étel, hordó - NAPFÉNYES ÍZEK

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Ha átmegyünk a Király utca túloldalára, Teréz Erzsébetre vált, a hatból hét lesz, de mit számít, ha a Lövölde téren mindig hideg van?
Cáfolatnak ott a Szív és a Rózsa, Izabellára viszont már csak a trolibuszok hamiskás mosolya jut, Vörösmartyra még az sem. Ha mégis emberfejekkel dekázunk, óhatatlanul fejhús (netán fejsajt) kerül az ételhordóba. Úgyhogy inkább visszakanyarodunk a Rózsába, ami cseppet sem illatos, viszont az ötvenes évek közterület-átkeresztelésének legpikánsabb darabja. A "szerzők" ugyanis Mátyás király okos lányának modorában jártak el, amikor Rózsa Ferencre változtatták az utca nevét. De ez már csak történelem, akár a Népköztársaság útja sarkán álló Rózsa presszó.

Nem mintha mostanában kevés vendéglátóhely lenne a környéken. Sőt, a Rózsa utcában olyan különlegességet is találhatunk, ami a ferences időkben minden bizonnyal fél Budapestet lázba hozta volna - legalább egy ebéd erejéig.

A Napfényes Ízek ugyanis annak a kevés fővárosi étteremnek az egyike, ahol a zöld ász a legerősebb lap, és a már emlegetett fejhús hallatán ránk fogná a szakács a konyhakést. Ha eddig nem találták volna ki: vegetáriánus szentély lapul a hosszú pincében, ami eredetileg borozó és/vagy magyaros étterem lehetett. Az átalakítással nem sokat vesződtek. Hiába kerültek a falra háziáldások, a kovácsoltvas lámpákra asztrológiai szimbólumok, hiába tettek a bevezető folyosó polcaira megvásárolható bioélelmiszert, pi-vizet és ezoterikus irodalmat, az az érzésünk, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat Déki Lakatos Sándor és népi zenekara.

Pedig csak egy roppant kedves, csupamosoly felszolgáló lány érkezik, akinek lelkesedése gyorsan ránk is átragad. Nem kétséges: nemcsak egyszerű alkalmazott, de a vegántémakör jó ismerője és elkötelezett híve is. Örömmel és szakszerűen teszi a dolgát.

Természetesen rózsavizes limonádéval (120 Ft/dl) indítunk, hogy kellőképpen frissen álljunk a startvonalra: egy tál thai zöldségleves (650 Ft) vár ránk, ami arra a legjobb bizonyíték, hogy a kókusztej akkor is remek alapanyag, ha semmi köze nincs az édes élethez. A leves trükkös ízesítése, mérete és állaga kifogástalan, bár a kukoricát látva nem kimondottan Bangkok jut az eszünkbe. Annyi baj legyen, láttunk mi már édes-savanyú levest és gyrost mexikói étteremben. Az persze itt is kapható, csakhogy (ez a gyros) szejtánból (1690 Ft) készült, ami épp olyan, mint a tofu, viszont egyáltalán nem olyan, mint a bárány. Mindennek ellenére ínycsiklandozó, zöldben gazdag, erősen fűszerezett finomság, tocsog a növényi zsírban, hagymában. Mégsem az Olajbányászra, inkább a Kőbányai Húsosra asszociálunk, és bár a gyros eszünkbe nem jutna róla, a resztelt máj annál inkább.

A rizibizis rántott cheezy (1790 Ft) viszont tényleg olyan, mint a rántott sajt, noha növényi alapanyagból készült. Megkockáztatjuk: az eredetinél is jobb, hiszen nem nyúlik, nem csordogál, és ami a legfontosabb, sokkal karakteresebb íze van, mint a hagyományos éttermek leggyakoribb "vegetáriánus" ajánlatának.

Ahogy mindenki egy ilyen ebéd után, mi is megfogadjuk, hogy ezentúl zöldellni fogunk, mint a smaragdfejű Buddha. Lelkesedésünk az első, illatozó hentesüzletig tart. Ott már csak a lámpa vált zöldre. Meg néha a parizer.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.