Kultúra

A franciák hústálja lélegzetelállító. A faszénen grillezett libamájjal töltött rostélyos csontja szemtelenül magasra emelkedik a térben, a rózsaszínű bélszín miniatűr kerti zöldségekkel mindössze csak tökéletes, az ököruszállyal és karamellizált zellerrel töltött, gyémánt formájúra faragott szarvasgomba már-már felfoghatatlan.

A Bem rakparton, a Csalogány utca sarkára valamikor a hatvanas-hetvenes évek fordulója tájékán varrtak hetedhét országra szóló emeletes házat, amihez stílusban megfelelő, már-már ultramodern eszpresszó is tartozott, Te+Énnek hívták. Noha emlékezetünk szerint az akkoriban futó Orion űrhajó című nyugatnémet tévésorozatban a lebuj fogalma nem volt tisztázva, a presszó belsőépítészei pótolták a hiányt.

Az előttünk álló hét, vagyis a csütörtöktől szerdáig tartó soros MaNcs-ciklus első és leginkább illusztris komolyzenei koncertje, amelynek beharangozásakor méltán alkalmazhatjuk a "mindenekelőtt" határozószót, a Philadelphiai Zenekar vendégjátéka lesz (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc). A testvéri szeretet és Rocky Balboa városának filharmonikusai frissen lejárt mandátumú volt vezető karnagyuk, Christoph Eschenbach és Leonidasz Kavakosz társaságában látogatnak a MűPába, s az esemény fényes alkalmat kínál a magyar kapcsolatok és vonatkozások pertraktálására.

GRAMMY: PLANT NAPJA Öt kategóriában jelölték, s mind meg is nyerte a Los Angeles-i Grammy-gálaesten Robert Plant és a vele szereplő bluegrass-énekesnő, Alison Kraus, köztük a - világszerte visszaesést mutató albumeladások ellenére is - legnagyobb presztízsű legjobb album díját: Raising Sand. A Viva La Vida jóvoltából három díjat szerzett a Coldplay, s az angol sikersorozathoz hozzájárult a legjobb új előadó díjával elismert húszéves londoni énekesnő, Adele, a Wall-E filmzenéjét szerző Peter Gabriel és az alternatív albumok között győztes In Rainbows révén a Radiohead is.

Darkó István. Nem, ez nem álnév. Nem olcsó poén Donnie Darko nevének margójára. Ahogy a frissen (újból, részben pedig először) megjelent kötet sem újrajátszása az úgynevezett kultfilmnek a nyolcvanas évek abszurdan sötét amerikai kisvárosáról, az időn és megszokott viszonyokon-kapcsolatokon kívül élő kamasz ijesztő-szórakoztató magán- és közvilágáról.

A két író nemrég emlékezetes nagyinterjúkat készített egymással a Literán. A beszélgetések során zártságuk kölcsönösen megnyílt a másik irányába, a két külön interjú körbeért, egy barátság története és mintázata rajzolódott ki. Ezeknek a beszélgetéseknek visszatérő eleme lett a pálinkásüveg. Előbb Bartis kérdezte Keménytől, oldandó a feszültséget, hogy van-e pálinkája. Amikor egy év múlva Kemény volt a kérdező, már egy palack körtepálinkával indított. Szegő János

A korlátlan szabadság nem csak előny, ez jelenti a világháló egyik legnagyobb veszélyét is. A különböző álnevek mögé bújó szerzők sok esetben büntetlenül szeghetik meg a szabályokat, mivel azonosításuk szinte lehetetlen. Nehezíti a helyzetet, hogy jelenleg még a hírportálok esetében sem világos, hogyan kellene eljárni velük szemben. B. Simon Krisztián

A háború ködében Oscar-díjas rendezőjének új filmje, a Parancsra tettük a Bush-éra második leghíresebb börtönéről, a bagdadi Abu Ghraibról, a falai között folyó kínzásokról szól. A tavalyi Berlinalén nagydíjat nyert mű a múlt héten jelent meg nálunk DVD-n. Kriston László

2007-ben végzett, s a második filmjénél tart: a Made in Hungaria című zenés filmben a főszerepet, Fenyő Miklós fiatalkori alteregóját alakítja. Munkahelyén, a Nemzeti Színházban beszélgettünk. Köves Gábor

Alakulnak a szerepek az oviban. A hátulgombolós közlekedés szabályait láthatjuk kirajzolódni a nemzet nagy színészei, a kamerabiztos Peti, Miki, Anna, Dóri, Marcell és a többiek előadásában.

A hazájában rendkívül népszerű amerikai szerző új sorozattal lep meg. Mármint minket, hiszen Amerikában 2008 végén már a regényfolyam ötödik könyve jelent meg; ami ott a Presidential Agent, az itt Az elnök embere. Griffin olvasói valószínűleg hiányolnák, ha a katonaszereplők nem "ropogósra keményített" egyenruhában tűnnének fel.

című darabját viszonylag ritkán veszik elő, és ennek alighanem csak egyik oka, hogy túlságosan is nyitottan mutatja, miről szól. Hát tényleg arról, hogy ez a kétségkívül tehetséges építőmester, Solness nem tűr meg vetélytársat maga körül; sem embert, sem az időt.

A két művész három közös zeneakadémiai hangversenyét tartalmazó kiadvány a 2008-as Perényi-esztendő méltó betetőzésének tekinthető. A világraszóló, immár 61 éves csellista előtt tavaly születésnapi koncerttel, portréfilmmel, rádiófelvételeinek revelatív erejű újrasugárzásával hódolt a magyar zenei élet, s ebből a tisztelgéssorozatból emelkedett ki az a három koncert, mellyel maga a régi barátjával összeszövetkező ünnepelt ajándékozta meg a közönséget.

Már Mel Ferrer 1966-os fellépését is nehezen heverte ki a világ. Különben is, miért legyen nekünk jobb, mint apáinknak. Nagy művészekről szóló mozik felvetik a kérdést: vajon a kreatív hős vagy inkább a film elhivatott alkotóinak művészete kerül-e előtérbe.