Kultúra

Tudja a manó, hogy mit szólna a művelt világ kifinomultabb része, ha mondjuk egy magyar filmben téliszalámival nyilazó pulikutyák fürdenének a tokajiban. Felteszem, röhögnének, ami arra utalna, hogy a művelt világ (különösen a kifinomultabb fele) kettős mércével mér.

Edelényi János új filmjének felütése roppant módon emlékeztet Janisch Attila 1991-es Árnyék a havonjának kezdésére. A hősök (akkor Miroslav Baka, most Lukáts Andor) bankrablásba keverednek: "rosszkor vannak rossz helyen".

A Francia Filmnapokon (április 15-26.) mutatják be a Kóristákat is jegyző Christophe Barratier dalos kedvű történelmi múltidézését, az 1936-ban játszódó Külvárosi mulatót. A rendezővel a film főszerepét játszó városban, Párizsban beszélgettünk.

Huszonkét év Kaposvár, kilenc év Katona József Színház, több mint ötven filmszerep. A Mázli és a héten moziba kerülő Prima Primavéra című filmekben nyújtott alakításáért az idei szemlén a legjobb színésznek járó díjat vehette át.

Április 18-án a Gödör Klubban rendezik meg az 5. Magyar Képregényfesztivált. Ennek apropóján Futaki Attilával beszélgettünk, akinek Nikolényi Gergely szövegéhez festett fotórealista pszichohorrorja, a Spirál (a fesztiválon átadandó Alfabéta-díj "kép-regény" kategóriájának egyik jelöltje) az elmúlt évek legnagyobb hazai eredménye a képregény műfajában.

Gondoltam, megadom a módját, a koncert előtt meghallgattam a Little Axe-lemezeimet. Főleg az első kettőt, a The Wolf That House Built és a Slow Fuse címűt szeretem, a Hard Grindot kevésbé, de a Champagne & Grits is jöhet.

Kaiser Edét mind első-, mind másodfokon tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mivel bizonyítottnak látta, hogy a 2002. május 9-i, nyolc halálos áldozatot követelt móri bankrablásnak ő volt az egyik végrehajtója.

Duda Éva koreográfus a hazai modern tánc Laurie Andersonja: hiperérzékeny, intelligens, és minden (ünnepi hangulatú) táncjátéka olyan, mintha egy ismeretlen bolygón játszódna. Újonnan látható darabjában Palcsó Nóra és Katonka Zoltán táncolja a kontakt- és Cunningham-technikára épülő, jól áttekinthető, helyenként már - lehet, hogy az akciófilmeket idéző zenék miatt - dzsesszbalettre emlékeztető koreográfiát. Ügyes, harcművészeti elemeket beépítő párbajjal indul a történet; nyilvánvaló, hogy a nő és a férfi egymás megismerhetetlenségének tárgya és alanya lesz itt, s már a küzdelmükben is van valami a hátborzongató kommunikációképtelenségből.

Korántsem kézenfekvő, hogy a nemzeti literatúra klasszikusainak a nemzeti könyvtár készítsen emlékoldalt. Érezhető némi zavar: kinek a dolga virtuális létet adni a magyar irodalomnak.

A rossz hír kézbesítőjének ideges hamarkodásával mindjárt az elején rögzíteni vagyok kénytelen, hogy a Beware az első lemez a furcsa művészneveiről is ismert Will Oldham pályáján, amely nem igazolja az immár hosszú évek óta kialakult, közkeletű vélekedést, miszerint emberünkben az alternatív country egyik legjelentősebb alakját tisztelhetjük, akinek súlya és megbízhatósága csakis David Eugene Edwardséhoz vagy Bill Callahanéhez mérhető. Egyszerű volna azt gondolni, hogy a színvonalcsökkenés betudható annak, hogy a korábbi (fekete humorban pácolt és sokszor játékos) gyászindulók, magányhimnuszok és bánatódák helyett Oldham szinte az elejétől a végéig napsugaras, életigenlő lemezt készített - csakhogy már a tavalyi albuma is a hazatérésről, az otthon frisskalács-illatú melegéről szólt, a Lie Down In The Light mégsem volt kevésbé kiemelkedő, mint az elődei. Ám míg Oldham a Lie Downt a diszkrét távolságtartással, a szükséges pontokon elcsepegtetett keserűséggel és az elegáns hangszereléssel erős kézzel tartotta innen a giccshatáron, ezúttal tágra nyitja az ajtót a banalitás előtt: meghökkentően poros szemléletű country-dalocskákból épül fel a lemez, melyeket a trágyataposós vonóstémák, az élveteg slidegitár és egy minden számot biztonságosan kellemessé oldó pirospozsgás lánykórus alakít jóravalóan átlagossá.

Amikor az érdemdús Strut kiadó útjára bocsátotta Inspiration Information nevű sorozatát, a legnagyobb várakozással tán éppen az Andy-Beedle duó produkcióját várta a világ. Nem is csoda: a csodagyerekként indult (első szólólemezét 1969-ben, még 18 évesen jegyző) Horace Andy a reggae műfaj egyik élő legendája, aki számos, a lakályos műfaji kuckón túllépő kalandozással is öregbítette hírnevét - elég legyen csak a Massive Attackkel közös felvételeire utalni.

A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával. A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával. A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával.

THE QUALITONS: SOUL BEAT KONCERT POCKET ROCKET 2007-2008 - LOST DEMOS KORAI ÖRÖM: 2009

Vannak ezek a "szemi-színházi" formák: az olyan, mintha tartományában virulnak, de épp az a lényeg, hogy mégsem, ugyanis nézhetőségük-láthatóságuk korlátozott. Egyebek mellett ez utóbbi teszi igazán vonzóvá őket a színházi gourmet-k számára: már bejutni is nehéz. Ennek a műfajnak számos megjelenési formája létezik, abban azonban mind közös, hogy nem a normális színházi készülés előzi meg, hanem egy sokkal rövidebb próbaperiódus. Szerencsés esetben ez nem az előadás színvonalában, csak a megcélzott készültségi szintben mutatkozik. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ha ezeket a produkciókat is hat-nyolc hétig próbálnák, éppen olyanok lennének, mint az átlagos repertoárdarabok; ezeket ugyanis nem félbehagyják, hanem ilyenre készítik.