Kultúra

A rendező első ún. közönségfilmje, az Apám beájulna sikernek számított a bevételt illetően, mégis úgy maradt meg az emlékezetünkben, mint a gátlástalanság és a szellemtelenség még magyar viszonyok között is elrettentő példája.

Bár Reich Péter Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmje már több mint tíz éve készült, az elsőfilmesek nyugodt enerváltsága ma is eléggé jelemző a magyar filmkészítésre.

A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni.

"Es ist gut", mondta A tiszta ész kritikája szerzője a halálos ágyán. Állítólag.

Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; "esetleg valami könnyűt kapjunk be" felkiáltással azért körülnézhetünk.

kulthírek

Nem akarom elkerülni a vitát, de képzeletben megpróbálok tónust váltani, és a bírálóimnak, mintha beszélgetnénk, elmesélni, miért is berzenkedem annyira attól a beszédmódtól és modortól, ahogy Kornis Mihály a Kádár-korszakot színpadiasan felöltött "országébresztő" szerepben a nemzet asztalára feltálalja.

Élő legenda. Kétszáz film, egy Oscar-díj (Marty, 1956), öt feleség, két műtérd. A napokban tölti be 90. életévét. Az utolsó nagy bölények, szerethető ripacsok egyike - temperamentuma, nagy dumája, érdes hangja, élénk taglejtése, minden grimasza ma is magával ragadó. Olyan klasszikusokban játszott, mint a Most és mindörökké, A piszkos tizenkettő, A vad banda, a Gattaca, a Menekülés New Yorkból, a Konvoj, A Názáreti Jézus, A Poszeidon-katasztrófa - és sorolhatnánk reggelig... A Torinói Filmfesztiválon találkoztunk vele.

Hét kis kritika

A nevét a Roxy Music 1972-es debütalbumának egyik dalából kölcsönző Ladytron nemcsak zenéjében, hanem a tagok származását tekintve is eklektikus: a két frontlány, Mira Aroyo és Helen Marnie bolgár, illetve skót származású, Reuben Wu effekt- és szintifelelős Hongkongban látta meg a napvilágot, Daniel Hunt gitáros-szintis pedig tősgyökeres liverpooli. A második alkalommal megrendezett Nagy Britmánia február 3-i nyitópartiján ők voltak a főzenekar. A koncert előtt az együttes egyetlen angol tagjával beszélgettünk.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az" - még el sem kezdődött az Anna Karenina, a világirodalom máris gazdagabb lett egy csodálatos felütéssel. Még el sem kezdődött Todd Field hevesen díjazott második rendezése, Tolsztoj máris büntetésbe került, szegény feje, egészen a végefőcímig fel sem kelhet a szamárpadból.

Fabrice Hybert, a jelenkori francia képzőművészet egyik legismertebb képviselője, aki mókás munkáival már eddig is sok örömet szerzett híveinek szerte a világban, most nekünk is mosolyt csal amúgy fancsali pofácskánkra: korai, 1981-es, tehát húszévesen készített műve, az Egy négyzetméter ajakrúzs című tábla a Ludwig Múzeumban gazdagon semmitmondó és szegényesen szimbolikus, vagy talán fordítva.

Fekete István 1957-ben megjelent regénye a magyar ifjúsági irodalom máig vitán felül álló csúcsteljesítménye.

Négy napja már, hogy nem ettünk, mikor Lee Van Cleef csak ennyit szólt: "Hé, barátom, itt van Sabbata!" "Zapata" - javította ki Dick, aki egyebek mellett címszereplője volt a Man with two dicks című filmnek, ráadásul közülünk ő hasonlított a legjobban az ifjú Marlon Brandóra.