Príma primavera

  • - turcsányi -
  • 2009. április 16.

Film

Edelényi János új filmjének felütése roppant módon emlékeztet Janisch Attila 1991-es Árnyék a havonjának kezdésére. A hősök (akkor Miroslav Baka, most Lukáts Andor) bankrablásba keverednek: "rosszkor vannak rossz helyen".

Ha bűnt találsz, vagy rád talál a bűn, mit kezdesz vele? Janisch hőse nem totojázik, fölkapja, magához ragadja a bűnt (centrum áruházas nejlonszatyorba van csomagolva az), s menekülőre fogja. Csak az időbeliségben van különbség: Lukáts Andor magához engedi vagy inkább csalja a bűnt (egy magyart furcsán, de bájosan törõ, sutácska kárpátaljai Bonnie Parkerbe van csomagolva). Janisch képei korának meghatározó látásmódjához tették hozzá a magukét: a magyar film e máig jellegzetes arcát szokás általában Fehér György nevéhez kötni (másokhoz legalább ennyire kéne): Edelényi Fehér Györgynek (és saját kedves édesapjának, Edelényi Gábornak, aki Fehér operatőreként működött például a "legendás" III. Richárdban) dedikálja filmjét. Ám az erre vonatkozó inzert után látunk egy viszonylag lendületes és roppant színes utazást a gyermekkor megszépítő messzeségű világába. Itt régi idők színészei (Máthé Erzsi, Schubert Éva, Gera Zoltán és Djoko Rosic) járják soha véget nem érő táncukat, bár ráncosak és nem is pörög már annyira a lábuk, de mire az elvénült gyermeknek vagy magát szimpla autistának kiadó életművész, Lukáts Andor megoldja a dolgokat fotografikus memóriája és lefegyverző képalkotó ereje (rajzkészsége) segedelmével, addigra õk is megfiatalodnak (amit szerencsére nem látunk). És az élet is megint szép lesz valószínűleg.

Ám ez rajtunk szemernyit nem segít.

A Mokép bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.