Kultúra

A Radiohead énekese és kreatív motorja nem mostanában kezdett külön utakat járni, ám szólópróbálkozásai között sokszor hosszú idő is eltelt.

a cigány igazság, de kettő minimum…

Mi lehetett a szerző célja? Vegzálta valaki, és/vagy ő (is) vegzálni akart más(oka)t? Miért nem adta elő és adatta ki, ha már megírta? És miért pont 840-ben jelölte meg a három kottasornyi darab ismétléseinek számát?

A Magvető Kiadó újraindított Tények és tanúk sorozatának dokumentumprózája azért számíthat sikerre, mert a személyes tapasztalat hitelesítő pecsétjét üti az elmúlt évszázad sajátos „történelmi kivágatára”. Még akkor is, ha ismerjük az ilyen típusú megnyilatkozások természetes korlátait: a személyes dokumentum az elbeszélő tudatán és sokszor torzító emlékezetén átszűrt tények olykor bizonytalan és ellenőrizendő ismeretéhez juttat bennünket, mintegy feltárva ennek a személyes, szubjektív megközelítésnek belső ellentmondásosságát. Ez érvényes a Hét életem című kötetre is.

„A repülőtér-üzemeltető számára kiemelten fontos, hogy a valamikori nemzeti légitársaság emléke fennmaradjon az utókor számára.”

Jogi ellentmondás okozott problémát.

Az olvasó igyekszik is rajta maradni a kijelölt útvonalon, de egyre kétségbeesettebben keresi a jelzéseket: ki, hol, mikor, és főleg minek?

Orbán Viktor áttekintette a magyar irodalom helyzetét, és a kormány által erőközponttá duzzasztott Petőfi Irodalmi Múzeum még aznap belekezdett az „összmagyar irodalom“ átszervezésébe – ettől még a határon túli irodalmi szervezetek és műhelyek tagjai is kiborultak. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Ugrai István művészeti intendáns és Zsedényi Balázs operatív vezető az Átrium Színházról.

A húsz évvel ezelőtti kezdetekről, befutásról, kivándorlásról és a mégis elkészülő új lemezről beszélgettünk a zenekar fúvósával és ütőhangszeresével.

Nemzeti Színház: 150 millió mínusz. Államtitkár: nem gond.