Az internet olyan, "mint egy laboratóriumi Petri-csésze: minden változik és forrong benne, egy-egy információ többféle egymásnak ellentmondó tálalásban is hozzáférhető" - írja Képernyők (h)arca című könyvében Miskolczy Csaba, a Blogter.hu vezetője. Az ellentmondó és valótlan információk terjedésében közrejátszik többek között az internet névtelensége is, ami jóformán korlátlan szabadságot ad a felhasználóknak. Az egyes blogszerzők vagy fórumfelhasználók akár a legkényesebb témákról is értekezhetnek anélkül, hogy fel kellene fedniük kilétüket. Ugyanakkor az anonimitás miatt a hamis információk is korlátlanul terjedhetnek a világhálón anélkül, hogy a híresztelőnek valaha is a nyomára jutnának.
Pedig az álneveket nem mindenki azért választja, hogy rejtőzködjön. "A felhasználók többsége az adott online térben elfogadott mintákat próbálja utánozni. Mielőtt aktívan elkezdenek kommentelni vagy blogolni, olvasnak, és képet alkotnak arról, hogy más felhasználók milyen módon és milyen névhasználattal kommunikálnak" - mondta Barczi Imre, a Blog.hu tanácsadója, aki kiemelte, hogy az oldaluk erősen szubjektív, véleményekre és vitákra épülő tér, ahol a sok kialakuló konfliktus miatt a felhasználók hajlamosak álnevek mögé bújni, hiszen így kevésbé kell tartaniuk a következményektől. Ugyanez a következménynélküliség viszont egyben azt is jelenti, hogy szabadabban sértegetnek másokat vagy írnak le légből kapott állításokat. A legrosszabb, ami történhet velük, hogy a szolgáltatók törlik a problémás bejegyzésüket - azt viszont addigra már kellő számú érdeklődő elolvashatta, ráadásul az internet sajátosságainak köszönhetően, ha egy szöveg egyszer egy honlapon megjelent, onnantól kezdve számtalan új helyen felbukkanhat, és sokszor kitörölhetetlenül jelen marad a világhálón.
Nem vonatkoznak rá
Az interneten a jelenlegi szabályok szerint még a hivatalos hírportálokat is kisebb felelősség terheli a nyomtatott kiadványoknál. Az "E"-ként megnevezett város önkormányzatának honlapja ellen indított perben például a bíróság az oldal üzemeltetőit első fokon helyreigazításra kötelezte, mivel az önkormányzati honlap, amely rendszeresen frissült és szerkesztett cikkeket jelentetett meg, 2005-ben többször is valótlan állításokat közölt a felperesről. Ennek ellenére a Győri Ítélőtábla az alperes fellebbezése után elutasította a keresetet. Indoklása szerint a sajtótörvény definíciója "szakaszos megjelenést feltételez, ezzel szemben a honlap megjelenése - bár folyamatosan és változó tartalommal - egyszeri". Emellett kitért arra is, hogy a honlapok az időszaki laptól eltekintve nem tartalmaznak évfolyamszámot és sorszámot, így nem vonatkoznak rá a sajtótörvényben leírtak.
A Lapnyilvántartó Hatóság a Narancsnak elmondta, hogy az internetes lapok megalakulása idején pár hónapig felvették ugyan jegyzékükbe az online hírportálokat is, később azonban minisztériumi utasításra felhagytak ezzel a gyakorlattal. Most egyáltalán nem szerepelnek internetes lapok a nyilvántartásukban, ami azt jelenti, hogy (az említett per tanúsága szerint) jelenleg nem is lehetne ellenük sajtópert indítani. Ennek ellenére a bírói gyakorlat sokszor nem tesz különbséget az online és offline lapok között. Tamás Tibor, a Nol.hu egykori újságírója például azt mondta: őket (mint a Népszabadság online kiadását) a bíróságok ugyanúgy kezelték, mint a nyomtatott lapot: ha helyreigazításra került sor, legtöbbször az archívumban módosították a cikket, de ha a bíró külön kérte, akkor a főoldalon is megjelentették a helyesbítést. Megkeresésünkre az Indexnél is azt válaszolták, hogy a bíróságok teljesen ugyanúgy kezelik őket, mint a nyomtatott médiumokat.
