"Brutálisan horkoltam - kezdi tanmesének is beillő történetét G. Németh György. - A családom először csak egyik szobából a másikba, aztán már az orvoshoz zavart el. Nagyjából egy évig küldözgettek egyik helyről a másikra, aztán az egyik barátom szólt, hogy van valahol egy alvásdiagnosztikai központ, ahová rögtön be is jelentkeztem. Három hónap után kerültem sorra, ott közölték, hogy akut problémáim vannak, azonnali kezelés szükséges - és bejegyeztek fél évvel későbbre. Ennyi a várakozási idő. Méltányosságból valamivel hamarabb sorra kerültem, mehettem bentalvásos vizsgálatra. Este nyolckor érkeztem, de a nővér csak éjfél körül ért el hozzám, addig hazamentem zuhanyozni, mert azt persze nem lehetett a mosdóban. Húgyban tapicskolni annál inkább. Aztán láttam, hogy nem vicc, tényleg négy krónikus horkolónak kellene egy kis szobában aludnia. Hajnali ötig forgolódtam, hallgattam a többieket, aztán hazamentem."
A történet eddig tipikusnak mondható, de egy-egy hasonló Canossa-járás után nem mindenki alapít saját alvásklinikát. G. Németh György igen. A Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság elnöke, aki tíz évig volt a Westel/T-Mobile kommunikációs igazgatója, körbejárta Európát, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, és megcsinálta a Benyovszky Orvosi Központot. Volt honnan tanulnia: az állami és privát alváscentrumok alapítása az utóbbi években kifejezetten "divatossá" vált.
Százféle baj
Az alvásmedicina meglehetősen fiatal, úgy félszáz éves tudományterület, ami érthető: kellett ugyanis egy diszkurzív átrendeződés, hogy a korábban a neurológia, a tüdőgyógyászat, a fül-orr-gégészet, a pszichológia és más intézményesült diszciplínák hatókörébe tartozó bajokat speciális szempontból, az alvás felől kezdjék el vizsgálni. A szomnológusok (alvásgyógyítók?) leggyakrabban specializálódott neurológus szakorvosok, és feltételezéseik szerint a fejlett országokban a felnőtt lakosság mintegy 30 százaléka érintett valamiféle alvásbetegséggel kapcsolatban. Nagyjából 120-féle rendellenességet különböztetnek meg az American Academy of Sleep Medicine által készített 1997-es, ma is alkalmazott osztályozási rendszerben (International Classification of Sleep Disorders - ICSD). Van itt minden, a klasszikus horkolástól kezdve az időzóna-váltási szindrómán és az alkoholfüggő elalváson át az alváshoz kapcsolódó epilepsziáig. A példákból látható, hogy e betegségek alvástól független bajoknak (mondjuk az alkoholizmusnak) a tünetei éppúgy lehetnek, mint komoly rendellenességek (például az epilepszia) kiváltói. Alvás és ébrenlét szimbiózisában mindkét állapot milyensége alapvetően függ a másikétól. Ebből egyenesen következik, hogy a helyes diagnózis legalább kétféle haszonnal járhat: kezelhetővé válnak addig ismeretlen betegségek, amelyekre hajlamosak vagyunk, vagy már szenvedünk is tőlük; illetve a speciálisan alváshoz kötődő problémák elhárításával nemcsak egyszerűen jobban alszunk, de megelőzhetünk további komplikációkat is.
Az egyik legszembetűnőbb jelenség, a kóros nappali aluszékonyság (hiperszomnia) a felnőtt lakosság 4-15 százalékát érinti. A nyilvánvaló és jelentős életminőség-romlás, illetve munkahelyi problémák mellett igen nagy eséllyel okozhatnak autóbalesetet. A közlekedési tárca az alvás világnapjára időzítve (március 20.) közleményt adott ki az elalvásos balesetek megelőzéséről. Ebből az derül ki, hogy a haszongépjárművek okozta balesetek 20-30 százaléka vezethető vissza alvással kapcsolatos problémákra. Az ébrenléti zavarok megállapításában segíthet az öntesztelés (lásd keretes írásunkat), de ismertek izgalmas, validált orvosi tesztek, melyek során a betegnek egy nap során többször kell egy sötét szobában, ágyban fekve engedelmeskedni - a vizsgálat típusától függően - két különböző utasításnak: "Aludj el!" "Ne aludj el!" Az alváshajlam mérésénél (Multiple Sleep Latency Test) nyolc perc, az ébren maradás képességének tesztjénél (Maintenance of Wakefulness Test) 18 perc a szintidő. Aki ennél hamarabb elalszik, annál valami nem stimmel. A hiperszomnia kiváltó oka ugyanúgy lehet a rosszul beállított ún. biológiai óra ("a cirkadián ritmus zavara"), mint a depresszió és persze a pia, a cigi, a gyógyszerek, de végül is minden, ami a pihentető alvást gátolja: elsősorban az alvási apnoe (lásd lejjebb) és a nyugtalan láb szindróma (restless legs syndrome - RLS). Utóbbi a második leggyakoribb mozgásbetegség és a harmadik leggyakoribb oka a krónikus alváselégtelenségnek. Nehéz felismerni, mert a beteg az alvás közbeni lábmozgást nem érzékeli, legfeljebb a gyakori megébredéseket. Az RLS diagnosztikus alaptünete a lábban érzékelt rossz érzés, amely mozgatásra átmenetileg enyhül, nyugalmi állapotban és estefelé pedig súlyosbodik. Az Egészségügyi Minisztérium irányelveiben tucatnyi gyógyszer mellett alváshigiénés tréninget (csak enyhe esetben), vasterápiát és a végtagok elektromos vibrációs ingerlését ajánlják a nyugtalan láb kezelésére.
