koncert - LITTLE AXE

  • m.l.t.
  • 2009. április 16.

Zene

Gondoltam, megadom a módját, a koncert előtt meghallgattam a Little Axe-lemezeimet. Főleg az első kettőt, a The Wolf That House Built és a Slow Fuse címűt szeretem, a Hard Grindot kevésbé, de a Champagne & Grits is jöhet.
Gondoltam, megadom a módját, a koncert elõtt meghallgattam a Little Axe-lemezeimet. Fõleg az elsõ kettõt, a The Wolf That House Built és a Slow Fuse címût szeretem, a Hard Grindot kevésbé, de a Champagne & Grits is jöhet. Viszont a legutolsót, aminek Stone Cold Ohio a címe, nem hallottam még. Ebbõl is kiolvasható: nem vagyok tetõtõl talpig fan. Csak úgy a magam módján.

Arról a bandáról van most szó (a fene se tudja, mennyire ismert a név), aminek hármas magja, a gitáros Skip McDonald, a basszeres Doug Wimbish és a dobos Keith Le Blanc a New York-i Sugarhill hiphop-kiadó házi zenekarában verõdött össze, majd a nyolcvanas évek közepén nekivágott Londonnak, ahol bevette magát a producerguru Adrian Sherwood On-U Sound nevû hangmûhelyébe. Csináltak egy zenekart is Tackhead néven, aztán egy másikat '92-ben - azóta beszélhetünk a Little Axe-rõl. Ez már kimondottan arról szólt, amirõl McDonald kölyökkora: a bluesról. Persze nem véletlenül találták ki hozzá a "huszonegyedik századi blues" szlogent, hiszen tele volt egy csomó másféle hangszerrel meg stílussal, s fõleg Sherwood dubos effektjeivel. Ennyit az elõzményekrõl.

Illetve még annyit (átvezetésképpen), hogy a koncerten egyetlen szám sem hangzott el az én kedvenceimbõl. Hármasban, ahogy nyomták, az elektronika is háttérbe szorult, és ugye a beharangozott Bernard Fowler sem jött énekelni velük, mert közben lenyúlta egy stúdiómunkához Ron Wood. De én akkor is, ezekkel a hiányjelekkel is igazán bírtam. McDonald ugyan bágyadtnak tûnt (azt hiszem, a kelleténél jobban "beállt"), de a másik két pali hihetetlenül magánál volt. Úgyhogy simán be lehetett venni azt a "XXI. századi blues" dumát, és az a sajátos funk és dub is átjött, meg egyáltalán: az derült ki, hogy két gitárral és dobbal olyan bluest lehet nyomni, aminek gyökere és hitele van, mégis vadonatúj. És zsigeri, és annyira elementáris, hogy közben végre elfeledkezhettem magamról.

A38 hajó, április 6.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.