Lemez

World music: három

Zene

a cigány igazság, de kettő minimum…

Boban Marković Orkestar: Mrak Ha rákattint valaki az európai világzenei rádiósok TOP 20 listájára (www.wmce.de), azt látja, hogy a Boban Marković Orkestar vezeti. „Na, ne – kaphatja fel a fejét –, tíz évvel a balkáni rezes őrület lecsengése után?! Ez komoly?” Ám hiába minden kétely, a helyzet az, hogy a huszonöt éve pörgő Marković most vette fel pályafutása legdögösebb albumát. Ki hitte volna?

A Vladicin Han nevű szerb falu rezesbandája a nyolcvanas években tűnt fel a legendás gučai „trombitásfesztiválokon”, ahonnan többnyire az első díjjal keveredett haza. Nem kellett sok, hogy rájuk bukkanjon Goran Bregović, aki azonnal bevonta őket az Arizonai álmodozók és az Underground című Kusturica-filmek zenéjébe. Ezzel aztán Bobanék előtt megnyílt a világ, sőt tovább tágult azután is, hogy szétvált az útjuk Bregović-tyal.

2006-ban új szakasz kezdődött a banda történetében, amikor is Boban a 18. születésnapjára Marko fiának ajándékozta a zenekarvezetés jogát. Úgy tíz évig Boban i Marko Marković Orkestar néven futottak, majd Marko jobbnak látta, ha kilép apja árnyékából, és megalapítja saját zenekarát. Amivel lépésre kényszerítette a papát…

Megismétlem, tényleg nem gondoltam volna, hogy ekkorát…! Mrak című albumával Boban úgy robbant a csúcsra, hogy az utóbbi években kifulladt rezes cigányzenét is gatyába rázta. Jól hallható vérátömlesztést hajtott végre zenekarában, alákavart egy kis elektronikát, és úgy remekelt szerzőként, hogy közben jókora teret engedett a befolyásainak. Bregovićnak, Frank Londonnak és az indiai rezeseknek, bónuszként pedig a maga képére alakított egy Gipsy Kings-nótát és az örökzöld Ederlezit. Mit mondjak, le a kalappal! (Fonó Budai Zeneház, 2019)

 

 

 

 

Romano Drom: Give Me Wine Az utóbbi években kevesebbet hallhattunk az oláh cigányzenében egykor remeklő Romano Dromról, és erre tessék, húszéves pályafutását nemcsak megünnepelte, de meg is koronázta a Give Me Wine című albumával. (Pörög is rendesen az európai világzenei rádiókban, most hetedikként a pár sorral feljebb említett listán.)

A Romano Dromot a nagyszerű Ando Drom egyik utódzenekaraként alakította meg idősebb s ifjabb Kovács Antal és Lakatos János, akikhez Rostás Mazsi Mihály és – vendégként – Lakatos Mónika csatlakozott. Déta Dévla címmel egy kitűnő albummal debütáltak, de az azt követő Ande Lindri megjelenésére átalakult a felállás: Lakatos János, Rostás Mazsi Mihály és Lakatos Mónika – Romengo néven – új zenekart alapított. Majd még nagyobb, szinte végzetes érvágásként 2005-ben elhunyt idősebb Kovács Antal, úgyhogy a fiának szinte az alapoktól kellett újjá­építenie a zenekart. Ifjabb Kovács mindig is pompásan énekelt és gitározott, szerzőként ugyancsak emlékezetes dolgokat művelt, de elkövette azt a hibát, hogy túlzottan a nemzetközi trendekhez fazonírozta a bandát. Amit így kissé elöntött a latin rumba, a balkáni rezes és a rockos vadulás.

De ebből a sok vargabetűből egy hang sem hallatszik a (Balogh József, Egri János, Kovács Máté és Kovács Krisztián körében készített) Give Me Wine albumon. Kovács persze nem adta fel kalandozó kedvét, ezúttal a Berán Vonósnégyest fűzte be pár számba. Spanyol és arab felhangokban sincs hiány, de tolakodás, harsányság és aránytalanságok nélkül. Az oláh cigányzene örökzöldjeinek feldolgozásai, a saját szerzemények és a messzeségek cigányzenéi úgy olvadnak egybe, hogy a bennük lévő határtalan fájdalom és öröm tisztasága, szépsége és hitele hangyányit sem sérül. (Riverboat Records, 2019)


 

 

 

 

DHOAD Gypsies of Rajasthan: Times of Maharajas Az északnyugat-indiai Rá­dzsasztán a cigányok szülőhazája és 15. századi vándorlásának a kiindulópontja volt. És már az 5. században rádzsasztáni muzsikusokkal szórakoztatták magukat a perzsa uralkodók. Azóta persze számos befolyás érte a rádzsasztáni zenét, de változatlanul tetten érhető benne a muzulmán és a hindu, a szakrális és a világi, illetve a különböző indiai etnikai csoportokhoz kötődő hagyomány. Megőrizte eksztatikus ritmusait is, és éppolyan szorosan kötődnek hozzá a tűznyelők, fakírok és táncosok mutatványai, mint az egykori vásárokon. Továbbá nincs az az isten, amely feledtetni tudná a rádzsasztáni kultú­rát felvirágoztató és a zenészek kasztjának megélhetését garantáló maharadzsák emlékét.

A DHOAD Gypsies Of Rajasthant alapító Rahis Bharti is végtelenül hálás ezért. Hiszen ameddig csak visszatekint, udvari muzsikusok voltak a felmenői, akik mindent tudtak az elmélyült szórakoztató és az emelkedett szakrális zenék fogásairól. A DHOAD Gypsies of Rajasthan az idén elnyerte az UNESCO-tól a „Rádzsasztán kulturális nagykövete” címet, de talán még ennél is nagyobb szám volt, amikor Mick Jagger születésnapi bulijára hívták játszani a bandát.

És most kijött a Times of Maharajas című albuma. Fakírokkal és táncosokkal nem szolgál, de amúgy mindent megtesz, hogy méltó alapossággal tükrözze a rádzsasztáni zene gazdagságát. Első osztályú a sarangi, súlyos az ének, és a tablák is rogyásig… De mintha ez nem lenne elég, az istenek és a maharadzsák csak a távolból követik a fejleményeit. Nélkülük pedig a kívánatos elragadtatás nélkül pörög le az album, úgy pedig nem az igazi. (ARC Music, 2019)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”