Arccal a jogállam felé

  • 1999. december 9.

Publicisztika

Svédországot mindezidáig elkerülték a nagyobb történelmi kataklizmák, bár nyílt utcán agyonlőtt miniszterelnököt láttak már ott is. De a Palme-gyilkosság volt a kivétel, a szabályt a jól adminisztrált eseménymentesség jelentette, amit ritkán borzolt fel szenzáció. Így aztán a svéd sajtó jobb híján egymás diszkreditálásával igyekszik kiérdemelni a nagyérdemű pártfogását.

Svédországot mindezidáig elkerülték a nagyobb történelmi kataklizmák, bár nyílt utcán agyonlőtt miniszterelnököt láttak már ott is. De a Palme-gyilkosság volt a kivétel, a szabályt a jól adminisztrált eseménymentesség jelentette, amit ritkán borzolt fel szenzáció. Így aztán a svéd sajtó jobb híján egymás diszkreditálásával igyekszik kiérdemelni a nagyérdemű pártfogását.

Ez utóbi tény fényében meglepőnek tűnik, hogy december 2-án a négy vezető országos napilap, a konzervatív Svenska Dagbladet, a liberális Dagens Nyheter, valamint a két esti félbulvár, az Aftonbladet és az Expressen közös vezércikkel jött ki és közösen hozta le 63 egyén fotóját: azokét, akiket a svéd neonáci mozgalmak vezető figuráinak tartanak.

Az elhatározást három idei merénylet érlelte meg: egy Malexander nevű községben egy rendőr, egy Nacka nevű stockholmi elővárosban egy újságíró-házaspár és végül magában Stockholmban egy szakszervezeti aktivista vált a neonácik áldozatává.

Egy jogállamban ilyenkor a rendőrség veszi át a staféltabotot a merénylőktől, nyomoz, felderít, majd vádemel, hogy az ügyészség lecsaphasson - és Svédországról sok mindent el lehet modani, de azt, hogy ne lenne jogállam, semmiképp sem. Egy jogállamban ugyanakkor az igazságszolgáltatás útjai pereken át vezetnek a beteljesülésig, amely út közismerten tanúkkal van kikövezve, és a tanúk többségét, sőt, gyakran a rendőröket és az ügyészeket is megfélemlítik a nácik, értékelhető tanúvallomás híján pedig az igazságszolgáltatás tehetetlen, a perbe fogott nácik gyakran röhögve és sértetlenül hagyhatják el a tárgyalótermet.

A svéd újságok válaszlépése egyszerre példátlan és példaértékű: példátlan, mert a svéd törvények értelmében az újságoknak erre nincs joguk. A személyiségi jogok védelme ott olyan szinten van komolyan véve, hogy a Palme-gyilkossággal vádolt, de végül bizonyítékok híján el nem ítélt ember a svéd újságokban, még a legbulvárabbakban is, csak 41 éves férfiként volt megnevezve, fotót róla nem közöltek sehol; és most ott áll 63 fénykép és a hozzájuk kapcsolódó vádak. A négy vezető napilap akciója gyakorlatilag merénylet a svéd sajtótörvények ellen, nyilván lesznek következményei - egyelőre csak annyi van, hogy egy kipécézett neonácit kirúgtak az állásából (népfőiskolai tanerő volt az istenadta).

És példaértékű, amennyiben felvette a jogállam kihívói által dobott kesztyűt. A svéd sajtó fegyverré teszi a nyilvánosságot; az ítéletet a mindennapi élet adminisztrálóira, a munkaadókra, a kollégákra, a szomszédokra és társaikra, a civil társadalomra bízza.

Magyarországon utoljára a rendszerváltás után, az egykori ügynökökkel kapcsolatban történhetett volna valami hasonló, de nem történt. Most ezért is érdekes lesz megtudni, hogyan alakul a svéd nácik históriája a továbbiakban.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.