Megy, jön, marad

  • 1999. december 9.

Publicisztika

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

A kormányzati ciklus elején az optimistábbak abban bízhattak, hogy mindegy, hány hetente ülésezik az országgyűlés, mindegy, miféle alakok szalonnáznak az állam hájából: amíg a makrogazdaságot Chikán, Járai és Surányi tartják a kezükben, senki nem nyúlhat a bankópréshez. Járai azóta megtanult mosolyogni minden vereségéhez, Surányi homlokán célkereszt, Chikán pedig - a lapzárttánkkor érkező hírek szerint - távozik a kormányból.

A másik hír, hogy Pepó Pál környezetvédelmi miniszter viszont marad. Igaz, ő a Torgyán-kormány tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.