Nos, az A38-as koncert tanúsága alapján még érdemes dolgozni a produkción - mellesleg idejük lesz rá, elvégre a turné elsõ állomását szentelték nekünk, ami egyrészt bájos dolog, másrészt a fõpróbát meghagyhatták volna másnak. Nekünk egy csonka kísérõzenekar jutott egy majdnem funkciótlan billentyûssel, egy csak kevéssel haszontalanabb gitárossal, no és Ashley Beedle-lel, akit nem annyira az elektromos dob virtuózaként tanult meg tisztelni a világ (tényleg, egy pár órás szettet inkább elviseltünk volna tõle...). A militarydresszben pompázó Horace Andy fölött ugyan nem múltak el nyomtalanul az évek, rossz nyelvek szerint a szövegeket egyelõre még tanulja (addig is puskázza), a hangja viszont szinte a régi - pontosabban: amennyit karcosodott, anynyival tûnik érettebbnek. Az új lemez számaira (és csak arra...) épülõ koncertprogram mindenesetre kissé még hevenyészett - az egészséges és szórakoztató eklektika a színpadon mindenféle koncepció hiányaként tûnik fel, ezt pedig gyors figyelemmegvonással szokta büntetni a türelmetlen publikum.
A38 hajó, április 9.
***
