mi a kotta? - A magyar kapcsolat

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Az előttünk álló hét, vagyis a csütörtöktől szerdáig tartó soros MaNcs-ciklus első és leginkább illusztris komolyzenei koncertje, amelynek beharangozásakor méltán alkalmazhatjuk a "mindenekelőtt" határozószót, a Philadelphiai Zenekar vendégjátéka lesz (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc). A testvéri szeretet és Rocky Balboa városának filharmonikusai frissen lejárt mandátumú volt vezető karnagyuk, Christoph Eschenbach és Leonidasz Kavakosz társaságában látogatnak a MűPába, s az esemény fényes alkalmat kínál a magyar kapcsolatok és vonatkozások pertraktálására.
Hiszen a hagyományosan az amerikai "Nagy Öt" közé sorolt zenekar élén 44 éven át a kiváló Eugene Ormandy (születési nevén: Blau Jenő) állt: vele készítették legtöbb lemezfelvételüket és vele jutottak el a népi Kínába is, méghozzá elsőként a nyugati világ szimfonikus együttesei közül. A program úgyszintén rejt magyar vonatkozást, s itt most nem is az Egmont-nyitány és 1956 fájóan közhelyes összekapcsolására gondolunk, hanem éppenséggel a Kavakosz specialitásaként felhangzó Sibelius-hegedűversenyre. Ennek szerzői dedikációja ugyanis Vecsey Ferencnek szól, az utóbb virtuóz művésszé és közepes komponistává serdült csodagyereknek (képünkön mestere, Joachim József társaságában), aki 1905-ben, 13 éves korában diadalra vitte Sibelius versenyművét.

A philadelphiaiak programja Schubert "Nagy" C-dúr szimfóniájával zárul majd, amelynek köztudomásúlag mindmáig változó a számozása, s ugyancsak Schubert fogja uralni a pénteki napot is. Az ő opus posthumus B-dúr szonátájával szegi majd be izgalmasnak ígérkező zongoraestjét Richard Goode (Zeneakadémia, február 13., fél nyolc), s ugyanez a mű aznap a város egy másik pontján is megszólal, hiszen ott leljük Michel Dalberto programján is, mely Schubert utolsó életévének zongoradarabjaiból válogat (Francia Intézet, február 13., hét óra). Hazai vonatkozásként e helyütt megemlíthetnénk, hogy a Puffancsnak is becézett zseniális Franzerl korai halálában bizonnyal volt szerepe annak a szifilisznek, amit alighanem a Magyar Királyság területén, Zselizen vendégeskedve szedett össze, ám inkább beszéljünk Dalberto másik pesti koncertjéről, melyet a Magyar Telekom Szimfonikusainak társaságában játszik és vezényel majd Mozart és Haydn műveiből szemelgetve (Zeneakadémia, február 12., fél nyolc).

S ha már Haydn, akkor jöjjön hamar Hauser Adrienn hétfői szonátaestje, amit Mitilineou Cleo gazdagít majd a szerző Angol dalaival (a Rádió Márványterme, február 16., hat óra), s jöjjön az Ensemble Philippe két derűs humorú Haydn-matinékoncertje (Fesztivál Színház, február 15. tizenegy és tizenöt óra).

Vasárnap egy másik matinén, a Budafoki Dohnányi Zenekar délebédi hangversenyén ezzel szemben Pergolesi megindító Stabat Matere kerül az ifjúság elé (Zeneakadémia, február 15. tizenegy óra). Ám végzet, bűn és ítélet akad majd a MÁV szimfonikusainak keddi koncertjén is, ahol egy Verdi-nyitány és a Fantasztikus szimfónia ölelésében Deborah Hoffman az argentin Ginastera egzotikus Hárfaversenyét fogja sebes járású ujjaival elpönögni (Nemzeti Hangversenyterem, február 17., fél nyolc).

És végül egy kötelező operai ajánlat: 13-án pénteken a Sevillai borbély bemutatója az operaházban. Az alkotók, úgy látszik, nem babonásak, hát mi se legyünk azok!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.