Colson Whitehead A Nickel-fiúk című regényével Booth Tarkington, William Faulkner vagy épp John Updike után másodszorra nyerte el a legjobb szépirodalmi műért odaítélhető Pulitzer-díjat. Az első Pulitzert A föld alatti vasút című regényéért kapta.
A Nickel-fiúk valós történeten alapul, egy 111 évig működő javítóintézetről szól, amely több ezer gyerek életét nyomorította meg. Pár éve egy floridai javítóintézet mellett egy titkos temetőre találtak, benne 81 holttesttel. A nyomozás során kiderült, hogy a fiatalkorúak számára fenntartott intézményben éveken át brutálisan bántalmazták a színesbőrű diákokat, akik közül jó páran bele is haltak a kegyetlenkedésekbe. 54 fiatalkorú holttestét azonosították. Whitehead könyve megírása után azt mondta, sokkolta az eset, de az is, hogy milyen kevés figyelmet kapott az ügy. A Whiteheaddel készült interjúnkat itt olvashatja:
„Olyan fiúk maradványait is megtalálták, akikről azt mondták a szüleiknek, hogy elszöktek"
Könyvet írtak arról a 111 évig működő javítóintézetről, ahol nemcsak zaklattak és bántalmaztak, de 54 fiút meg is öltek. A szerzőt New Yorkban kérdeztük.
A Pulitzer-díjat odaítélő bizottság indoklásában kiemelte, hogy a regény, miközben bemutatja, milyen visszaélésekhez vezetett a szegregációs korszak iskolareformja, végeredményben az emberi kitartásról és méltóságról mesél.