Hogyan alszanak a magyarok? Nem fogják kitalálni: a nemzetközi átlaghoz képest sokkal rosszabbul. A G. Németh György által koordinált felmérés arra jutott, hogy a felnőtt lakosság negyven százalékára ráférne a kivizsgálás, a naturhome.hu adatai szerint pedig minden második magyarnak vannak időszakos alvászavarai, 90 százalék küzd rendszeres napközbeni álmossággal, 36 százalék horkol, vagyis népbetegség(ek)ről beszélünk. Csakhogy az alvászavarokat nagyon kevesen azonosítják betegségként, bár kétségtelen, hogy a "gyógyszeres kezelés", ami a leginkább marékszámra szedett altató fogyasztását jelenti, igen elterjedt nálunk. Pedig ennél rosszabbat nemigen léphetnénk: az altató hosszú távon csak ront a helyzeten, és az orvosok szerint ugyanúgy erősen ellenjavallt, mint a dohányzás és az alkohol, vagy épp a hanyatt fekve alvás. Ha nem tudunk meglenni altató nélkül, akkor (először is menjünk orvoshoz, de mindenesetre) ne szedjük egy-két hónapnál tovább, és ha ez nem megy, akkor (tényleg irány a kórház, de semmiképp) ne ragaszkodjunk a "régi, jól bevált" termékhez, mert az még a szintén kártékony modernebb utódoknál is brutálisabb.
Levegőt!
Gyakran mondogatják: "Aki nem horkol, az nem is férfi, nincs ebben semmi rossz." És valóban: az ún. "jóindulatú" horkolásnál gyakran nincs más dolgunk, mint oldalunkra fordulni, és aludni tovább. "Vehetünk a patikában orrcseppet, garatspray-t, orrtapaszt, ezek segíthetnek, és recept nélkül kaphatóak" - állítja dr. Vida Zsuzsanna neurológus főorvos, a Benyovszky Központ rezidens orvosa, de arra is figyelmeztet, hogy a horkolás az alvási apnoe, azaz rendszeres légzéskimaradás jele is lehet, ami a szívritmuszavarok és infarktusok előidézésében játszhat komoly szerepet, és ilyenkor a horkolás elleni szerek csak elfedik a bajt. A szakemberek az óránként ötször előforduló, tíz másodpercnél hosszabb légzésmegakadást tekintik kórosnak, és ez nagyjából minden negyedik horkolót érint.
Hogy a horkolás ártalmatlan-e vagy sem, elég hamar kiderül, ha ellátogatunk egy alvásdiagnosztikai központba. Az országban a néhány állami intézmény mellett szép lassan kezdenek elterjedni a fizetős magánklinikák is. Az eljárás nagyjából ugyanaz, a körülmények nem. Az Állami Egészségügyi Központ (ÁEK, leánykori nevén Honvéd Kórház) ad otthont az ország legnagyobb, európai viszonylatban is jelentős méretű (harmincágyas) alvásklinikájának. Vezetője Szakács Zoltán - a 120 tagot számláló Magyar Alvásdiagnosztika és Terápiás Társaság főtitkára és az ideggyógyászat osztályvezetője (továbbá, a hely szelleméből következően: ezredes) -, aki a hosszú várólista és az állami finanszírozás miatt panaszkodik: az Európai Alvástársaság vezetőségi ülésén konkrétan kiröhögték, amikor elmondta, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól 33 eurót kapnak egy egész éjszakás vizsgálatra. Németországban ugyanez 3-400 euró, Svájcban és Amerikában még több. De mielőtt nagyon nekiállnánk búsongani, meg kell említsük, hogy például Görögországban csak magánintézetek vannak, a lengyelek pedig nem a járóbeteg-ellátás keretében foglalkoznak alvásproblémákkal, hanem valamilyen címszó alatt felveszik a beteget, akinek be kell feküdnie több napra egy kórházba. Az ÁEK-ben valóban hónapokat kell várni a konzultációra, és ha az anamnézis és a tünetek alapján szükséges, akkor a "bentalvós", poliszomnográfos vizsgálatra megint ennyit, de a cikk elején szereplő rémtörténet már a múlté: itt is egyágyas szobákban, korrekt asszisztencia mellett szunyókálhatunk. Ahogy egy néni mondja a folyosón: "Nem egy hű, de higiénia, de mit vártál?"
