Megy, jön, marad

  • 1999. december 9.

Publicisztika

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika

A kormányzati ciklus elején az optimistábbak abban bízhattak, hogy mindegy, hány hetente ülésezik az országgyűlés, mindegy, miféle alakok szalonnáznak az állam hájából: amíg a makrogazdaságot Chikán, Járai és Surányi tartják a kezükben, senki nem nyúlhat a bankópréshez. Járai azóta megtanult mosolyogni minden vereségéhez, Surányi homlokán célkereszt, Chikán pedig - a lapzárttánkkor érkező hírek szerint - távozik a kormányból.

A másik hír, hogy Pepó Pál környezetvédelmi miniszter viszont marad. Igaz, ő a Torgyán-kormány tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.