csontzene - Tavaszi oroszok

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Pár évtizeddel Hoffmannunk után Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf is megalkotta a zenegyűlölő alakját. Bár Pozdnisev, kisregényének elbeszélője más alapokon háborog, mint a német hős; ő legkivált a zene erotikus hatalmát kárhoztatja.

Pár évtizeddel Hoffmannunk után Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf is megalkotta a zenegyűlölő alakját. Bár Pozdnisev, kisregényének elbeszélője más alapokon háborog, mint a német hős; ő legkivált a zene erotikus hatalmát kárhoztatja. De hiszen tudjuk, melyik pályatársáról beszél a legújabb Zenegyűlölő, a Kreutzer szonáta főhőséről van szó; Pozdnisev egy rémületes éjszakai vonatúton előadja, hogyan ölte meg feleségét, aki egy "erős farú" fiatalemberrel szonátázott éjnek évadján. Hogy ehhez mit szóltak a szomszédok (lásd Kant véleményét előző számunkban), arról a köztudottan vadállatian toleráns orosz világban nem esik szó, ám a férj szerfölött bírálja az interpretációt, minek summájaként egy tőrrel ledöfi az asszonyt, míg a hegedülő csábító a zongora lábai közt kúszva menekül. A rajtakapott páros Beethoven A-dúr, "Kreutzer" melléknevű szonátáját adja elő, és a megcsalt (?) családapa meglepően leleményesen elemez: "Általában szörnyű dolog a muzsika. Mi is ez? Nem értem. Mi a zene? Mit csinál? Miért csinálja, amit csinál? Azt mondják, a zene lelket emelően hat - szamárság, nem igaz. Hat, hat, rettentően hat, de egyáltalán nem a lelket emelően, hanem a lelket fölzaklatóan. A zene arra ösztönöz, hogy elfeledkezzem magamról, a valódi állapotomról, valami más állapotba visz át, nem a magaméba. A zene hatása alatt azt érzem, amit voltaképpen nem érzek, megértem, amit nem értek, meg bírom tenni, amit nem bírok." Kijelenti: a zene Kínában államügy, és ez így van jól, mivel egy ilyen szonátát voltaképpen be kellene tiltani, nem szabadna előadni egy frivol szalonban, fagylaltozó és dekoltált hölgyek előtt. Eddig Pozdnisev. Hát honfitársa, Maxim Vengerov megszívelte intését, mert koncertjét (30-án, MűPa, 19.30) egy hatalmas hangversenyteremben rendezi, és Beethoventől egy másik szonátát, a c-mollt adja elő (igaz, ez sem marad el ominózus társa mögött felkavarásban).

Egyszóval tőr ide, tőr oda, folyik tovább a Tavaszi Fesztivál, és ha így megy tovább, akkor ebben az évadban, mint egykor a béketáborban, az orosz szólisták (Szokolov, Repin) megint mindent visznek, pláne, ha megemlítjük Dmitrij Baskirovot is, aki már fellépett, továbbá Mihail Pletnyovot, aki ezúttal dirigál, ám zongoristája, Gyenyisz Macujev szintén zenész a hírek szerint (MűPa, 29-én, 19.30). Ellenben a Tavaszi Fesztivált egy tőrőlmetszett muszkaellenes magyar, Kodály zárja, egy - rég nem emlegetett barátunk, Péterfy szerint - "hiperbolikus" magyar figurával, Háry Jánossal, akit Fischer Ádám dirigál újabb és újabb nagyzolásokra (MűPa, április 1., 19.30). Erre már ideje lesz inni - de nem vodkát! -, hisz Háry is a kocsmaasztalnál süti el a legízesebben kamuzásait. Mert ahogy Marci bácsi énekli a gyöngyösbokrétás Paulini Béla örökbecsű sorait: "Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-reh-he-reh-he-res". De elég ebből, mert kö-hö-ze-he-le-he-heg a fi-hizehetö-höhöhö-pini-cér!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”