Evangélikustemplom-szentelés Békásmegyeren: Kerti mulatság

szerző
- szerbhorváth -
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nagy millenniumi révületben egy új templom felszentelése különösebb hírértékkel nem bír, elég a szenteskedésből, gondolhatjuk félig-meddig jogosan. Figyelmünket most mégis vessük a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség új otthonára, hátha mégis okosabbak leszünk, mielőtt mindnyájan kolostorba vagy emigrációba vonulunk.

A nagy millenniumi révületben egy új templom felszentelése különösebb hírértékkel nem bír, elég a szenteskedésből, gondolhatjuk félig-meddig jogosan. Figyelmünket most mégis vessük a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség új otthonára, hátha mégis okosabbak leszünk, mielőtt mindnyájan kolostorba vagy emigrációba vonulunk.

Az épület maga előbb juttat eszünkbe egy skandináv iskolát, kisebb sportközpontot vagy egy szakszervezeti kultúrotthont, mintsem magyar templomot. A szent hajlék, gyülekezeti ház és a paplak is vörös téglából készült, vakolat sehol. A belső tudniillik a puritánság netovábbja: székek, asztal, rajta gyertyák és virágok. A békásmegyeri lakótelep és az ófalu határán, egy igazi, egykori békás-mocsaras részen felépült objektum felszentelésére érkezők se viszik túlzásba az öltözködést: se főkötők és rakott szoknyák, se pitykés dolmányok Don-kanyaros vaskereszttel, szinte mindenki hétköznapi-otthonkás verzióban virít, bár ennek az is oka lehet, hogy a lakótelepek és isten itteni népe amúgy sem tudna másban nyomulni. Az egyik lelkész pedig, ki a szentelés előtt keresztelőt tartott, turistabakancsban volt. Nem így az illusztris társaság: Göncz Árpi bácsi, Kovács pártelnök, Kósáné, Iványi. A liberális kultúrrovatokból is kivonultak páran, hátul, az alkalmi üdítős büfénél pedig Kéri László osztotta az igét Suchman Tamásnak.

Vélelmeznénk, már a szocik is át akarnak ülni a szoci internacionáléból a kereszténydemokrata maszlagba, de ördögöt, mindez Donáth László MSZP-s képviselő és evangélikus lelkész műve (mármint a templom). Akit ellenei vörös papnak aposztrofálnak, ami a tégla színét ítélve akár pontos verdikt is, bár akkor fűzzük hozzá, hogy a nemrégi római római katolikus ifjúsági világtalálkozón kiderült, az ifjú hívők többsége baloldalinak aposztrofálta magát. Jézus Mária, mi lesz itt még.

Még mielőtt vallásháborút indítanánk, tényszerűen közöljük az adatokat: az egy év alatt elkészült templom építését segítette a III. kerület és a fővárosi önkormányzat (még Grespik hivatalba lépése előtt), továbbá a parlament; az NKÖM orgonát szponzorál, és láss csodát, a Soros Alapítvány és a Budapest Bank is támogatott, a három elkészült épületre 120 millió ment el. A misékhez képest itt mindenki fesztelen, a keresztelő közben átkiabálni a tömegen, hogy "Sanyi, itt vagyunk", ugyanúgy belefér, mint a lelkész magyarázata a frissen kereszteltekhez.

Az érkezők kisebb-nagyobb süteményes tálcákkal érkeznek, valaki pedig egy fehér egyiptomi macskát hoz. Szegény templom egerének máris megpecsételődött a sorsa, pedig az összehordott fél tonna süti morzsáiból ellehetne bőven a föltámadásig. A szentelésről viszont túl sok mindent nem lehet elmondani: ének, imádság, bűnbánat és mindenféle zene, például jazz is, az igazi unikum viszont a parlament dalárdája, a Szenátorok kórus volt, tök normális produkcióval, ami alapvetően két okkal magyarázható: egyrészt nemcsak a képviselők a tagok, hanem mondjuk a titkárnők is, másrészt - információink szerint - a kisgazda dalárdások ma nem értek rá, mert ma másutt terceltek valahol valakinek, bár szerintem a repertoár miatt akadtak ki, hiszen Esterházytól elénekelniük a Harmonia caelestist nagy kedvük nem lehetett, még ha a szerző nem is Péter, hanem Pál volt. De jegyezzük fel, hogy az egyedüli incidens e mű előadása során történt, a sima rosszullétre mindenesetre a mentősök komplett feltámasztó felszereléssel vonultak fel, pedig ez maximum Jézus tisztje lehet.

Az egy óra alatt lezavart (mivel tömjénre meg ilyesmire az evangélikusok nem költenek) templomszentelés utáni közgyűlést már kihagytam, mivel a hátul rotyogó borjúpaprikás nagyobb izgalommal töltött el. A sor hosszas volt, magam négy hajléktalan mögé soroltam be, kik felváltva ugortak el piáért, az üres üvegeket szorgalmasan összegyűjtötték, de pozitívan álltak hozzá az új templom építéséhez, mondván, milyen jó is lenne, ha több ilyen buli lenne.

- szerbhorváth -

szerző
- szerbhorváth -
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...