étel, hordó - Alcasar

  • .
  • 2007. február 22.

Trafik

A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni.

A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni. Mára a tér a ferencvárosi rehabilitáció szimbólumává vált: fásítottak, füvesítettek, fradistákhoz méltón zöldben pompázik az autentikus nyilvános vécé, korhűek a zenepavilonok. Játszótere viszont modern, minden szabványnak megfelel, talán a teret ölelő új házak is - persze az ízlés más kategória.

Ennek ellenére kedvünkre "ékszerdobozozhatunk", ha erre visz utunk, hiszen egy megvalósult típusálom tárul elénk. Úgy véljük, holdvilágos éjszakán a legtöbb magyar polgármester ilyennek képzeli a középosztály felemelkedésének terepét, de csak a legábrándosabbak képesek arra, hogy egy ilyen helyre ne kisvendéglőt vagy kávéházat vizionáljanak. A Ferenc téren viszont hetedhét országra szóló francia étterem kelleti magát piros neonnal, hatalmas kirakatokkal. De ne gondoljunk ledér nőcskére, az Alcasar cseppet sem közönséges. Tudomásunk szerint egyedülálló a hazai kínálatban. Ezért különösen meglepő, hogy ezen a helyreállított, ám mégis kieső vidéken nyílt, egyértelmű ugyanis, hogy törzsvendégeket valószínűleg nem a környék lakóiból fognak toborozni.

Már érkezésünkkor igazolva érezhetjük magunkat, vasárnap késő délután az Alcasar olyan üres, mint egy vesztes politikus tekintete a választások éjszakáján. A berendezés viszont inkább "diplomatikusnak" mondható. Nem lehet egy rossz szavunk az elegáns bútorok, a faburkolat, hatalmas tükrök láttán (legfeljebb, ha belenézünk), igaz, a neon vagy energiatakarékos világítás nem a legszerencsésebb, ha már dekorációként a kivilágított Eiffel-toronyról készült posztert helyezték el. Mindez lényegtelen a tökéletes terítékhez és a kifogástalanul dolgozó felszolgálókhoz képest, az étlapon pedig kevés, de annál izgalmasabb fogásról olvashatunk. Előlegként fűszervajas kenyeret kapunk - nem különösebben emlékezetes, ellenben a csőben sült kecskesajt madársalátával (890 Ft) már igazi ínyencfalat. Szakértőnk megerősíti, hogy a sajt eredeti francia. A nevére ugyan nem emlékszik, de - mint mondja - ő is ilyet szokott vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. De a garnélás csirkesteak (3260 Ft) elfogyasztásakor már nem szólal meg, csak a szeme csillog a látványtól, a pikáns falatoktól a foga jár - ha lehet ilyet mondani - ünnepi táncot. Az epres, édesköményes baconba tekert gyöngytyúkmellel (3380 Ft) csak fokozható a hangulat. Olyan varázslatos ízkombináció, ami már az ünnep éjszakáját, a buja beteljesülést juttatja eszünkbe. A vajbabos grillezett nyúl (1980 Ft) ehhez képest könnyű, bár nem ennyire könnyed kaland, de ismerve a hazai nyúlkészítési és -fogyasztási szokásokat, igazi remekmű. Ugyanezt mondhatjuk a desszertnek rendelt rebarbarás mákos túrógombócról (980 Ft), az ananászfagylaltos sült almáról (990 Ft), az édes csúcsra mégis a nápolyis (!) tejberizzsel (480 Ft) juthatunk el, ami épp attól rafinált, hogy pofonegyszerű. Erős a gyanúnk: ez lehet a francia konyha titka is, csak épp nem merik bevallani.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.