Rádió

A tengeri sün és a korallhalak

Pszichológusi segítség a Kossuthon

Interaktív

Arról már mindenki mindent elmondott, hogy milyen a karanténlét „belülről”. Tették ezt annak ellenére, hogy mindenki más is nagyjából ugyanabban a helyzetben van, mint ők. Ez a monotonitás az egyik érdekes (bosszantó) mellékjelensége a vírushelyzetnek: nemcsak a mozgásterünk szűkült le radikálisan, de a beszédtémáink is meglehetősen kevés változatosságot mutatnak.

Ez alól természetesen a rádiók sem kivételek, amelyek ráadásul különösen kényes helyzetben vannak. Nehéz élő stúdiózás és terepmunka nélkül műsort készíteni. Az archívumból elő lehet kapni ugyan érdekesebb anyagokat, ám ez egyfelől az életszerűség rovására megy, másfelől megbüntethet az NMHH is – legalábbis eddig nem hallottunk egy szót sem az ismétlésmoratórium feloldásáról.

Technikailag eléggé gyalázatos az eredmény, de az adott helyzetben szinte elkerülhetetlen, hogy mostantól a műsorok jelentős része telefonnal készül majd. A sok megszakadó vonaltól, a rissz-rossz hangminőségtől, a torzuló szavaktól és a zörgő-csattogó párbeszédektől máris megfájdult a fejünk, pedig hol van még a vége.

Recsegve-ropogva jelentkezik be a Kossuth rádió új, és remélhetőleg ideiglenes műsorába Bagdy Emőke pszichológusprofesszor is. A nagy pszichológusgenerációból Popper, Ranschburg és Vekerdy halála után szinte egyedül aktív szakember népszerű interjú­alany mostanában, aminek nagyon egyszerű az oka: be vagyunk parázva. Mondhatnánk cizelláltabban is, de az interjúkból is körülbelül ennyire cizelláltan jön le a helyzet. És hát Bagdy nem is fukarkodik a biztató szavakkal: le fogjuk győzni, ami előttünk áll, mondja, hiszen a szeretet örök. Hát jó. De ha már csak ebben bízhatunk, az tényleg nagyon ijesztő.

A Kossuthon nemrég elindított Segítség, otthon vagyunk! kimondatlanul is a nyugalom megtartását tűzte ki célul (illetve, ahol már megbillent, ott a helyreállítását). A hétköznap délelőttönként, hétvégén dél körül jelentkező műsor a maga 15–20 perces adásidejében szakemberi segítséggel próbál segítséget nyújtani a bezárkózás elviseléséhez. És hiába csak bő negyedórások az epizódjai, a téma szűkösségét nemigen tudják kiküszöbölni még ilyen távon sem. Bagdy dinamizmusa bár lohad a napok haladtával, magabiztossága és már-már zavarba ejtően statikus optimista látásmódja nem kopik szemernyit sem.

Hétfőn a pozitív stresszről beszél, és a hormonális működéstől néhány percen belül elér a vészhelyzetben összefogó magyarok képzetéig. Másnap a „szükségeltségi szükséglet” a kulcsszó (a gumikesztyű és a maszk mellett), vagyis az, ha jól értjük, hogy a tudat, miszerint mások számára fontosak vagyunk, pozitívan hat vissza ránk. Annak tehát, akit ez a tudat éltet, jelenti ki Bagdy, az immunrendszere is jobban működik. Ezért fontos, teszi hozzá, hogy minden reggel pozitív célokkal ébredjünk, igaz, erre a keresztényeket nem is kell külön figyelmeztetni, hiszen ők úgyis imával indítják a napot.

A hét többi napján is kulcsszó a szeretet, még a Teréz anya-effektus is előkerül. Erről azt érdemes tudni, hogy egy kísérlet során egy csapat egyetemistával megnézettek egy filmet a kalkuttai szent cselekedeteiről, aztán kikérdezték őket. A hetven százalékuk nem tartotta relevánsnak a látottakat, de a nyálmintájuk vizsgálata alapján az immunrendszerük pozitívan reagált a szentre. Na, ugye, mondanánk, ha szeretnénk a focit.

Ezt persze nehéz fokozni, de a tengeri sün és a korallhalak szimbiotikus viszonyának kapcsolódása Kanthoz, és az időseknek célzott bevásárlás mellett még volt azért egy említésre méltó momentum. Szombattól Mihalec Gábor adventista házasságszakértő veszi át a stafétát. Reméljük, nem tart sokáig a vírusjárvány.

Segítség, otthon vagyunk!, Kossuth rádió, március 21–27.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.