Az Álomnovella Bécsben játszódik, abban az időben, mikor a császárváros Európa egyik középpontja volt - újra fölidézhetnénk Közép-Európa hajdanvolt fényét, de mivel az a fény hol pislákolva, hol ragyogva még mindig világol Bécsben és Pozsonyban ugyanúgy, mint Budapesten vagy akár Nagykanizsán (ahonnan Arthur Schnitzler édesapja Bécsbe ment, hogy híres orvossá váljék), mivel e fény valamennyire mindnyájunknak ismerős, fölösleges hosszan beszélni róla - nos, a novella idejének Bécsére sok minden jellemző, a rabszolgaság intézménye nem.
Mégis, mikor Albertine megálmodja esküvőjük előestéjét, az álom színpadára férje nem más járművön: gályán érkezik, és rabok az evezősök. Mintha a konflisok korában is léteznének még, ha másutt nem, a lélek mélyén, mintha a gályák és a hozzájuk való rabok szintén meglennének. És mintha az ezekről való képzeteket már a bontakozó gyermeki lélekbe beléplántálná a modern ember. Ugyanakkor a polgári és modern nagyvárosban ott élnek, rejtve és mégis az átlagember közelségében, az
álarcos orgiák
kéjurai, akiknek olyan hatalom adatott mások fölött, hogy azokat bízvást tekinthetjük rabszolgáknak. Példának okáért mikor egy magáról megfeledkezett vendég fölfedi az orgiára fölvezetett mezítelen lányok egyikének arcát, annak a lánynak meg kell halnia - olyan bűn miatt, melyet nem ő követett el. Hiszen így volt ez a rabszolgák esetében is, többnyire rajtuk kívül álló okok folytán lettek kiszolgáltatva kényre-kedvre, életre-halálra.
Ahol az arcokat maszk fedi, nem látszik, hogy a résztvevők jó képet vágnak-e a dologhoz: elég, ha testük készséges. Többek közt erre jó az álarc. Más helyzetekben ennek a jó képnek a folytonos vágása fárasztó munka. Magához a félelemhez kell jó képet vágni, a félelemhez, mely állandó kísérője az emberi létnek. Fridolin, az Álomnovella orvos hőse éjnek évadján a nagyváros utcáján bolyong. Egy diákegylet néhány tagja jön vele szemben, és egyikük provokatívan meglöki. Sértés ez, melyre, ha Fridolinban van virtus, válaszolnia kell, és akkor egyenes az út a párbajhoz. "Egy kurta nevetést hallott maga mögött." Miért nevet a provokatőr? Mert sikerült félelembe taszítania egy másik emberi lényt. Ha, mint esetünkben, a provokált nem vállalja a kihívást, akkor gyávának minősül. Ha arra szánná magát, hogy megverekszik a diákkal, a bátor kiállásba nem más hajszolná bele, mint a félelem, nehogy rásüssék a gyávaság bélyegét. A félelem ilyenkor úgy nyílik meg, mint egy közeli ajtó, és nyílásából kizúdul a hideg: réges-régi emlékek elevenednek meg, mikor például hősünk egy lánnyal volt, titkos szerelmével, és kopogtattak ajtajukon. Mintha tetten érték volna őket, a lány vőlegénye például, pedig csupán a postás jött. Az ajtó nem kívül van, hanem valahol odabenn, és a mi oldalunkról elreteszelni nem lehet, mögötte pedig rég nem a postás van, hanem
minden múltbeli félelem
Adott helyzetben az ajtó föltárul, és az új baj, hogy ne járjon egyedül, kiegészül egynémely régivel - Fridolin "különös szívdobogást érez", "a térde kissé remeg". Az ajtó pedig sohasem zárul be végleg, az ember csak ideiglenesen szabadulhat, például egy régimódian bécsies berendezésű kávéházban, ahol a szolgálatkész pincér lesegíti a kései vendégről a bundát, elébe teszi az esti lapokat. Ilyenkor az ember "biztonságban érzi magát". Na de mit mondanak a hírek? "Valamelyik cseh kisvárosban leszaggatták a német nyelvű utcai táblákat." Fridolin, most azt hiszed, nem kell félni, pedig az efféle hírecskékből bajok lesznek ám mégÉ
Ha az ember, úgy is, mint férj, tilos utakra indul, már egészen az út elején, meztelen női testektől még távol, ijedőssé válik. Ez szégyenletes, de így van: Fridolin a jelmezkölcsönzőben messziről, a folyosó végéről, üvegcsörömpölést hall - ennyi elég, hogy arcára kiüljön a rémület. Aztán ahogy közeledik az álarcosok kastélyához, félelem szorítja össze szívét a kocsiban is. Legjobban szeretne visszafordulni. De egyelőre a rá váró, ismeretlen veszedelmeknél jobban riasztja az, hogy netán gyávának bizonyul. Félelem hajtja a félelem ellen. És mi az, ami ilyen élmények közepette a legkívánatosabbnak tűnik előtte? A kastélyban fölkínált pompás testű nők? A hitvese? A kislánya? Nem, egyik sem - legjobban dolgozni szeretne Fridolin, ott lenni betegei között a kórházban. És mivel megadatik neki, hogy túlélje kalandjait, miközben útját halottak szegélyezik, jelezve, hogy a félelmek nem voltak alaptalanok, végül szerencsésnek érezheti magát, és visszatérhet a munkájához.
Akiknek tetszett Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című filmje, azok - the happy few - értékelni fogják Schnitzler művét, mivel a forgatókönyv ennek alapján készült, ráadásul igencsak hűségesen; akik utálták - állítólag ők vannak többen -, inkább bele se olvassanak.
- zg -
Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek; fordította: Nyársik Beáta; Kalligram, Pozsony, 2000, 1190 Ft
