Príma primavera

  • - turcsányi -
  • 2009. április 16.

Film

Edelényi János új filmjének felütése roppant módon emlékeztet Janisch Attila 1991-es Árnyék a havonjának kezdésére. A hősök (akkor Miroslav Baka, most Lukáts Andor) bankrablásba keverednek: "rosszkor vannak rossz helyen".

Ha bűnt találsz, vagy rád talál a bűn, mit kezdesz vele? Janisch hőse nem totojázik, fölkapja, magához ragadja a bűnt (centrum áruházas nejlonszatyorba van csomagolva az), s menekülőre fogja. Csak az időbeliségben van különbség: Lukáts Andor magához engedi vagy inkább csalja a bűnt (egy magyart furcsán, de bájosan törõ, sutácska kárpátaljai Bonnie Parkerbe van csomagolva). Janisch képei korának meghatározó látásmódjához tették hozzá a magukét: a magyar film e máig jellegzetes arcát szokás általában Fehér György nevéhez kötni (másokhoz legalább ennyire kéne): Edelényi Fehér Györgynek (és saját kedves édesapjának, Edelényi Gábornak, aki Fehér operatőreként működött például a "legendás" III. Richárdban) dedikálja filmjét. Ám az erre vonatkozó inzert után látunk egy viszonylag lendületes és roppant színes utazást a gyermekkor megszépítő messzeségű világába. Itt régi idők színészei (Máthé Erzsi, Schubert Éva, Gera Zoltán és Djoko Rosic) járják soha véget nem érő táncukat, bár ráncosak és nem is pörög már annyira a lábuk, de mire az elvénült gyermeknek vagy magát szimpla autistának kiadó életművész, Lukáts Andor megoldja a dolgokat fotografikus memóriája és lefegyverző képalkotó ereje (rajzkészsége) segedelmével, addigra õk is megfiatalodnak (amit szerencsére nem látunk). És az élet is megint szép lesz valószínűleg.

Ám ez rajtunk szemernyit nem segít.

A Mokép bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.