Kultúra

Székely Csaba: Pincér a városházáról

Rengetegen osztják meg azokat a szép itáliai videókat, ahol vidám olaszok gyűlnek ki erkélyekre, ablakokba, és gitárokkal, dobokkal, tangóharmonikákkal – hogy tartsák egymásban a lelket – rázendítenek egy népszerű dalra. 

  • Székely Csaba
  • 2020. május 3.

„Az utóbbi időben próbálok eltávolodni a zacskóktól”

Lengedező zacskók, suhanó fóliák, komoly megfigyelések és állítások alakítják a Ploubuter Parkot. A művész alkotta saját világ első pillantásra csak fóliák és zacskók összevisszaságának tűnhet, ám közelebb lépve költői lélekjelenségekkel szembesülünk. A műtárgyak transzformációjáról és a tájban betöltött szerepükről is beszélgettünk.

A tengeri sün és a korallhalak

Arról már mindenki mindent elmondott, hogy milyen a karanténlét „belülről”. Tették ezt annak ellenére, hogy mindenki más is nagyjából ugyanabban a helyzetben van, mint ők. Ez a monotonitás az egyik érdekes (bosszantó) mellékjelensége a vírushelyzetnek: nemcsak a mozgásterünk szűkült le radikálisan, de a beszédtémáink is meglehetősen kevés változatosságot mutatnak.

A füstölt lazac íze

Az online streaminget már a vírusválság előtt is használták egyes társulatok. A mostani helyzet viszont nem hagy választást: sokak számára a közvetítések, a bejelentkezések lehetnek a továbbélés záloga. A színház mindig a jelenre reagál – most az otthon ülő néző igényeihez kell alkalmazkodnia.