mi a kotta? - A magyar kapcsolat

Az előttünk álló hét, vagyis a csütörtöktől szerdáig tartó soros MaNcs-ciklus első és leginkább illusztris komolyzenei koncertje, amelynek beharangozásakor méltán alkalmazhatjuk a "mindenekelőtt" határozószót, a Philadelphiai Zenekar vendégjátéka lesz (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc). A testvéri szeretet és Rocky Balboa városának filharmonikusai frissen lejárt mandátumú volt vezető karnagyuk, Christoph Eschenbach és Leonidasz Kavakosz társaságában látogatnak a MűPába, s az esemény fényes alkalmat kínál a magyar kapcsolatok és vonatkozások pertraktálására.

Hiszen a hagyományosan az amerikai "Nagy Öt" közé sorolt zenekar élén 44 éven át a kiváló Eugene Ormandy (születési nevén: Blau Jenő) állt: vele készítették legtöbb lemezfelvételüket és vele jutottak el a népi Kínába is, méghozzá elsőként a nyugati világ szimfonikus együttesei közül. A program úgyszintén rejt magyar vonatkozást, s itt most nem is az Egmont-nyitány és 1956 fájóan közhelyes összekapcsolására gondolunk, hanem éppenséggel a Kavakosz specialitásaként felhangzó Sibelius-hegedűversenyre. Ennek szerzői dedikációja ugyanis Vecsey Ferencnek szól, az utóbb virtuóz művésszé és közepes komponistává serdült csodagyereknek (képünkön mestere, Joachim József társaságában), aki 1905-ben, 13 éves korában diadalra vitte Sibelius versenyművét.

A philadelphiaiak programja Schubert "Nagy" C-dúr szimfóniájával zárul majd, amelynek köztudomásúlag mindmáig változó a számozása, s ugyancsak Schubert fogja uralni a pénteki napot is. Az ő opus posthumus B-dúr szonátájával szegi majd be izgalmasnak ígérkező zongoraestjét Richard Goode (Zeneakadémia, február 13., fél nyolc), s ugyanez a mű aznap a város egy másik pontján is megszólal, hiszen ott leljük Michel Dalberto programján is, mely Schubert utolsó életévének zongoradarabjaiból válogat (Francia Intézet, február 13., hét óra). Hazai vonatkozásként e helyütt megemlíthetnénk, hogy a Puffancsnak is becézett zseniális Franzerl korai halálában bizonnyal volt szerepe annak a szifilisznek, amit alighanem a Magyar Királyság területén, Zselizen vendégeskedve szedett össze, ám inkább beszéljünk Dalberto másik pesti koncertjéről, melyet a Magyar Telekom Szimfonikusainak társaságában játszik és vezényel majd Mozart és Haydn műveiből szemelgetve (Zeneakadémia, február 12., fél nyolc).

S ha már Haydn, akkor jöjjön hamar Hauser Adrienn hétfői szonátaestje, amit Mitilineou Cleo gazdagít majd a szerző Angol dalaival (a Rádió Márványterme, február 16., hat óra), s jöjjön az Ensemble Philippe két derűs humorú Haydn-matinékoncertje (Fesztivál Színház, február 15. tizenegy és tizenöt óra).

Vasárnap egy másik matinén, a Budafoki Dohnányi Zenekar délebédi hangversenyén ezzel szemben Pergolesi megindító Stabat Matere kerül az ifjúság elé (Zeneakadémia, február 15. tizenegy óra). Ám végzet, bűn és ítélet akad majd a MÁV szimfonikusainak keddi koncertjén is, ahol egy Verdi-nyitány és a Fantasztikus szimfónia ölelésében Deborah Hoffman az argentin Ginastera egzotikus Hárfaversenyét fogja sebes járású ujjaival elpönögni (Nemzeti Hangversenyterem, február 17., fél nyolc).

És végül egy kötelező operai ajánlat: 13-án pénteken a Sevillai borbély bemutatója az operaházban. Az alkotók, úgy látszik, nem babonásak, hát mi se legyünk azok!