Ha létezik az elektronikus tánczenében olyan, hogy élő klasszikus, akkor Carl Craig a tökéletes példa rá: jó két évtizede alkot a pályán, ráadásul egyenletesen magas színvonalon. Sőt: méltatói szerint egyre jobban teljesít, ami a korábbi magaslatokat tekintve lenyűgöző teljesítmény. Carl Craig a klasszikus detroiti technó úgynevezett második generációjához tartozik, aki közvetlenül az alapító atyák (Juan Atkins, Derrick May) nyomdokaiban, vagy ha úgy tetszik, a szárnyaik alatt kezdte pályafutását - utóbbival együtt is dolgozott a technó/elektro/house történet egyik sosem halványuló remekének (Rhythim Is Rhythim: Strings Of Life) elkészítésében, még 1987-ben (ekkor volt tizennyolc éves!). Pár év múltán pedig már a legnagyobbak között emlegették a nevét, pedig abból volt néhány: az ál- és kódnevekben igen gazdag műfajon belül is ő az egyik legnagyobb aliaskirály - korábban, egyebek mellett, Paperclip People, 69, Psyché, Innerzone Orchestra (ebben hangszeres zenészekkel működött együtt), ezen évtizedben pedig Tres Demented néven publikált zenéket. A sok-sok álca mögött viszont ugyanaz a végtelenül tehetséges és kreatív zenész áll, aki látszólag könnyű kézzel, valójában azonban hihetetlen műgonddal rakja össze számait és remixeit - szinte mindegyikük egy-egy epikus műremek, szinte költői technó. Mondhatni, itt volt az ideje annak is, hogy egy kiadós hangcsokorral köszöntsék Craiget és lelkes közönségét: össze is válogattak nekünk vagy kéttucatnyi darabot a kiterjedt életműből, régi műtárgyak eddig nem publikált verzióit (azért ezek vannak kisebbségben) és számos, az utóbbi években keletkezett produkciót és remixet (ezek jó része korábban csak vinilen jelent meg). A mester által rendesen összegyúrt/mixelt hanganyag ékesen bizonyítja, hogy a technó, legalábbis Craig értelmezésében, számtalan organikus elemet asszimilált magába, s zenéiben - ha néha erősen szublimált formában is - ott munkál a dzsessz és a soul hatása. Ráadásul a maguk nemében számtalan slágert, partihimnuszt lelhetünk itt fel: a Junior Boysnak írt remixéért (Like A Child) még Grammyt is akartak adni, s ugyanígy említhetnénk még a Beanfield (Tides), Theo Parrish (Falling Up), Cesaria Evora (Angola) vagy éppen Francesco Tristano (The Melody) számára készített átdolgozásait - hogy csak az utóbbi évekből szemezgessünk. S még csak nem is kell itt leragadnunk: az abszolút örökzöld Bug In The Bassbinhez készített saját, nagylélegzetű remixe több mint megindító.
!K7/Neon Music, 2008
