étel, hordó - NAPFÉNYES ÍZEK

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Ha átmegyünk a Király utca túloldalára, Teréz Erzsébetre vált, a hatból hét lesz, de mit számít, ha a Lövölde téren mindig hideg van?
Cáfolatnak ott a Szív és a Rózsa, Izabellára viszont már csak a trolibuszok hamiskás mosolya jut, Vörösmartyra még az sem. Ha mégis emberfejekkel dekázunk, óhatatlanul fejhús (netán fejsajt) kerül az ételhordóba. Úgyhogy inkább visszakanyarodunk a Rózsába, ami cseppet sem illatos, viszont az ötvenes évek közterület-átkeresztelésének legpikánsabb darabja. A "szerzők" ugyanis Mátyás király okos lányának modorában jártak el, amikor Rózsa Ferencre változtatták az utca nevét. De ez már csak történelem, akár a Népköztársaság útja sarkán álló Rózsa presszó.

Nem mintha mostanában kevés vendéglátóhely lenne a környéken. Sőt, a Rózsa utcában olyan különlegességet is találhatunk, ami a ferences időkben minden bizonnyal fél Budapestet lázba hozta volna - legalább egy ebéd erejéig.

A Napfényes Ízek ugyanis annak a kevés fővárosi étteremnek az egyike, ahol a zöld ász a legerősebb lap, és a már emlegetett fejhús hallatán ránk fogná a szakács a konyhakést. Ha eddig nem találták volna ki: vegetáriánus szentély lapul a hosszú pincében, ami eredetileg borozó és/vagy magyaros étterem lehetett. Az átalakítással nem sokat vesződtek. Hiába kerültek a falra háziáldások, a kovácsoltvas lámpákra asztrológiai szimbólumok, hiába tettek a bevezető folyosó polcaira megvásárolható bioélelmiszert, pi-vizet és ezoterikus irodalmat, az az érzésünk, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat Déki Lakatos Sándor és népi zenekara.

Pedig csak egy roppant kedves, csupamosoly felszolgáló lány érkezik, akinek lelkesedése gyorsan ránk is átragad. Nem kétséges: nemcsak egyszerű alkalmazott, de a vegántémakör jó ismerője és elkötelezett híve is. Örömmel és szakszerűen teszi a dolgát.

Természetesen rózsavizes limonádéval (120 Ft/dl) indítunk, hogy kellőképpen frissen álljunk a startvonalra: egy tál thai zöldségleves (650 Ft) vár ránk, ami arra a legjobb bizonyíték, hogy a kókusztej akkor is remek alapanyag, ha semmi köze nincs az édes élethez. A leves trükkös ízesítése, mérete és állaga kifogástalan, bár a kukoricát látva nem kimondottan Bangkok jut az eszünkbe. Annyi baj legyen, láttunk mi már édes-savanyú levest és gyrost mexikói étteremben. Az persze itt is kapható, csakhogy (ez a gyros) szejtánból (1690 Ft) készült, ami épp olyan, mint a tofu, viszont egyáltalán nem olyan, mint a bárány. Mindennek ellenére ínycsiklandozó, zöldben gazdag, erősen fűszerezett finomság, tocsog a növényi zsírban, hagymában. Mégsem az Olajbányászra, inkább a Kőbányai Húsosra asszociálunk, és bár a gyros eszünkbe nem jutna róla, a resztelt máj annál inkább.

A rizibizis rántott cheezy (1790 Ft) viszont tényleg olyan, mint a rántott sajt, noha növényi alapanyagból készült. Megkockáztatjuk: az eredetinél is jobb, hiszen nem nyúlik, nem csordogál, és ami a legfontosabb, sokkal karakteresebb íze van, mint a hagyományos éttermek leggyakoribb "vegetáriánus" ajánlatának.

Ahogy mindenki egy ilyen ebéd után, mi is megfogadjuk, hogy ezentúl zöldellni fogunk, mint a smaragdfejű Buddha. Lelkesedésünk az első, illatozó hentesüzletig tart. Ott már csak a lámpa vált zöldre. Meg néha a parizer.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.