A New York-i divathéten a Lulu et Gigi gyerekruhamárka vonultatta fel Daisy-May Demetre-t, a kilencéves, 18 hónapos korában dupla amputáción átesett, műlábbal élő lányt.
Daisy-May Demetre dolgozott már a Nike-nak is, és szeptember végén ott lesz a párizsi divathéten is.
A modellt 21 ezren követik Instagramon, ahol az eseményt történelmi pillanatnak nevezi.
(via Index)
A Pi élete tizenkét millió példányban fogyott, több mint 50 nyelvre fordították le, mióta megjelent 2001-ben. A kanadai író, Yann Martel nem él a számok bűvöletében, legalábbis nekünk ezt mondta. Idézzük fel Köves Gábor interjúját az Ásatás sorozatban!
A Házassági történet drámai veszekedős jelenete már korábban mémmé vált, most egészen új felhasználási módját fedezték fel.
Az informatikánál is jobban ért ahhoz, hogy befektetőket édesgessen magához, rendíthetetlen optimista és hisz a technológiai fejlődésben. De saját mérnökeivel viharos a kapcsolata, egyszer kitették az OpenAI-tól, a ChatGPT legújabb modellje után pedig tovább dolgozik a szuperintelligencia létrehozásán. Mit tudunk a jövő legbefolyásosabb techmoguljáról?
Az oxfordi évem most jött ki, de mintha máris ezerszer láttuk volna – csak épp jobban és hatásosabban elkészítve.
Megszületett a fideszes steampunk, mindenhez hozzátoldják a 'digitális' szót. Az Orbán Viktor számára bizonyára elképesztően futurista online mozgalmárkodás akkor jó igazán, ha belegondolunk, mit kér: kattintsunk és ne nagyon menjünk sehova.
Anne Applebaum egykori Reagan-rajongó konzervatívból lett a populista jobboldal egyik főellensége, pedig látszólag nem ő változott. Erről a jelenségről írt személyes hangvételű politikai esszét, amiben bónuszként ott van a hatalmasat alakító Schmidt Mária önsorsrontása is.
Minden idők egyik legpolgárpukkasztóbb sorozata most épp Donald Trumpon élcelődött, de korábban megkapta a magáét Kína, Mohamed, a katolikusok és Tom Cruise is.
Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.
Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.
A cselekmény kiindulópontja akár egy gonosz mostohát középpontba állító mese kezdete is lehetne.
A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társulataiig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.
A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.
