étel, hordó - SPEEDY BURRITOS

  • .
  • 2007. február 15.

Trafik

Négy napja már, hogy nem ettünk, mikor Lee Van Cleef csak ennyit szólt: "Hé, barátom, itt van Sabbata!" "Zapata" - javította ki Dick, aki egyebek mellett címszereplője volt a Man with two dicks című filmnek, ráadásul közülünk ő hasonlított a legjobban az ifjú Marlon Brandóra.

Négy napja már, hogy nem ettünk, mikor Lee Van Cleef csak ennyit szólt: "Hé, barátom, itt van Sabbata!" "Zapata" - javította ki Dick, aki egyebek mellett címszereplője volt a Man with two dicks című filmnek, ráadásul közülünk ő hasonlított a legjobban az ifjú Marlon Brandóra. Az Örökmozgó előtt, az Erzsébet körúton didergett a kis csapat, bármelyik filmkritikus megmondhatja, történtek már ott cifrább dolgok is. Igen ám, de a mi emberünk, a "magyar film sírásója" inkább csöndben maradt. Csak akkor kiáltotta vígan: "Vivát, Benyovszky!", hogy az egyik palimadár Eizensteint vette a szájára, az Ogyessza és Mexikó City között feszülő keskeny hidat, amit jégcsákánnyal faragtak, kilenc lyukát géppuska ütötte. "Hol volt akkor a stáb?" - kérdezte kétségbeesett arckifejezéssel, de Lee elmosolyodott: "Tudod, Öcsi, akkoriban a Gorkij moziból egyszerűen átsétáltam a Maxim Varietébe."

Nevettünk, ha ez szóba jött, de nevettünk azon is, hogy a babakocsiban, ami majdnem halálra gázolt egy járókelőt, szombrerós csontváz kortyolta gumisüvegből a tequilát. A piros neonpaprika viszont egyáltalán nem tűnt viccesnek közvetlenül a mozi mellett a kirakatban, egy hatalmas "Megnyílt" felirat tövében. Mondom, négy napja már, hogy nem ettünk, így az olyan mexikói (tex-mex?) gyorsétterem, amilyen a Speedy Burritos, már-már az aztékok kincsének látszott. Még akkor is, ha a díszletek láttán egyértelmű, hogy Robert Rodriguez Hortobágyára érkeztünk - olcsó kiszerelésben. Tudjuk persze, hogy Guadalajara és Budapest között még a légihíd is merész elképzelés, talán nem ártott volna egy kreatívabb belsőépítészt szerződtetni. Akinek Mexikóról nemcsak a piros diszperzit, a naivok modorában falra kent bajuszkirályok és az akasztott szombrerók jutnak az eszébe. Dicséretes viszont, hogy a bútorzat minőségi áru, az pedig külön öröm, hogy van dohányzórész. Vagyis a Speedy Burritos az átlagosnál jobb "önki", ami a komfortot illeti.

A lényeg azonban a tálcázásnál dől el. A sorban állás alatt van időnk megcsodálni az üveg mögött sorakozó falatokat, de nem csak a bőség ejt zavarba, az is, hogy az egyik sarokban klasszikus gyrosrúd forgolódik. Honnan került ez ide, és vajon miért? Az sem a legszerencsésebb, hogy előbb választhatunk desszertet, mint levest, de félre a károgással, ha különben szépek az ételek, és ráadásul megfizethetők. Kukorica- és sajtkrémlevest (350-350 Ft), taco- és enchilladamenüt (1350-1350 Ft), azték marhachilit (1250 Ft) választunk, és reméljük a legjobbakat.

De az első falatok nyomán elszáll belőlünk az optimizmus, a kukoricaleves csíp, mint a skorpió, eszünkbe nem jutna róla a tengeri, a sajtkrémleves viszont annyira jellegtelen, hogy még azt sem tudnánk megmondani, mitől rossz. Az azték marhachilivel már könnyebb a dolgunk. A hús annyira száraz és rágós, hogy biztosak vagyunk benne, az alapanyag utolsó lakhelye egy idősek istállója lehetett, és ezt a különben kiváló rizs sem tudja feledtetni. Pedig ránk férne! A taco a török (!) büféket is, az enchilladát viszont mi ajánlanánk a balatoni, lacikonyhás parti őrségnek, ez ugyanis már az ő műfajuk. Nem csoda, hogy az ízetlen zöldségekkel és erős fűszerezéssel felnyomott hússal töltött készítményről egy másik Speedy, a héliumhangú Gonzales jut eszünkbe: kóstolás után ugyanis legszívesebben az ő tempójában iszkolnánk el a Burritosból.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.