mi a kotta? - A magyar kapcsolat

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Az előttünk álló hét, vagyis a csütörtöktől szerdáig tartó soros MaNcs-ciklus első és leginkább illusztris komolyzenei koncertje, amelynek beharangozásakor méltán alkalmazhatjuk a "mindenekelőtt" határozószót, a Philadelphiai Zenekar vendégjátéka lesz (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc). A testvéri szeretet és Rocky Balboa városának filharmonikusai frissen lejárt mandátumú volt vezető karnagyuk, Christoph Eschenbach és Leonidasz Kavakosz társaságában látogatnak a MűPába, s az esemény fényes alkalmat kínál a magyar kapcsolatok és vonatkozások pertraktálására.
Hiszen a hagyományosan az amerikai "Nagy Öt" közé sorolt zenekar élén 44 éven át a kiváló Eugene Ormandy (születési nevén: Blau Jenő) állt: vele készítették legtöbb lemezfelvételüket és vele jutottak el a népi Kínába is, méghozzá elsőként a nyugati világ szimfonikus együttesei közül. A program úgyszintén rejt magyar vonatkozást, s itt most nem is az Egmont-nyitány és 1956 fájóan közhelyes összekapcsolására gondolunk, hanem éppenséggel a Kavakosz specialitásaként felhangzó Sibelius-hegedűversenyre. Ennek szerzői dedikációja ugyanis Vecsey Ferencnek szól, az utóbb virtuóz művésszé és közepes komponistává serdült csodagyereknek (képünkön mestere, Joachim József társaságában), aki 1905-ben, 13 éves korában diadalra vitte Sibelius versenyművét.

A philadelphiaiak programja Schubert "Nagy" C-dúr szimfóniájával zárul majd, amelynek köztudomásúlag mindmáig változó a számozása, s ugyancsak Schubert fogja uralni a pénteki napot is. Az ő opus posthumus B-dúr szonátájával szegi majd be izgalmasnak ígérkező zongoraestjét Richard Goode (Zeneakadémia, február 13., fél nyolc), s ugyanez a mű aznap a város egy másik pontján is megszólal, hiszen ott leljük Michel Dalberto programján is, mely Schubert utolsó életévének zongoradarabjaiból válogat (Francia Intézet, február 13., hét óra). Hazai vonatkozásként e helyütt megemlíthetnénk, hogy a Puffancsnak is becézett zseniális Franzerl korai halálában bizonnyal volt szerepe annak a szifilisznek, amit alighanem a Magyar Királyság területén, Zselizen vendégeskedve szedett össze, ám inkább beszéljünk Dalberto másik pesti koncertjéről, melyet a Magyar Telekom Szimfonikusainak társaságában játszik és vezényel majd Mozart és Haydn műveiből szemelgetve (Zeneakadémia, február 12., fél nyolc).

S ha már Haydn, akkor jöjjön hamar Hauser Adrienn hétfői szonátaestje, amit Mitilineou Cleo gazdagít majd a szerző Angol dalaival (a Rádió Márványterme, február 16., hat óra), s jöjjön az Ensemble Philippe két derűs humorú Haydn-matinékoncertje (Fesztivál Színház, február 15. tizenegy és tizenöt óra).

Vasárnap egy másik matinén, a Budafoki Dohnányi Zenekar délebédi hangversenyén ezzel szemben Pergolesi megindító Stabat Matere kerül az ifjúság elé (Zeneakadémia, február 15. tizenegy óra). Ám végzet, bűn és ítélet akad majd a MÁV szimfonikusainak keddi koncertjén is, ahol egy Verdi-nyitány és a Fantasztikus szimfónia ölelésében Deborah Hoffman az argentin Ginastera egzotikus Hárfaversenyét fogja sebes járású ujjaival elpönögni (Nemzeti Hangversenyterem, február 17., fél nyolc).

És végül egy kötelező operai ajánlat: 13-án pénteken a Sevillai borbély bemutatója az operaházban. Az alkotók, úgy látszik, nem babonásak, hát mi se legyünk azok!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.