"Jogászkörökben vitatkoznak arról, hogy szükség van-e sajtó-helyreigazításra az internetes lapok esetében is. Az ellenzői azzal érvelnek, hogy akinek nem tetszik egy róla megjelent állítás, annak megvan a lehetősége arra, hogy nyilvánosságra hozza a saját álláspontját a világhálón" - mondta Polyák Gábor médiajogász. Ez hasonlít Mike Goldwin elképzelésére, aki már 1998-ban a rágalmazás haláláról beszélt az internet terjedését kommentálván, mivel a net felhatalmaz mindenkit, hogy megválaszolhassa az őt ért sértéseket, valótlan állításokat. Ez az újdonság véleménye szerint hosszú távon megváltoztatná a rágalmazási jog teljes kontextusát. A szkeptikusok viszont nem hisznek ebben, hiszen egy magánszemély nem tud egykönnyen akkora nyilvánosságra szert tenni saját honlapjával, mint az esetleges rágalmazó hírmédium, ráadásul a helyreigazítás egyben gesztus, amellyel a valótlan állítás megjelentetője ország-világ előtt beismeri, hogy hibázott.
A sérelmet szenvedettnek persze sajtóper híján is megvan a módja arra, hogy jogorvoslatot követeljen. "Személyiségi jogi pert indíthat, ha megvan a jó hírét megsértő személyazonossága. A Ptk. biztosítja az elégtételadás kötelezettségét a jogsértő saját költségén, ami ilyenformán nem nagyon különbözik a sajtóperekben megszokott helyreigazítástól" - nyilatkozta a Narancsnak Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense. Ez viszont a gyakorlatban már nehezebben valósul meg. Tokár Tamás ügyvéd szerint egy ilyen ügyben a felperesnek nagyon nehéz bizonyítania, hogy személy szerint ki fejtette ki a károkozó magatartást, és a károsodás bekövetkezte milyen összefüggésben állt ezzel, illetve milyen számszerűsíthető kár keletkezett a jogsértésből. Ráadásul a bírók jelentős része nincs otthon a számítástechnika világában, így az ítéletet indirekt módon - mivel a bizonyíthatóság informatikai szakkérdés - egy IT-szakember hozza meg. Véleménye szerint egy ilyen ügy akkora pénz- és időbefektetést igényel, hogy a kétes kimenetel miatt jóérzésű ügyvéd nem vágna bele a perbe.
A gyakorlatban persze ritkán fajul idáig az ügy, legtöbbször a tárhelyszolgáltatók maguk oldják meg a problémát, és nemritkán ők azok, akik felvilágosítják a panaszt tevő magánszemélyeket vagy akár a hatóságokat, hogy mi is ilyenkor a teendő - tudtuk meg a blogszolgáltatóktól. Ha jogsértő tartalom miatt panasz éri őket, az internetes tárhelyszolgáltatók az értesítés-eltávolítási eljárásnak megfelelően elérhetetlenné teszik az inkriminált tartalmat. A Blogter üzemeltetői azt mondták, ilyenkor külön kérésre kötelesek kiadni a hozzászóló szerverének bejelentkezési kódjára (IP-címére) és annak időbeliségére utaló adataikat, mások viszont arról számoltak be, hogy ilyen esetben a felhasználó e-mail címét adják meg.
A bizonytalanság oka részben a megfelelő szabályok hiányára vezethető vissza. "Nincs olyan jogi kategória, hogy blog. Nem számítanak hírportálnak, bár valójában azokat sem terheli nagyobb felelősség, szigorúan véve a jogszabályokat. Ha a magyar bíróságok valaha mernének ítéletet hirdetni velük kapcsolatos kérdésben, ami kizárt, akkor persze a professzionális hírportálnak nagyobb felelősséget kellene tulajdonítaniuk, mint az amatőr blognak. Jelenleg még nem kristályosodtak ki ezek a kategóriák. A jog lassan reagál az ilyesmire" - mondta Bayer Judit.
