"Vadabb, őszintébb" - Karnics Zoltán, Jehan Paumero - Psycho Mutants

  • Hó Márton
  • 2009. április 16.

Zene

A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával. A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával. A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával.
A pécsi Psycho Mutants 2003-ban alakult, de a zenekar tagjai már évtizedes zenei múltat tudhatnak a hátuk mögött. A kezdeti években Psycho Mutants From The Planet Billy néven még rockabilly zenét játszottak - a név lerövidítése után nagyjából 2005 őszére találták meg mostani hangjukat, amelyet gyakran western swingként szoktak meghatározni. A Psycho Mutants márciusban francia turnét bonyolított le, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekes-gitárosával és tangóharmonikásával.

Magyar Narancs: Hogyan fogadták a franciák a zenekart?

Karnics Zoltán: Meglepően jól. Meglepetésszerűen ért ez a fogadtatás, mert nagyon bejött a közönségnek a zenénk. A vendéglátás pedig kiváló volt mindenhol. Máshogy állnak a franciák a zenekarok fogadásához: a koncert előtt kötelező az aperitif a stábbal meg a többi zenekarral, korlátlan a fogyasztás és így tovább. A neten elég sok pozitív kritika és koncertbeszámoló megjelent rólunk francia zenei honlapokon. A legjobb koncert nekem a marseille-i volt, ahol kétszer ötven percet nyomtunk, és lejött a Washington Dead Cats énekese is a bulinkra, és még tetszett is neki a zenénk. Elég vegyes volt a közönség, nem csak rockabillyarcok voltak - lengyel punkok vagy mexikóiak is kíváncsiak voltak ránk. Én hajlamos vagyok elengedni magamat, megborulni a színpadon, és hát volt, hogy a franciák megszeppentek azon, amit látnak. Főleg a párizsi koncerten.

Jehan Paumero: A szervezőnek is nagyon tetszett a zenekar. A legtöbb helyről úgy indultunk, hogy az ottani programszervező mondta, hogy mindenképpen jöjjünk vissza egy jobb időpontban, például Marseille-ben azt mondták, hogy legközelebb két koncertet kéne nyomni egymás után, péntek-szombat. Grenoble-ban pedig azt mondta a szervező, hogy ez volt a legjobb koncert, amit látott a klubjában, pedig ott hetente van négy koncert, és menő zenekarok szoktak fellépni.

MN: Milyen volt a bordeaux-i koncert? Ha jól tudom, a Noir Désir gitárosának új zenekarával, a Zone Libre-rel játszottatok.

JP: Több zenekarral játszottunk ott, de nem velük barátkoztunk a legjobban. 'k eléggé rohantak: csak felléptek, és elmentek. Mindig is azt éreztem a Noir Désir tagjaival kapcsolatban, hogy nem bírják a sztárságot, nem szívesen mutatják meg magukat, főleg nem Bordeaux-ban, ami a zenekar székhelye. Aztán lehet, hogy tévedek, nem nagyon ismerem őket. Amúgy az jó koncert volt, ott volt a legnagyobb közönségünk: több mint ötszáz ember.

MN: Lesz folytatása a turnénak?

JP: Remélhetőleg lesz. Legközelebb júniusban játszunk Franciaországban, egy fesztivál nagyszínpadán, a Firewater után. Õk a zenekar egyik kedvence, velük már áprilisban fellépünk együtt Pécsett, a PEN-en. Télre vagy jövő tavaszra tervezzük a következő francia turnét.

MN: Egy ilyen turné után más Magyarországon koncertezni?

JP: Itthon is jól szoktuk érezni magunkat, csak nem mindenhol. Itt is vannak kis helyek, kis fesztiválok, ahol úgy foglalkoznak a zenészekkel, ahogy kell. Franciaországban is ez a helyzet, csak ott minden helyen egyesületek, önkéntesek szerveznek koncerteket. Érdekes módon a francia zenekarok, amelyek turnéznak itthon, mindig azt mondják, hogy sokkal jobb itt a vendéglátás, mint náluk. Valószínűleg minden országban jobban foglalkoznak a külföldi zenekarokkal, a zenekarok pedig idealizálják az ottani helyzetet. Elképzelhető, hogy velünk is ez történt.

MN: A Psycho Mutants korábban más néven működött, és vadabb psychobilly zenét játszott.

KZ: Azért alakult így, mert még nem volt annyira kiforrva a stílusunk. Én nagyon szeretem a psychobilly műfajt, a rockabillyt, a voodoobillyt is, a rock 'n' rollal kapcsolatos zenéket. Már kezdetben is megvoltak ezek a westernhangzások, és valahogy ez sült ki belőle. Az első nevünk Psycho Mutants From The Planet Billyvolt, ezt elég nehéz volt kimondani pár sör után, így lerövidítettük, amikor megváltozott a felállás 2005 végén. A régi felállásból csak a Rizsa (basszusgitár) meg én maradtunk.

MN: A honlapotokon olvasható, hogy "bárki is próbálkozna a zenekar műfajának meghatározásával, kár a gőzért", de ha nektek kellene körbehatárolnotok, mit mondanátok?

