A Tűzoltó utca és a Tompa utca között elterülő Ferenc tér egy évtizede még olyan volt, ahová az ember sötétedés után csak akkor merészkedett, ha a dobermannját vitte sétálni. Mára a tér a ferencvárosi rehabilitáció szimbólumává vált: fásítottak, füvesítettek, fradistákhoz méltón zöldben pompázik az autentikus nyilvános vécé, korhűek a zenepavilonok. Játszótere viszont modern, minden szabványnak megfelel, talán a teret ölelő új házak is - persze az ízlés más kategória.
Ennek ellenére kedvünkre "ékszerdobozozhatunk", ha erre visz utunk, hiszen egy megvalósult típusálom tárul elénk. Úgy véljük, holdvilágos éjszakán a legtöbb magyar polgármester ilyennek képzeli a középosztály felemelkedésének terepét, de csak a legábrándosabbak képesek arra, hogy egy ilyen helyre ne kisvendéglőt vagy kávéházat vizionáljanak. A Ferenc téren viszont hetedhét országra szóló francia étterem kelleti magát piros neonnal, hatalmas kirakatokkal. De ne gondoljunk ledér nőcskére, az Alcasar cseppet sem közönséges. Tudomásunk szerint egyedülálló a hazai kínálatban. Ezért különösen meglepő, hogy ezen a helyreállított, ám mégis kieső vidéken nyílt, egyértelmű ugyanis, hogy törzsvendégeket valószínűleg nem a környék lakóiból fognak toborozni.
Már érkezésünkkor igazolva érezhetjük magunkat, vasárnap késő délután az Alcasar olyan üres, mint egy vesztes politikus tekintete a választások éjszakáján. A berendezés viszont inkább "diplomatikusnak" mondható. Nem lehet egy rossz szavunk az elegáns bútorok, a faburkolat, hatalmas tükrök láttán (legfeljebb, ha belenézünk), igaz, a neon vagy energiatakarékos világítás nem a legszerencsésebb, ha már dekorációként a kivilágított Eiffel-toronyról készült posztert helyezték el. Mindez lényegtelen a tökéletes terítékhez és a kifogástalanul dolgozó felszolgálókhoz képest, az étlapon pedig kevés, de annál izgalmasabb fogásról olvashatunk. Előlegként fűszervajas kenyeret kapunk - nem különösebben emlékezetes, ellenben a csőben sült kecskesajt madársalátával (890 Ft) már igazi ínyencfalat. Szakértőnk megerősíti, hogy a sajt eredeti francia. A nevére ugyan nem emlékszik, de - mint mondja - ő is ilyet szokott vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. De a garnélás csirkesteak (3260 Ft) elfogyasztásakor már nem szólal meg, csak a szeme csillog a látványtól, a pikáns falatoktól a foga jár - ha lehet ilyet mondani - ünnepi táncot. Az epres, édesköményes baconba tekert gyöngytyúkmellel (3380 Ft) csak fokozható a hangulat. Olyan varázslatos ízkombináció, ami már az ünnep éjszakáját, a buja beteljesülést juttatja eszünkbe. A vajbabos grillezett nyúl (1980 Ft) ehhez képest könnyű, bár nem ennyire könnyed kaland, de ismerve a hazai nyúlkészítési és -fogyasztási szokásokat, igazi remekmű. Ugyanezt mondhatjuk a desszertnek rendelt rebarbarás mákos túrógombócról (980 Ft), az ananászfagylaltos sült almáról (990 Ft), az édes csúcsra mégis a nápolyis (!) tejberizzsel (480 Ft) juthatunk el, ami épp attól rafinált, hogy pofonegyszerű. Erős a gyanúnk: ez lehet a francia konyha titka is, csak épp nem merik bevallani.
