rés a présen

Az első hölgy

Kristóf Réka énekes

  • rés a présen
  • 2019. augusztus 11.

Zene

rés a présen: A szentmargitbányai kőfejtőben mutatják be Mozart Varázsfuvoláját július 11-én – az első udvarhölgy szerepét énekeled. Ki kért fel rá és milyen szerep ez?

Kristóf Réka: Karsten Januschke karmesterrel még tavaly Münchenben volt szerencsém együtt dolgozni. Akkor Ernst Křenek A diktátor című operáját játszottuk, s még akkor felkért két további szerepre. A télen Bregenzben vele énekeltem Marzellinét Beethoven Fidelio című operájában, most pedig itt, a kőfejtőben dolgozunk. Az itteni szerepem, az első dáma, az éjkirálynője követe. Nagyon szeretem ezt a szerepet. Szólistaként, de mégis szinte végig együttállásban énekelünk a másik két dámával. Ezt pedig kifejezetten élvezem, de Mozartot egyébként is nagyon szeretek énekelni.

rap: Milyen csapat készítette az előadást?

KR: Nagyon jó csapat dolgozik együtt Szentmargitbányán. Külön öröm számomra, hogy Farkas Kati, a koreográfusunk nagy hangsúlyt fektetett a három dáma megformálására. A szabadtéri színpad látványos színpadképet és kosztümöket követel.

rap: Régi élményed a Varázsfuvola?

KR: Már akkor is ismertem és szerettem, amikor maga az opera világa még szinte ismeretlen volt számomra. Ezt az operát valóban mindenki ismeri. Nekünk megvolt lemezen, amit rengetegszer hallgattam, a szövegeket is így tanultam még gyerekként. A mű dramaturgiailag több síkon mozog, rendezéstől függően kerülhet előtérbe ezek valamelyike. Ez természetesen nagy szabadságot ad, de számomra mégis Mozart zenéje marad a központban.

rap: Mikor látható még a nyáron az előadás, és máshol találkozhatunk-e veled?

KR: A Varázsfuvolát augusztus 17-ig játsszuk. Az itthoni közönség a weboldalamon tájékozódhat arról, hogy melyik előadást énekelem, illetve hogy hol vagyok még látható és hallható (www.reka-kristof.com/hu/termine). Ha minden igaz, az ősszel Komáromban fogok koncertezni, de ez még szervezés alatt áll. Az viszont biztos, hogy a Kaposfeszten két koncerten is találkozhat velem a közönség. Nagyon boldog voltam, hiszen a Kaposfeszt a kamarazenére összpontosít, s ebbe még főiskolás koromban szerettem bele. A jövő évad pedig igazán nagy kihívásokat tartogat nekem Trierben. Szeptember közepén az első premierem Puccini Bohémélete lesz, Mimit énekelek. Ezt követően visszatérek Mozarthoz, és grófnőt fogok énekelni. A trieri évad harmadik nagy szerepe pedig Strauss Rózsalovagjának Feldmarschallinja lesz. Emellett koncertezem továbbra is, remélem, hogy sikerül itthon is többször a színpadra állnom. Nagyon szeretném Magyarországon is bemutatni az In furore című lemezemet, ami idén márciusban jelent meg. Tegnap értesültem egyébként arról, hogy a lemezt a Deutsche Schallplattenkritik díjra jelölték „klasszikus dal/Vokalrecital” kategóriában. Ez egy nagy meglepetés számomra. Augusztus közepén derül majd ki, hogy kit választ a zsűri, de már maga a nevezés is hatalmas elismerés.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.