Lemez

World music: három

Zene

a cigány igazság, de kettő minimum…

Boban Marković Orkestar: Mrak Ha rákattint valaki az európai világzenei rádiósok TOP 20 listájára (www.wmce.de), azt látja, hogy a Boban Marković Orkestar vezeti. „Na, ne – kaphatja fel a fejét –, tíz évvel a balkáni rezes őrület lecsengése után?! Ez komoly?” Ám hiába minden kétely, a helyzet az, hogy a huszonöt éve pörgő Marković most vette fel pályafutása legdögösebb albumát. Ki hitte volna?

A Vladicin Han nevű szerb falu rezesbandája a nyolcvanas években tűnt fel a legendás gučai „trombitásfesztiválokon”, ahonnan többnyire az első díjjal keveredett haza. Nem kellett sok, hogy rájuk bukkanjon Goran Bregović, aki azonnal bevonta őket az Arizonai álmodozók és az Underground című Kusturica-filmek zenéjébe. Ezzel aztán Bobanék előtt megnyílt a világ, sőt tovább tágult azután is, hogy szétvált az útjuk Bregović-tyal.

2006-ban új szakasz kezdődött a banda történetében, amikor is Boban a 18. születésnapjára Marko fiának ajándékozta a zenekarvezetés jogát. Úgy tíz évig Boban i Marko Marković Orkestar néven futottak, majd Marko jobbnak látta, ha kilép apja árnyékából, és megalapítja saját zenekarát. Amivel lépésre kényszerítette a papát…

Megismétlem, tényleg nem gondoltam volna, hogy ekkorát…! Mrak című albumával Boban úgy robbant a csúcsra, hogy az utóbbi években kifulladt rezes cigányzenét is gatyába rázta. Jól hallható vérátömlesztést hajtott végre zenekarában, alákavart egy kis elektronikát, és úgy remekelt szerzőként, hogy közben jókora teret engedett a befolyásainak. Bregovićnak, Frank Londonnak és az indiai rezeseknek, bónuszként pedig a maga képére alakított egy Gipsy Kings-nótát és az örökzöld Ederlezit. Mit mondjak, le a kalappal! (Fonó Budai Zeneház, 2019)

 

 

 

 

Romano Drom: Give Me Wine Az utóbbi években kevesebbet hallhattunk az oláh cigányzenében egykor remeklő Romano Dromról, és erre tessék, húszéves pályafutását nemcsak megünnepelte, de meg is koronázta a Give Me Wine című albumával. (Pörög is rendesen az európai világzenei rádiókban, most hetedikként a pár sorral feljebb említett listán.)

A Romano Dromot a nagyszerű Ando Drom egyik utódzenekaraként alakította meg idősebb s ifjabb Kovács Antal és Lakatos János, akikhez Rostás Mazsi Mihály és – vendégként – Lakatos Mónika csatlakozott. Déta Dévla címmel egy kitűnő albummal debütáltak, de az azt követő Ande Lindri megjelenésére átalakult a felállás: Lakatos János, Rostás Mazsi Mihály és Lakatos Mónika – Romengo néven – új zenekart alapított. Majd még nagyobb, szinte végzetes érvágásként 2005-ben elhunyt idősebb Kovács Antal, úgyhogy a fiának szinte az alapoktól kellett újjá­építenie a zenekart. Ifjabb Kovács mindig is pompásan énekelt és gitározott, szerzőként ugyancsak emlékezetes dolgokat művelt, de elkövette azt a hibát, hogy túlzottan a nemzetközi trendekhez fazonírozta a bandát. Amit így kissé elöntött a latin rumba, a balkáni rezes és a rockos vadulás.

De ebből a sok vargabetűből egy hang sem hallatszik a (Balogh József, Egri János, Kovács Máté és Kovács Krisztián körében készített) Give Me Wine albumon. Kovács persze nem adta fel kalandozó kedvét, ezúttal a Berán Vonósnégyest fűzte be pár számba. Spanyol és arab felhangokban sincs hiány, de tolakodás, harsányság és aránytalanságok nélkül. Az oláh cigányzene örökzöldjeinek feldolgozásai, a saját szerzemények és a messzeségek cigányzenéi úgy olvadnak egybe, hogy a bennük lévő határtalan fájdalom és öröm tisztasága, szépsége és hitele hangyányit sem sérül. (Riverboat Records, 2019)


 

 

 

 

DHOAD Gypsies of Rajasthan: Times of Maharajas Az északnyugat-indiai Rá­dzsasztán a cigányok szülőhazája és 15. századi vándorlásának a kiindulópontja volt. És már az 5. században rádzsasztáni muzsikusokkal szórakoztatták magukat a perzsa uralkodók. Azóta persze számos befolyás érte a rádzsasztáni zenét, de változatlanul tetten érhető benne a muzulmán és a hindu, a szakrális és a világi, illetve a különböző indiai etnikai csoportokhoz kötődő hagyomány. Megőrizte eksztatikus ritmusait is, és éppolyan szorosan kötődnek hozzá a tűznyelők, fakírok és táncosok mutatványai, mint az egykori vásárokon. Továbbá nincs az az isten, amely feledtetni tudná a rádzsasztáni kultú­rát felvirágoztató és a zenészek kasztjának megélhetését garantáló maharadzsák emlékét.

A DHOAD Gypsies Of Rajasthant alapító Rahis Bharti is végtelenül hálás ezért. Hiszen ameddig csak visszatekint, udvari muzsikusok voltak a felmenői, akik mindent tudtak az elmélyült szórakoztató és az emelkedett szakrális zenék fogásairól. A DHOAD Gypsies of Rajasthan az idén elnyerte az UNESCO-tól a „Rádzsasztán kulturális nagykövete” címet, de talán még ennél is nagyobb szám volt, amikor Mick Jagger születésnapi bulijára hívták játszani a bandát.

És most kijött a Times of Maharajas című albuma. Fakírokkal és táncosokkal nem szolgál, de amúgy mindent megtesz, hogy méltó alapossággal tükrözze a rádzsasztáni zene gazdagságát. Első osztályú a sarangi, súlyos az ének, és a tablák is rogyásig… De mintha ez nem lenne elég, az istenek és a maharadzsák csak a távolból követik a fejleményeit. Nélkülük pedig a kívánatos elragadtatás nélkül pörög le az album, úgy pedig nem az igazi. (ARC Music, 2019)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.