Colson Whitehead nyerte a Pulitzer-díjat

  • narancs.hu
  • 2020. május 5.

Sorköz

Másodszorra nyerte el. Ezúttal A Nickel-fiúk című regényéért díjazták.

Colson Whitehead A Nickel-fiúk című regényével Booth Tarkington, William Faulkner vagy épp John Updike után másodszorra nyerte el a legjobb szépirodalmi műért odaítélhető Pulitzer-díjat. Az első Pulitzert A föld alatti vasút című regényéért kapta.

A Nickel-fiúk valós történeten alapul, egy 111 évig működő javítóintézetről szól, amely több ezer gyerek életét nyomorította meg. Pár éve egy floridai javítóintézet mellett egy titkos temetőre találtak, benne 81 holttesttel. A nyomozás során kiderült, hogy a fiatalkorúak számára fenntartott intézményben éveken át brutálisan bántalmazták a színesbőrű diákokat, akik közül jó páran bele is haltak a kegyetlenkedésekbe. 54 fiatalkorú holttestét azonosították. Whitehead könyve megírása után azt mondta, sokkolta az eset, de az is, hogy milyen kevés figyelmet kapott az ügy. A Whiteheaddel készült interjúnkat itt olvashatja:

„Olyan fiúk maradványait is megtalálták, akikről azt mondták a szüleiknek, hogy elszöktek"

Könyvet írtak arról a 111 évig működő javítóintézetről, ahol nemcsak zaklattak és bántalmaztak, de 54 fiút meg is öltek. A szerzőt New Yorkban kérdeztük.

A Pulitzer-díjat odaítélő bizottság indoklásában kiemelte, hogy a regény, miközben bemutatja, milyen visszaélésekhez vezetett a szegregációs korszak iskolareformja, végeredményben az emberi kitartásról és méltóságról mesél.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.