csontzene - Végszavak - befejező rész

  • .
  • 2007. február 22.

Trafik

"Es ist gut", mondta A tiszta ész kritikája szerzője a halálos ágyán. Állítólag.

"Es ist gut", mondta A tiszta ész kritikája szerzője a halálos ágyán. Állítólag. Még a Zenegyűlölő is van oly udvarias állítólagos olvasóival, hogy a mondatot nem fordítja le, ellenben Berényi Gábor fordításában felidézi Az erkölcsök metafizikája című munkája kezdő mondatait: "A vágyóképesség az a képesség, hogy képzeteink révén e képzetek tárgyainak okaivá legyünk. Egy lénynek azt a képességét, hogy képzeteinek megfelelően cselekedjék, életnek nevezzük." Tiszta sor: ha arra vágyom, hogy elmenjek a remek német dirigens, Martin Haselböck koncertjére (Művészetek Palotája, február 22-én, 19.30), melyről a műsor (Schubert, Bruckner) alapján van némi (előzetes) képzetem, és birtokában vagyok egy képességnek, miszerint e képzetnek megfelelően tudok cselekedni, akkor vágyóképességem birtokában, ráadásul e koncert, vagyis képzetem tárgyának okaként el is fogok menni erre a hangversenyre, mely cselekvésem továbbá azt is bizonyítja, hogy életet élek, azaz élek. Tudja az ördög. Mondjuk nem hangzik rosszul, bár ritkán beszélünk így. Meg aztán: ennyi lenne az élet? Válaszul megint csak az ördöghöz fordulhatunk, ám Kant (képünkön) még azt is tudta, hogy az élet vége jó.

Ám hagyjuk a zenéhez csak kevéssé illő filozofálást (megfigyelhető: minden általános vagy annak tételezett esztétika a zenén bukik meg), és idézzük fel egy esetét kedves Kantunknak, aki élete egy rossz pillanatában kirúgta Martin Lampe nevű inasát, bár az, noha lopott (vagyis rendelkezett vágyóképességgel), mindaddig hűen szolgálta a gyakorlati ész kritikusát. Egy idő elteltével a königsbergi mesternek lelkifurdalása támadt emiatt, de munkája érdekében ezt mindenáron el akarta fojtani. Ezért egy cédulára felírta: "Lampét elfelejteni!!" És ezt kitűzte dolgozószobája falára, mások szerint állandóan a zsebében hordta. Tipikus teoretikus, hiszen még egy fizetőpincér is átlátja, hogy éppen ezzel a tettével tartotta folyvást tiszta eszében egykori inasa emlékét. De Kant azért volt nagy, sőt az egyik legnagyobb filozófus, aki valaha élt, mert még ez a baromság is mélyen filozofikus, szinte régebbi üzletfelünket, Wittgensteint előlegező tett, ha belegondolunk. Jóllehet most nem gondolunk bele.

Inkább azon töprengünk, hogy minden vágyóképességünk ellenére (hiszen Bartók, Chopin, Liszt szonátáival szolgál a műsor) vajon elmenjünk-e Bogányi Gergely zongoraestjére (Zeneakadémia, február 22., 19.30)? Legutolsó, január 27-i koncertje (Schumann: Karnevál) után erre csak a legnagyobb bizalom késztethet, ezért nincs meg hozzá a gyakorlati kedvünk, mely szükségszerű kapcsolatban áll a vágyódással. Viszont pusztán szemlélődő kedvünk, azaz tétlen tetszésünk okán ellátogatunk egy ritkán fellépő zongoraművésznő, Lukács Judit délelőtti koncertjére (Régi Zeneakadémia, február 24., délelőtt 11.), mert a hatalmas program (Schubert: Wanderer-fantázia, Schumann: C-dúr fantázia) képzete afficiálja vágyóképességünket. És ez jó. Még ha nem halunk is bele. Helyette zárlatul feldobunk egy kérdést. Kantunk szerint az ismétlődő vágy nem más, mint a hajlam. Na már most, kétségkívül ismétlődő vágyunk, hogy koncert után legurítsunk egy pohárkával. Szükségszerű, avagy netán pusztán akcidentális ez a kapcsolat?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.