Kultúra

Ha filmes közszerepléseit és eddigi rendezéseit tekintjük, bízvást kimondható: Lars (von Trier, a rendező) volt már minden, csak akasztott ember nem. Nos, a Táncos után a vak is látja: volt már az is. Éppen ezért talán felesleges is bárkit azzal untatni, hogy mi mindent művelt eddig ez a rémes alak, mégis megkerülhetetlen. Mégpedig azért, mert e mostani munkája oly direkt módon különbözik minden korábbi dolgától, hogy ezekben az eltérésekben, eltérítődésekben is lehet valami. Ugyanakkor mielőtt csak érintőleges megjegyzéseket tennénk előéletéről, sietve le kell szögezzük: a Táncosnak az egész filmes műtörténetben sem igen akad előzménye. Pontosabban akad kismillió is, csak így együtt tető alá hozni efféle szcénát még nem merészelt senki sem, annak ellenére, hogy a filmkészítés nyilvánvalóan a bátrak sportja.

A kamerák képeinek tanúsága szerint 2001 újévének délelőttjén a hetvenegy éves Nikolaus Harnoncourt meglehetősen elfogódottan lépett ki a bécsi Musikverein Aranytermét megtöltő sogennante prominens közönség elé. Nyilván megfordulhatott a fejében, hogyan is került ő ide, hogy hamarosan beintse a világ talán legjobb zenekarát, megkezdve ezzel a világ bizonyosan leghagyományosabb és legjobb újévi koncertjét.

és azzal is fejeződik be. Gyöngéd mosoly, diadalmas fénysugár, tisztán csengő gyereknevetés.

Időnként szórakoztatóak tudnak lenni a marketingszakmunkák. Marketinggel sok pénzt lehet keresni, kívánatos dolog, ezért aztán legalább annyi sarlatán marhaságot adtak ki (még magyar nyelven is) a témában, hogy talán még a csajozás-, meggazdagodás- és aranycsinálás-ügyi szakirodalmat is felülmúlja.

Alondoni Random Dance Company szofisztikált cyberbrigád. Wayne McGregor ötletadó és rendező koreografáltjai a legújabbak világából jöttek. Előadásaik által közvetlenül tapasztalható az élő, jól képzett táncosok, a virtuálisan kreált figurák, a kivetített grafikák, a kinetikus architektúra, valamint a testből és gépből materializált hangok jól működő kapcsolata. Gondolkodóba ejt, vajon hogyan lehet folyamatosan a lendület törvényeinek ellentmondva mozogni, azaz bénázni, úgy, hogy az szép legyen, és sajátos mozgásrendszerré álljon össze a szemünk előtt.

Ha találomra csapjuk fel valahol, szinte biztos, hogy a következőhöz hasonló képeket látunk: domboldal, erdőszél, szavannarészlet, erdei patak - nagyjából ilyen kertekről van itt szó. ´sparkok, kert a kenti tengerparton, rétek, legelők, nehezítésként valamilyen tereptárgy, bronzszobor, pajta, iparművészileg elszenesített tölgyfa - a könyvet kisebb kertben nem is nagyon lehet kinyitni.

Asikertörténetek nem túl változatosak, inkább műfaji sajátosságaik vannak. Emlékszik még valaki Roberto Rodriquezre? Állítólag egy nettó senki volt, aztán innen-onnan összekalapált hétszázezer USD-ből (potomság) leforgatta az El Mariachi című látványosan low budget moziját, és menten lett belőle valaki. A nyakába zúdult egy szekérderék lóvé, ha akart volna, sem bírt volna elugrani alóla. Mint aki megnyerte az ötöst, jaj, most mit csináljak? Végül ráment a tutira. Megcsinálta még egyszer ugyanazt, immár Antonio Banderasszal, Salma Hayekkal és persze Quentin Tarantinóval súlyosbítva. Hogy a Desperado volt az egyetlen helyes választás, azt egyaránt bizonyították a film bevételi mutatói és Rodriquez későbbi - gyakorlatilag említésre sem igen érdemes - munkái.

"Ez a kilencszázadik koncertlemeze"; "Youngtól nem lehet elég élő felvételed" - állítják pro és kontra a Road Rock kritikusai. Valóban, csak az utóbbi évtizedben három és fél Weld és Arc című mini CD (1991), MTV Unplugged (1993), Year Of The Horse (1996) hivatalos Neil Young-koncertalbum jelent meg, tehát éppenséggel nem szűkölködünk hasonló produkciókban. Másrészt viszont a rockzene színterén megszokottól ugyancsak eltérően a már elaggott Young (56) egyre derekabban adja.

Az olajár kártékony hatásaival együtt lassan a nemzetközi dzsesszvilág is begyűrűzik Magyarországra. A UP Records és a Fonó közös kiadványán az olasz nevű, New Yorkban született Agostino Di Giorgio gitározik, és feltehetően a hangszerelésért is ő felel. A ritmusszekció kanadai, Ron Seguin bőgőzik, Michel Lambert dobol, és a mi Oláh Kálmánunk zongorázik. A különböző kulturális és zenei háttérrel bíró zenészek hibátlanul beszélik a dzsessz egyetemes nyelvét, a zenekar úgy szól, mintha régóta együtt játszanának. A dolgot megkönnyítendő, alapvető sztenderdeket dolgoznak fel a Body and Soultól az Alone Togetherig.