Nem elég komoly
Megoszlanak a vélemények arról, hogy hányan használják az eredeti nevüket a blogírásnál. Egyes szolgáltatók szerint a felhasználóknak kevesebb mint egy százaléka, mások szerint viszont egynegyede. Igazi nevet általában az ad meg a blogoszférában, aki ego- vagy karrierépítési szempontból fontosnak tartja ezt, míg másoknál a nicknév egy többé-kevésbé azonosítható személyt rejt. "A legismertebb közéleti blogok íróinak identitását a blogközösség nagyon jól ismeri. Igaz, ez egy szakmai ismeret, nem minden esetben közkeletű. Továbbá lehet, hogy virtuális néven szerepelnek ugyan a blogban, de a csatlakozó linkeken keresztül elég jól lehet azonosítani az adott írót. A szakmai blogok íróinak hatására szerintem hamarosan a közéleti blogok is átveszik azt a gyakorlatot, hogy névvel és fotóval lássák el az írásaikat" - bizakodik Miskolczy Csaba.
Ami nálunk még csak távoli utópia, külföldön már régóta bevett gyakorlat. Az Egyesült Államokban például az olyan blogoldalak hatására, mint a Huffington Post, tömegesen fedték fel személyazonosságukat az addig rejtőző szerzők. "Ha a hazádban nyilvánosan bírálhatod az elnöködet, a nagyvállalatokat vagy tágabb értelemben véve a hatalommal rendelkező személyeket, akkor igenis névvel ellátva kell az embereknek blogolniuk - írta a Narancsnak John Aravosis, az AmericaBlog alapítója. - Az Egyesült Államokban valami nagyon súlyos ok áll amögött, ha egy ismertebb blogger nem vállalja fel az eredeti nevét." Aravosis szerint bizonyos embereknek a hivataluk miatt vagy esetleg rokonaik karrierje érdekében nem ajánlott felfedniük a személyazonosságukat, ennek ellenére ők is birtokában lehetnek olyan információknak, amelyek fontosak a politikai élet tisztán tartásához, ezért nekik is meg kell adnunk a lehetőséget, hogy akár névtelenül is kritizálhassák a politikai elitet. Egy demokráciában persze nem ők jelentik a többséget.
Az idén negyedik alkalommal megrendezett Golden Blog díjkiosztó zsűrijét nem zavarta, ha valaki álnéven vezette online naplóját, a díjazottaik között ugyanúgy szerepeltek vállalt és titkolt személyazonosságú bloggerek. "Azt azonban megfigyeltük, hogy volt olyan díjazott, aki az itteni elismerés után jött elő a valódi nevével, és cserélte le a nickjét. Mintha a bloggerek attól is félnének, hogy amit csinálnak, nem elég komoly, nem vállalható valódi nevükkel is, egészen addig, amíg másvalaki azt nem mondja a munkájukra, hogy te, ez tök jó" - világít rá egy másik aspektusra Marinov Iván, a Hvg.hu főszerkesztő-helyettese.
A felhasználók száma miatt kevés blogszolgáltatónak van arra lehetősége, hogy előzetesen elolvashassa a rajta megjelenő bejegyzéseket, bár legtöbben nem is látják ennek szükségét. A jelenleg még béta verzióban működő, megújult Népszabadság Online bloggerei kicsi, átlátható közösséget alkotnak, amelynek tisztaságáért a honlap fejlődésével az üzemeltetők kellő lépéseket tesznek. "Néhány hétnyi blogolás után mindenkiről kiderül, hogy mit várhatunk tőle, kirakhatjuk-e például a bejegyzését ajánlóba. Mi az írásaik alapján autorizáljuk a szerzőinket, akkor is, ha csak nicknévvel írnak, emellett pedig fizetett közösségi fejlesztők figyelnek arra, hogy a bejegyzések rendben legyenek. Probléma csak ott van, ahol túl nagyra nőtt a blogközösség" - mondta el a Népszabadság blogokért is felelős online szerkesztője, Sós B. Péter.
