étel, hordó - SUNNY CORNER

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

A Bem rakparton, a Csalogány utca sarkára valamikor a hatvanas-hetvenes évek fordulója tájékán varrtak hetedhét országra szóló emeletes házat, amihez stílusban megfelelő, már-már ultramodern eszpresszó is tartozott, Te+Énnek hívták. Noha emlékezetünk szerint az akkoriban futó Orion űrhajó című nyugatnémet tévésorozatban a lebuj fogalma nem volt tisztázva, a presszó belsőépítészei pótolták a hiányt.
A Te+Ént úgy rendezték be, hogy a randevúzó párocskák a hagyományos smárolás, tapizás, konyak-kávézás közben is úgy érezzék magukat, mintha éppen egy űrhajóban élnék át a hétköznapi súlytalanság bódító állapotát. Mivel nemcsak a körülmények, de az árak is csillagászatinak számítottak, a pletyka szerint leggyakrabban a közeli Külügyminisztérium valuta-napidíjas alkalmazottai és a környék fehérgalléros vállalatainak közép- és felső vezetői szövögették itt a szerelmi szálakat. (Tudomásunk szerint azért sohasem fajultak el annyira a dolgok, hogy a Meztelen diplomata 2. forgatására is sort keríthettek volna.)

A Te+Én kígyózó, zöld neonja a kilencvenes évek közepéig hirdette (egyre kevesebb sikerrel) a feltétlen diszkréciót, egy közismert hazai rockzenész is próbált bele életet lehelni, de a bukás elkerülhetetlen volt. Egy darabig afféle wurlitzerdíszletes, jampidizájnos, rock and roll pubként működött, de most már úgy hívják, Sunny Corner. Nos, erre vetődtünk az esős februári alkonyatban, és választhattunk volna az alkalomhoz jobban illő nevezetű helyet is.

A régi időkre emlékeztető félhomály fogad, ezt leszámítva legfeljebb annyi a hasonlóság a régmúlttal, hogy a Sunny Cornert is modern, kimondottan igényes helynek rendezték be. Kissé illúzióromboló a teret uraló hatalmas televíziókészülék (levett hangú sportközvetítéssel), és az sem a legszerencsésebb, hogy a diszkrét háttérzene éppen a Rolling Stones, de ne legyünk telhetetlenek, ez még mindig százszor jobb, mintha a pincér kedvenc rádióadója bömbölne.

A választékot látva a kritikai él még jobban tompulni kezd, ellenben bizonyos ingerek felerősödnek. Hosszas böngészés után a fűszeres földimogyoró-levest (790 Ft) választjuk indulásnak. A gyömbérrel bélelt különlegesség igazán biztató kezdet, nemcsak a gyomrunkat, de szívünket is melegséggel tölti el, pedig legalább annyira fanyar, mint Benedek Tibor az 1961-es szilveszteri műsorban. Nem így a rákkal megszórt thai rizs (2710 Ft). Formáját tekintve egy lélekvesztő került a tányérra, melyet mentőövekként fognak körbe a néhai ollókezűek. Az édeskés rák jól ellensúlyozza a rizsben megbúvó méregpaprikát, de a remek összhatáshoz az is roppant fontos, hogy a "hajó" éppen a padlizsánkikötőben vesztegel. Ideje lenne békésebb vizekre eveznünk, de a baconbe tekert csirkemellcsíkoktól, amit csípős paprikával, hagymás (!) baracklekvárral és burgonyafánkkal (1940 Ft) tálalnak, még jobban megvadulunk. Ebben az állapotban pedig csak arra vagyunk képesek, hogy ismét megfelelő arányokról, pikáns összhangról áradozzunk, miközben külön is megemlékezzünk a valóban házi készítésű burgonyafánkról, ami legalább akkora ritkaság a hazai vendéglátásban, mint a bizsergető hagymás baracklekvár. A bizsergetés azonban nem itt ér véget. A desszertnek kiszemelt brownie (990 Ft) után arról bizonyosodhatunk meg, hogy ebben az igénytelennek tartott tengerentúli édességben - amit holmi fagylalttal lecsapott muffinnak tartottunk - határtalan lehetőségek rejlenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.