KZ: Sajátos stílust tudnánk mondani egyrészt, de azért sok műfaj hatása benne van a zenénkben. Van egy rock 'n' roll alap, ami nem az a megszokott rock 'n' roll. Vadabb, őszintébb. Van benne egy westernes hangulat, és van, aki szerint gótikus részek is vannak benne, de az ausztrál underground is hallatszik, a korai Nick Cave, a Crime and The City Solution, szóval vegyes.

MN: Calexico, Gallon Drunk, 16 Horsepower, Bad Seeds - ezeket szokták emlegetni veletek kapcsolatban.

KZ: Nekem ezek a kedvenceim. És még sorolhatnánk. Nagyon sok zenét hallgatok gyerekkorom óta, de mindig is megválogattam, hogy mit hallgatok. Soha nem érdekeltek a divatos zenék, csak az, aminek van mélysége, van atmoszférája. Jay Munly például, vagy az ausztrál zenekarok: Once Upon A Time, Hugo Race and The True Spirit, Gallon Drunk, korai Nick Cave, Flaming Stars, Lords of The New Church. A hetvenes évek zenéje is nagy hatással volt rám: MC5, Iron Butterfly, Vanilla Fudge, a régi pszichedelikus veteránok. Vagy a Joy Division, a Swans, a Bauhaus. De ezek csak hatások, mi nem kopírozunk senkit.

MN: A zenekarról Lukács Levente, a Másfél szaxofonosa azt mondta, hogy olyan, mintha a korai Quimbyt hallaná. Előfordulhat, hogy ti is magyar szövegre váltotok?

KZ: Nem igazán szeretném. Elképzelhető, hogy egy-két számot magyarul énekelek majd, de azok feldolgozások lesznek. Régebbi magyar dalokat szeretnénk átdolgozni, például Seress Rezsőtől aSzomorú vasárnapot.

MN: Lukács Leventével továbbra is játszotok együtt? A következő lemezen is közreműködik majd?

JP: Még nem tudjuk, hogy fog pontosan kinézni a következő lemez. Leventével szívesen dolgoznánk, mert szeretjük, a vonósokkal is szívesen játszanánk együtt megint, de nem biztos, hogy szerencsés, ha ugyanazt a sémát reprodukáljuk, mint az előző lemezen. Egyelőre legyünk kész minden számmal, aztán meglátjuk, milyen hangszereket használunk még pluszban.

MN: Elképzelhetőnek tartjátok, hogy az, amit játszotok, szélesebb körben ismertebb lesz itthon?

JP: Ha azt vesszük, hogy például Pécsett egy önálló koncertünkön vannak négyszázan, akkor végül is elképzelhető, hogy a zenekarunk népszerűvé válhat a jövőben. De nem ez a cél, soha nem volt az. Próbáltak minket meggyőzni, hogy énekeljünk magyarul ahhoz, hogy szélesebb közönséget érjünk el, vagy játsszunk rövidebb számokat, hogy elfogadhatóbbak legyünk a rádiók számára, de nem akarjuk direkt a népszerűség miatt alakítani a zenénket. Ha bejön a közönségnek így, ahogy van, annak örülünk, a rajongótábor legalább nem fog csalódni bennünk.

MN: Az első hivatalos lemezetek, a Ghost City 2008-ban jelent meg. Mennyire vagytok elégedettek vele?

KZ: Hát, szépen szól, de elég könnyednek tartom. Büszke vagyok rá, mert egy őszinte lemez, de a hangzásával nem vagyok teljesen elégedett. Hiányzik a karcosság, a gitárkitörések. Az igazi hangzásunk az, amit élőben lehet hallani, ezt a hangzást szeretnénk a következő lemezre, mert mi inkább koncertbanda vagyunk. Nem akarom lehúzni a lemezt, mert összességében jó, csak a két gitárt a háttérben hallom, és ez valahogy zavar. Egyben kellett volna felvenni, és nem külön-külön, hangszerenként, mert így hiányzik belőle az a lendület, energia, ami a koncertjeinken van. Nyilván a mi hibánk, tanultunk belőle, a következő lemezt már élőben, koncerten akarjuk felvenni, és a stúdióban foltozgatni a számokat, javítani az esetleges hibákat. Aki koncerten lát minket, az megérti a kifogásainkat.

JP: A következő album felvételeire beköltözünk majd a stúdióba. Fontos, hogy ne az legyen, hogy öt óra stúdiózás után mindenki hazamegy, és majd egy hét múlva térünk vissza. A másik dolog, hogy odaadjuk egy külsős fülnek az anyagot. Úgy néz ki, hogy találtunk egy producert is. Õ a B‘lga lemezeit keverte ("Jack the Ripper" fedőnéven), amint megvan az első szám, elküldjük neki.

MN: Jelentett nektek valami segítséget, hogy annyi jó zenekar van Pécsett mostanság?

JP: A 30Y sokat segített például az elején, mi is próbálunk segíteni másoknak. Takáts Eszterrel néha borozunk, bulizunk, sőt felmerült az ötlet, hogy egy számban énekelne a Zoli mellett: a Curved Air Melinda című számában. Érdekesnek tartom, hogy egy ideig sok zenekar utánozta ezt a kispálos-alteros vonalat, és most olyan fiatal zenekarok születnek, amelyek a mi zenei világunkat próbálják utánozni. Sőt a mellettünk lévő próbateremből hallottunk már Psycho Mutants-feldolgozást is, és ez nagyon jó érzés volt.

A Psycho Mutants következő koncertje április 17-én lesz a Gödörben

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."