Kultúra

Dylan Carlson hírhedt figura: világszerte milliók ismerik a nevét, mert ő volt az, aki megvásárolta Kurt Cobainnek a shotgunt, amelylyel a deprimált ikon nem sokkal később fejbe lőtte magát. Haladóbb Nirvana-rajongók azt is tudják, hogy Carlson Cobain legjobb barátja, később pedig a heroinbeszállítója is volt, s hogy állítólag róla szól az In Bloom. Nick Broomfield félresikerült dokumentumfilmje (Kurt és Courtney, 1998) miatt a legtöbben halk szavú és eléggé lerobbant addiktként emlékezhetnek rá.

Ha létezik az elektronikus tánczenében olyan, hogy élő klasszikus, akkor Carl Craig a tökéletes példa rá: jó két évtizede alkot a pályán, ráadásul egyenletesen magas színvonalon. Sőt: méltatói szerint egyre jobban teljesít, ami a korábbi magaslatokat tekintve lenyűgöző teljesítmény. Carl Craig a klasszikus detroiti technó úgynevezett második generációjához tartozik, aki közvetlenül az alapító atyák (Juan Atkins, Derrick May) nyomdokaiban, vagy ha úgy tetszik, a szárnyaik alatt kezdte pályafutását - utóbbival együtt is dolgozott a technó/elektro/house történet egyik sosem halványuló remekének (Rhythim Is Rhythim: Strings Of Life) elkészítésében, még 1987-ben (ekkor volt tizennyolc éves!).

Az első verset még a Bögre azúr (1999) című első kötete megjelenése előtt olvastam Varró Dánieltől (a Lemondás és remény mint lesz a náthában eggyé volt az, az ÉS-ben). Rögtön feltűnt egyedi hangja: végre valaki, aki csúfot űz az önsajnáló-patetikus, nagyon komoly irodalmi hagyományból, kiemelkedő a verstechnikai felkészültsége, s nem agresszív, nem támad, hanem derűsen újragondolva utasít el valamit: játszik; a hagyománnyal, az elődökkel, a rímekkel és az olvasókkal. Ezt persze nemcsak én gondoltam így, a Bögre azúr nagy és megérdemelt sikert aratott kritikusok és olvasók körében egyaránt, s mindez mára evidenciává vált, a Varró-versek meg érettségi tétellé. Voltak azért olyan hangok is, mint például Orbán Ottóé (Verses levél Varró Dánielnek), amelyek hiányolták a súlyt ebből a költészetből, mondván, a szerző még fiatal, de majd megtanulja ő is az életet, "jön majd a próbatétel".

Végül Rumit és Korcsákot, a vadakat küldték Zill és Szabaka ellen, nem volt más megoldás. Õk persze mit sem sejtettek, Zill valami kempingszékszerűségen ücsörgött a Sárvíz partján, bárki horgásznak hitte volna, ha van előtte valami bot.

Csontzenészt kísértük a Szabadság térre, naná, hogy a tévébe. Smaci Színes RTV-ből készült csákót viselt, és elsősorban a fejlemények izgatták - mit adnak március 15-én?

Most, hogy Ernst Bloch (Lukács egykori haverja, aki azért jött a század elején Pestre, hogy valami gazdag nőt szerezzen magának feleségül) fiatalkori főműve, Az utópia szelleme végre magyarul is olvasható, nem szégyellünk idézni belőle (ráadásul nem kell gyötrődni az őrületesen nehéz szöveg lefordításával, megtette helyettünk Mesterházi Miklós), parádés példájaként annak, hova vezet, ha egy lelkes amatőr próbálja megírni a zene filozófiáját, amely természetesen nem létezik, de hogy ez kiderüljön, ahhoz előbb meg kellett írni, mégpedig ezúttal 1923-ban.

"Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürkehályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt" - írja Váncsa István a híres mexikói avokádókrémről, vagyis a guacamoléról.

kulthírek

A kazettán, később cédén és mp3 formátumban hallgatható, többnyire egy színész által felolvasott regény, novella, vers - vagy akármi, ami papíron is olvasható - hazai története 1960-ig nyúlik vissza.

Tizenhárom év után újra Magyarországra látogatott Jevgenyij Koroljov, aki sokak szerint Bach zenéjének egyik leghitelesebb megszólaltatója. Február 22-i koncertjére mégis Mozartot hozott.

Kétszeresen - rögbizésben és éjszakai verekedésben - eltört orrú, nagydarab, bikafejű, láncdohányos, rekedt hangú, kommunista pártra szavazó, de filmenként egymillió dollárt kasszírozó barátunk közel hatvan díjat zsebelt be eddig szerte a világban. Játszott már hideget, meleget és számos latin szeretőt.

Múlt héten nyerte meg az igazgatói pályázatot, amit tavaly decemberben az elhunyt Néray Katalin helyére írtak ki. Bencsik küldetése a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi elismertetése, amit legutóbb az ACAX képzőművészeti exportiroda élén teljesített. Az elmúlt évek kultúrpolitikájának vehemens kritikusa március elsejétől belülről próbálkozik.

8 kis kritika