étel, hordó - Alcasar

  • .
  • 2007. február 22.

Trafik

A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni.

A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni. Mára a tér a ferencvárosi rehabilitáció szimbólumává vált: fásítottak, füvesítettek, fradistákhoz méltón zöldben pompázik az autentikus nyilvános vécé, korhűek a zenepavilonok. Játszótere viszont modern, minden szabványnak megfelel, talán a teret ölelő új házak is - persze az ízlés más kategória.

Ennek ellenére kedvünkre "ékszerdobozozhatunk", ha erre visz utunk, hiszen egy megvalósult típusálom tárul elénk. Úgy véljük, holdvilágos éjszakán a legtöbb magyar polgármester ilyennek képzeli a középosztály felemelkedésének terepét, de csak a legábrándosabbak képesek arra, hogy egy ilyen helyre ne kisvendéglőt vagy kávéházat vizionáljanak. A Ferenc téren viszont hetedhét országra szóló francia étterem kelleti magát piros neonnal, hatalmas kirakatokkal. De ne gondoljunk ledér nőcskére, az Alcasar cseppet sem közönséges. Tudomásunk szerint egyedülálló a hazai kínálatban. Ezért különösen meglepő, hogy ezen a helyreállított, ám mégis kieső vidéken nyílt, egyértelmű ugyanis, hogy törzsvendégeket valószínűleg nem a környék lakóiból fognak toborozni.

Már érkezésünkkor igazolva érezhetjük magunkat, vasárnap késő délután az Alcasar olyan üres, mint egy vesztes politikus tekintete a választások éjszakáján. A berendezés viszont inkább "diplomatikusnak" mondható. Nem lehet egy rossz szavunk az elegáns bútorok, a faburkolat, hatalmas tükrök láttán (legfeljebb, ha belenézünk), igaz, a neon vagy energiatakarékos világítás nem a legszerencsésebb, ha már dekorációként a kivilágított Eiffel-toronyról készült posztert helyezték el. Mindez lényegtelen a tökéletes terítékhez és a kifogástalanul dolgozó felszolgálókhoz képest, az étlapon pedig kevés, de annál izgalmasabb fogásról olvashatunk. Előlegként fűszervajas kenyeret kapunk - nem különösebben emlékezetes, ellenben a csőben sült kecskesajt madársalátával (890 Ft) már igazi ínyencfalat. Szakértőnk megerősíti, hogy a sajt eredeti francia. A nevére ugyan nem emlékszik, de - mint mondja - ő is ilyet szokott vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. De a garnélás csirkesteak (3260 Ft) elfogyasztásakor már nem szólal meg, csak a szeme csillog a látványtól, a pikáns falatoktól a foga jár - ha lehet ilyet mondani - ünnepi táncot. Az epres, édesköményes baconba tekert gyöngytyúkmellel (3380 Ft) csak fokozható a hangulat. Olyan varázslatos ízkombináció, ami már az ünnep éjszakáját, a buja beteljesülést juttatja eszünkbe. A vajbabos grillezett nyúl (1980 Ft) ehhez képest könnyű, bár nem ennyire könnyed kaland, de ismerve a hazai nyúlkészítési és -fogyasztási szokásokat, igazi remekmű. Ugyanezt mondhatjuk a desszertnek rendelt rebarbarás mákos túrógombócról (980 Ft), az ananászfagylaltos sült almáról (990 Ft), az édes csúcsra mégis a nápolyis (!) tejberizzsel (480 Ft) juthatunk el, ami épp attól rafinált, hogy pofonegyszerű. Erős a gyanúnk: ez lehet a francia konyha titka is, csak épp nem merik bevallani.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.