csontzene - Tavaszi oroszok

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Pár évtizeddel Hoffmannunk után Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf is megalkotta a zenegyűlölő alakját. Bár Pozdnisev, kisregényének elbeszélője más alapokon háborog, mint a német hős; ő legkivált a zene erotikus hatalmát kárhoztatja.

Pár évtizeddel Hoffmannunk után Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf is megalkotta a zenegyűlölő alakját. Bár Pozdnisev, kisregényének elbeszélője más alapokon háborog, mint a német hős; ő legkivált a zene erotikus hatalmát kárhoztatja. De hiszen tudjuk, melyik pályatársáról beszél a legújabb Zenegyűlölő, a Kreutzer szonáta főhőséről van szó; Pozdnisev egy rémületes éjszakai vonatúton előadja, hogyan ölte meg feleségét, aki egy "erős farú" fiatalemberrel szonátázott éjnek évadján. Hogy ehhez mit szóltak a szomszédok (lásd Kant véleményét előző számunkban), arról a köztudottan vadállatian toleráns orosz világban nem esik szó, ám a férj szerfölött bírálja az interpretációt, minek summájaként egy tőrrel ledöfi az asszonyt, míg a hegedülő csábító a zongora lábai közt kúszva menekül. A rajtakapott páros Beethoven A-dúr, "Kreutzer" melléknevű szonátáját adja elő, és a megcsalt (?) családapa meglepően leleményesen elemez: "Általában szörnyű dolog a muzsika. Mi is ez? Nem értem. Mi a zene? Mit csinál? Miért csinálja, amit csinál? Azt mondják, a zene lelket emelően hat - szamárság, nem igaz. Hat, hat, rettentően hat, de egyáltalán nem a lelket emelően, hanem a lelket fölzaklatóan. A zene arra ösztönöz, hogy elfeledkezzem magamról, a valódi állapotomról, valami más állapotba visz át, nem a magaméba. A zene hatása alatt azt érzem, amit voltaképpen nem érzek, megértem, amit nem értek, meg bírom tenni, amit nem bírok." Kijelenti: a zene Kínában államügy, és ez így van jól, mivel egy ilyen szonátát voltaképpen be kellene tiltani, nem szabadna előadni egy frivol szalonban, fagylaltozó és dekoltált hölgyek előtt. Eddig Pozdnisev. Hát honfitársa, Maxim Vengerov megszívelte intését, mert koncertjét (30-án, MűPa, 19.30) egy hatalmas hangversenyteremben rendezi, és Beethoventől egy másik szonátát, a c-mollt adja elő (igaz, ez sem marad el ominózus társa mögött felkavarásban).

Egyszóval tőr ide, tőr oda, folyik tovább a Tavaszi Fesztivál, és ha így megy tovább, akkor ebben az évadban, mint egykor a béketáborban, az orosz szólisták (Szokolov, Repin) megint mindent visznek, pláne, ha megemlítjük Dmitrij Baskirovot is, aki már fellépett, továbbá Mihail Pletnyovot, aki ezúttal dirigál, ám zongoristája, Gyenyisz Macujev szintén zenész a hírek szerint (MűPa, 29-én, 19.30). Ellenben a Tavaszi Fesztivált egy tőrőlmetszett muszkaellenes magyar, Kodály zárja, egy - rég nem emlegetett barátunk, Péterfy szerint - "hiperbolikus" magyar figurával, Háry Jánossal, akit Fischer Ádám dirigál újabb és újabb nagyzolásokra (MűPa, április 1., 19.30). Erre már ideje lesz inni - de nem vodkát! -, hisz Háry is a kocsmaasztalnál süti el a legízesebben kamuzásait. Mert ahogy Marci bácsi énekli a gyöngyösbokrétás Paulini Béla örökbecsű sorait: "Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-reh-he-reh-he-res". De elég ebből, mert kö-hö-ze-he-le-he-heg a fi-hizehetö-höhöhö-pini-cér!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.