Kultúra

Bernát András a nyolcvanas évek közepén indult generáció egyik legkiválóbb művésze, akinek pályája - ezt az elmúlt évtizedek hektikus művészeti fejleményeit valamelyest ismerve nyugodtan kimondhatjuk, meglepő módon és ellentétben kortársaiéval - egyenes vonalú, töretlen.

Az újkapitalizmus korában élünk. Ennek a kornak "immanens sajátossága, hogy az egyre koncentrálódó és nemzetköziesülő tőke lebontja azokat a politikai, gazdasági, ökológiai és szociálpszichológiai korlátokat, amelyek korábban zavartalan újraértékesülését biztosították". De miért teszi ezt a tőke?

Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik.

Ha átmegyünk a Király utca túloldalára, Teréz Erzsébetre vált, a hatból hét lesz, de mit számít, ha a Lövölde téren mindig hideg van?

Pár évtizeddel Hoffmannunk után Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf is megalkotta a zenegyűlölő alakját. Bár Pozdnisev, kisregényének elbeszélője más alapokon háborog, mint a német hős; ő legkivált a zene erotikus hatalmát kárhoztatja.

A Bella Martha az egyik kedvenc gasztronómiai témájú filmem, tele van finom zenékkel és főzőjelenetekkel.

kulthírek

Az idei Velencei Képzőművészeti Biennále kurátori pályázatának botrányossága a pályázati rendszer átgondolására sarkallja a folyamat szereplőit. Ki hogy, pozíciója, illetve meggyőződése szerint vélekedik: pontosítsák, módosítsák, ad absurdum töröljék el a demokratikus vívmányt.

Ustad Bahauddin Dagar India ősi zenei hagyományát, az ún. dhrupadot ápolja. A Dagar család huszadik (!) zenészgenerációját képviselő művész március 10-én, Az indiai klasszikus zene mesterei sorozat keretében a Trafóban lépett fel - a Narancs azonban még korábban, az új év hajnalán beszélgetett vele Delhiben.

Az "NDK-indiánfilm" a rendszerváltozás utáni Magyarországon az értéktelen, a hamis, a hazug szinonimája lett.

Nyolc kis kritika

Visszatekintve az elmúlt bő másfél évtizedre, úgy látszik, a jazz hatása eddig főleg a metal komplex és sebességorientált megszólalást preferáló irányzataiba szivárgott be, a kilencvenes évek elejére-közepére jellemző technikás death metáltól (Cynic, Atheist) egészen az ezredfordulótól egyre felkapottabbá váló tech-metal és hardcore (The Dillinger Escape Plan) őrületig.

A montreali szabadcsapat 2003 nyarán alakult: a két alapító, Win Butler és felesége, Régine Chassagne köré hamar szerveződött egy feszes alapokat és széles zenei spektrumot vegyítő kollektíva, majd megjelent a bemutatkozó lemez (Funeral), amely 2004-ben az Egyesült Államokban, 2005-ben pedig a világ többi részén is elképesztő sikereket aratott.

Miről is kellene szólnia a Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójára meghirdetett Kodály-évnek? Kocsis Zoltán megadta az alaphangot.