikák is erre figyeltek: az Észak-fok titkára, a jómódú áldozatokra és a még jobb módú elkövetőkre, a Strindberget és Bergmant idéző elfojtásokra (és fojtogatásokra), a zavarbaejtően hűvös kedélyességre, a melengető melankóliával keveredő jéghideg iróniára.

A borítón a zenekar neve és a lemez címe mellett egy harmadik felirat is olvasható: Fővárosi Csatornázási Művek Rt.; a csatornafedél mögül kilátszanak Budapest ismert épületei. A Blind Myself kis túlzással épp attól az, ami, hogy a kiismerhetőséget hírből sem ismeri.