Svédországot mindezidáig elkerülték a nagyobb történelmi kataklizmák, bár nyílt utcán agyonlőtt miniszterelnököt láttak már ott is. De a Palme-gyilkosság volt a kivétel, a szabályt a jól adminisztrált eseménymentesség jelentette, amit ritkán borzolt fel szenzáció. Így aztán a svéd sajtó jobb híján egymás diszkreditálásával igyekszik kiérdemelni a nagyérdemű pártfogását.
Ez utóbi tény fényében meglepőnek tűnik, hogy december 2-án a négy vezető országos napilap, a konzervatív Svenska Dagbladet, a liberális Dagens Nyheter, valamint a két esti félbulvár, az Aftonbladet és az Expressen közös vezércikkel jött ki és közösen hozta le 63 egyén fotóját: azokét, akiket a svéd neonáci mozgalmak vezető figuráinak tartanak.
Az elhatározást három idei merénylet érlelte meg: egy Malexander nevű községben egy rendőr, egy Nacka nevű stockholmi elővárosban egy újságíró-házaspár és végül magában Stockholmban egy szakszervezeti aktivista vált a neonácik áldozatává.
Egy jogállamban ilyenkor a rendőrség veszi át a staféltabotot a merénylőktől, nyomoz, felderít, majd vádemel, hogy az ügyészség lecsaphasson - és Svédországról sok mindent el lehet modani, de azt, hogy ne lenne jogállam, semmiképp sem. Egy jogállamban ugyanakkor az igazságszolgáltatás útjai pereken át vezetnek a beteljesülésig, amely út közismerten tanúkkal van kikövezve, és a tanúk többségét, sőt, gyakran a rendőröket és az ügyészeket is megfélemlítik a nácik, értékelhető tanúvallomás híján pedig az igazságszolgáltatás tehetetlen, a perbe fogott nácik gyakran röhögve és sértetlenül hagyhatják el a tárgyalótermet.
A svéd újságok válaszlépése egyszerre példátlan és példaértékű: példátlan, mert a svéd törvények értelmében az újságoknak erre nincs joguk. A személyiségi jogok védelme ott olyan szinten van komolyan véve, hogy a Palme-gyilkossággal vádolt, de végül bizonyítékok híján el nem ítélt ember a svéd újságokban, még a legbulvárabbakban is, csak 41 éves férfiként volt megnevezve, fotót róla nem közöltek sehol; és most ott áll 63 fénykép és a hozzájuk kapcsolódó vádak. A négy vezető napilap akciója gyakorlatilag merénylet a svéd sajtótörvények ellen, nyilván lesznek következményei - egyelőre csak annyi van, hogy egy kipécézett neonácit kirúgtak az állásából (népfőiskolai tanerő volt az istenadta).
És példaértékű, amennyiben felvette a jogállam kihívói által dobott kesztyűt. A svéd sajtó fegyverré teszi a nyilvánosságot; az ítéletet a mindennapi élet adminisztrálóira, a munkaadókra, a kollégákra, a szomszédokra és társaikra, a civil társadalomra bízza.
Magyarországon utoljára a rendszerváltás után, az egykori ügynökökkel kapcsolatban történhetett volna valami hasonló, de nem történt. Most ezért is érdekes lesz megtudni, hogyan alakul a svéd nácik históriája a továbbiakban.