A poliszomnográf az alvásdiagnosztika alfája és ómegája. A sokcsatornás vizsgálat során elektródákat szerelnek a páciensre, amelyek aztán sok mindenről árulkodnak: alvásstruktúra, véroxigénszint, mellkasi és hasi légzés, kardiális funkciók, szemmozgás. A poliszomnográf tényleg mindent lát, és még infrakamera is jár hozzá. A kiértékelés után dől el, milyen bánásmódban részesüljön az alvászavaros kliens. A kóros horkolás esetében többféle megoldás lehetséges: műtéti (pajzsmirigy, mandula, nyelvcsap korrekciója), gyógyszeres kezelés (olyan szerek, amelyek az oxigén diffúzióját javítják a tüdőfalon keresztül a vérben, így kevesebb levegőből jobb hatásfokkal tudunk oxigént kinyerni), vagy akár a fogyókúra, bár a főorvos tapasztalata szerint éppen ez megy a legnehezebben. A leghatékonyabb módszer azonban a folyamatos, pozitív légúti nyomású kezelés (continuous positive air-way pressure - CPAP), amelynek során alvás közben egy maszk levegőt fúj az orrba, így tartva nyitva a felső légutakat. Ez G. Németh saját tapasztalata szerint is pár nap alatt tünetmentessé teszi a súlyos betegeket, és nemcsak a horkolás szűnik meg, de a légzéskimaradások és az azzal járó kockázatok is. Viszont érthető módon sokan nem tudnak maszkkal a fejükön aludni, folyamatos kontrollt igényel, ráadásul úgy kétszázezerért vásárolható meg, bár ha az ÁEK-ben íratjuk fel, akkor méltányossági alapon kérhetünk rá tb-támogatást. A magánklinikákon viszont nekünk kell állni a költségeket - és ez nem csak a CPAP-ra vonatkozik. A Benyovszky Center terápiás lehetőségei a fentiekhez hasonlóak, ugyanakkor valóban szállodai színvonalon durmolhatunk, profi személyzet figyel ránk, mindenkire jut egy ápoló, az orvos egy órán keresztül faggat, várólista nincs - de ezt meg kell fizetni. Egy konzultáció 10 ezer, a poliszomnográfia 79 ezer, de a nyugati árak ennél lényegesen magasabbak. G. Németh szerint az alvásgyógyászat egyelőre nem kifizetődő, azt viszont nehéz elképzelni, hogy puszta szívjóságból alakulnak újabb és újabb magánrendelők. Hiszen ha belegondolunk, hogy a hozzáértők szerint a magyar lakosság (legyünk optimisták) húsz százaléka kezelésre szorul, az mintegy kétmillió potenciális pácienst jelent, akik között azért biztosan akad egynéhány, aki szívesen nyúl a zsebébe, csak hogy elkerülje a tovább már nem bővíthető, így egyre leterheltebb állami kurzust.
Ám egyelőre még boldog tudatlanságban élünk. Azok sem igazán tudják, miről van szó, akik elmennek orvoshoz. A Honvéd Kórház folyosóján diskurálva kiderült, hogy a beutaltaknak legtöbbször fogalmuk sincs, mit mér az a kimondhatatlan nevű masina. Van, akit nyolc éve kezelnek gyógyszerrel, és a legnagyobb eredményként azt említi, hogy a felesége szerint volt egy teljes hét, amikor nem horkolt. "De ártani sem árthat, nem igaz?"
Mennyire vagy szunyáta?
Az egyik, ma is legelfogadottabb nappali alváshajlamot becslő kérdőív, az Epworth Sleepiness Scale 1991-ben készült. 7-8 pont még jónak számít, 10-12 ponttól viszont baj van.
Általában érzel-e alváskésztetést a fenti helyzetekben? (Nem, soha - 0; enyhe késztetés - 1; lehet, hogy elalszom - 2; nagy valószínűséggel elalszom - 3.)
1. Ülő helyzetben pihenve, olvasgatáskor.
2. Tévénézés közben.
3. Társaságban, közösségi helyen inaktívan
üldögélve.
4. Autóban utasként, egy óra elteltével.
5. Alkalmi, délutáni lepihenéskor.
6. Baráti beszélgetés során.
7. Ebéd után, alkoholfogyasztás nélkül.
8. Vezetés közben, dugóban ácsorogva.