A nagy látogatottság a százezernél is több felhasználóval büszkélkedő Blogter.hu esetében jelentett problémát, részben emiatt is volt kénytelen megszigorítani a korábbi szabályrendszerét. A blogokhoz például most már csak regisztráció után lehet megjegyzéseket fűzni, annak érdekében, hogy az esetleges szélsőséges és fel nem vállalt vélemények nehezebben kerülhessenek ki a bejegyzések alá. A bloggerek pedig maguk is törölhetnek kommenteket, megtilthatják bizonyos felhasználóknak, hogy véleményüket a bejegyzéseikhez írhassák, vagy teljesen kikapcsolhatják a hozzászólásokközlését. A szigorítás persze nem mindenkinek nyerte el a tetszését: voltak, akik reklamáltak, hogy az újítások miatt kevesebb hozzászólást kapnak.
A legnagyobb feladat az új rendszerben a felhasználókra hárult: "A web 2.0-ban karmarendszernek nevezett közösségi felelősség hatékonyabbnak bizonyul, mint minden jogi szabályozás. Itt a közösség tagjai védik a saját közösségi terüket, és szűrik ki sokszor már jó előre a problémás eseteket, a Mommo.hu-n például mínusz kreditpontokkal büntetjük a kihágásokat, míg a tartalmak minőségét a topfelhasználókból álló civilanimátorok figyelik" - mondta Miskolczy Csaba, aki a rosszul felügyelt oldalakra is tudott példát hozni. "Jelenleg mind a Videán, mind az Indavideón azt látom, hogy a nézettség oltárán feláldozzák a közösségi tér tisztaságát, és ezt sokszor a reklámozók is elfogadják. Nem értem, hogy egy banknak miért jó egy magasabb nézettséggel bíró pornóvideó mellett megjelennie."
Az új dél-koreai modell, amely a nagyobb látogatottságú oldalakon ellehetetlenítené a névtelenséget, ugyanakkor nem nyerte el a megkérdezettek tetszését. "Európában elvileg lehetséges lenne, de remélhetőleg nem történik ilyen, mivel ez a diktatúrák hozzáállása. Amerikában pedig teljességgel kizárt, ott az anonim megszólalás lehetősége alkotmányos alapjog" - mondta Bayer Judit. Hasonlóképpen reagált Barczi Imre is, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Blog.hu nem szívesen lenne úttörő "egy ilyen korlátozó lépésben". Bayer Judit szerint nem jelent problémát, hogy még nincsen kiforrott jogi szabályozás az interneten, hiszen az új médium az utóbbi időben is rengeteget változott, a korlátozások miatt pedig megtorpanhatna a folyamat, ráadásul az igazán veszélyes internetfelhasználóknak mindig megvan a lehetőségük arra, hogy külföldi szervereken jelentessék meg az írásaikat, amivel újfent tehetetlenné tennék a magyar jogszolgáltatást.
Megoldás tehát csakis az internet önszabályozásától és a felhasználóktól várható. Amíg nem szánják rá magukat bloggerek, hogy teljes nevüket kiírva példát mutassanak, addig kevés remény van arra, hogy egy ilyen hagyomány Magyarországon megszilárduljon. Törvényi szigorítás nem várható, hiszen sokak szerint már most túl szigorúan bánnak a blogszerzőkkel. "A mostani szabályozás abban teszi érdekeltté a szolgáltatót, hogy minden bejelentés esetén törölje a bejegyzéseket, függetlenül attól, hogy a blogger tényleg sértett-e törvényt. Ez pedig korlátozza a véleményszabadságot, hiszen a szolgáltató akkor jár el helyesen, ha minden alaptalan bejelentésre töröl, az író pedig akkor sem tehet semmit a szolgáltató ellen, ha úgy látja, hogy jogtalanul szedték le a bejegyzését" - mondta a Narancsnak Polyák Gábor. A megkérdezett blogszolgáltatók ugyanakkor azt mondták, hogy amennyiben nekik kell lépniük, a posztot csak elérhetetlenné teszik, nem tüntetik el, így - bár ilyenre még nem volt példa - bármikor visszaállíthatják eredeti állapotában a bejegyzést.