Egyre nyugodtabb, egyre csöndesebb a víz a Korai Öröm tengerén, és ez egyáltalán nem baj. A legújabb lemez - már hagyományosan - címtelen számai egy befelé forduló, padláson molyolgató zenekart mutatnak be, egy letisztult, de nem egyszerű világot, ahol a harmóniák sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint a lendület. Így volt ez már az előző cédén is, csak akkor azt hittem, hogy mellékvágány a köldökmustra, pedig fősodor. Jó - mondom magamnak -, jó, akkor nézzük ebből a szempontból a dolgot, elvégre felnőttek vagyunk, nem kell mindig az a szertelen mulatás meg ostoba és fárasztó tánc, üljünk le a sarokba, és hallgassunk Korai Örömöt, lehetőleg úgy, hogy ne foglalkozzunk közben semmivel.

Volt idő, amikor nagyon tudtam volna lelkesedni ezért a lemezért. De ahogy ezerrel megöregedtem, egyre kevésbé izgat a rock ´n´ roll, és hál´ isten távolabb tartja magát tőlem a depresszió. Aminek persze ugyancsak megvan a maga veszélye, de erről majd máskor: ez a pár sor most nem rólam szól.

Az Ön háromévese, kedves olvasó, az RTL Klub vasárnap délelőtti örömműsorára perdül-fordul, miközben Ön próbálná nyögve fejére húzni a paplant? Vigyázzon! A fertőzésveszély nagy, Ön veszélyes zónába ért! Még nem tudja, de hamarosan kezdődik a harc! A gyermek hamarosan Pokémonnal álmodik, és Ön kénytelen lesz megvenni a jutányos áron, mindössze kilencezer forintért kapható, garantáltan veszélyesanyag-mentes, mosható felületű Pikachu-párnát. Ha iskoláskorú, hátán egy üvöltő gorillára emlékeztető Pokémonszelídítővel indul majd - hátizsák és poliészter pólók nagy választékban, már 2000 Ft-tól -, és ott intenzív kereskedelmi tevékenységet folytat. A rágógumi-, nyalóka- és gumicukor-választási procedúra, amelyet eddig a bőség zavara erősen megnehezített, figyelemreméltóan megrövidül ugyan, mivel mindenhol Pokémon-matricára és -kártyára vadászunk, ezzel párhuzamosan azonban a gyermek szenvedélye a rágás felől a gyűjtés felé fordul, s képes lesz egyszerre akár tizenöt nyalóka leküzdésére is, csak hogy a mellékelt kartonocskák célszerű rendezését minél előbb megkezdhesse. Ja igen, komolyabb gyűjtőknek egy kezdő kártyacsomag ötezer forint körül van.

Ken Kesey interneten át árulja haveri köre nagy pszichedelikus buszozásának több mint 30 év után összevágott és videóra mentett filmfelvételeit. Stephen King megnyitotta új rémregénye kicsiny, elektronikus boltját. A világ Nr 1 könyvvására, az ezúttal lengyelekre fokuszáló Frankfurt különdíjat kreált az e-könyveknek. A most [*****]-nak nevezendő küzdőtéren végkifejletéhez közeledik az első magyar online regénypályázat, a döntőben Garaczi, Majoros és Smiles urak hajráznak. Korrekt szakmai portálja lett a honi filmes és színházi világnak (magyar.film.hu; szinhaz.hu ), hálóhelyre leltek papíron anyagiakkal küzdő kulturális folyóiratok (c3.hu; KonTextus.hu), és lehet keresgélni irodalmi, zenei vagy képzőművészeti vonalon is (bár például sok múzeumi honlap tanulhatna az Uhrin Benedek Fan Clubtól). A Stefanovits-Végh-Kálmánchelyi trió filmje, az uristen@menny.hu óta közhelyesnek hat minden valami@valahol.hu jellegű cím. Nem szeretnék a Gép + narancs rovat felségterületére tolakodni, de innen, a kultúrbunkerből sem lehet nem észlelni a hálózat térhódítását mindenféle művészetekben, lazán ideértve a reklámot is. Ez az @¨© lesz a végső, csa-ak összefogni hát, hajramagyarok@orszagimazs.hu.

2000. január elsején - sokak őszinte megrökönyödésére - nem történt semmi rendkívüli: a minimum civilizációs töréssel fenyegető számítógépes dátumkatasztrófa vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál. Kárpótlásul tavasszal jött a szerelemvírus (lásd alant) meg egy finom kis tőzsdekrach, amikor a Microsoft régóta húzódó antitrösztperében eljáró bíróság darabolós döntést hozott: a pánik az egész technológiai szektorra átterjedt, a befektetők több ezer milliárd dollárt vontak ki a részvénypiacról, a Nasdaq meghatározóan technológiai papírokat tartalmazó indexe az ötezresből a három-, majd a kétezres tartományba hanyatlott, és azóta sem tért magához. Az árzuhanás legnagyobb vesztesének a korábban minden tőzsdei rekordot túlszárnyalva gyarapodó internetes cégek bizonyultak: számos .com-cég papírjainak értéke a névérték öt-tízszereséről a névérték alá süllyedt, e-milliárdosok nézhettek új munkahely után, megkezdődött a régen megjósolt szelekció az online-piacon.