Megy, jön, marad

publikálva
1999/49. (12. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

A kormányzati ciklus elején az optimistábbak abban bízhattak, hogy mindegy, hány hetente ülésezik az országgyűlés, mindegy, miféle alakok szalonnáznak az állam hájából: amíg a makrogazdaságot Chikán, Járai és Surányi tartják a kezükben, senki nem nyúlhat a bankópréshez. Járai azóta megtanult mosolyogni minden vereségéhez, Surányi homlokán célkereszt, Chikán pedig - a lapzárttánkkor érkező hírek szerint - távozik a kormányból.

A másik hír, hogy Pepó Pál környezetvédelmi miniszter viszont marad. Igaz, ő a Torgyán-kormány tagja.

publikálva
1999/49. (12. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk