Pihenni vágyó krónikus betegeket és szállásadókat hoz össze az IdőHáz

„Gyémánt a sárkupacban”

Lélek

A fejlett világban megszokott, idehaza kivételes az a kezdeményezés, amelyet az Új-Zélandon élő Drávai Tamás indított el idén tavasszal: beteg embereket és családtagjaikat olyan szállásadókkal köt össze, akik ingyen vagy minimális térítésért pár napra felajánlják a vendégházaikat.

„Először el se hittem, hogy ilyen létezik. Ingyenszállás, persze… Azt gondoltam, biztos valami beugratás, csak azt nem értettem, miért pont a daganatos betegek csoportjában szórakozik valaki ilyesmivel” – meséli Eszter. Az ötvenes éveiben járó asszony egy Face­book-csoportban látta meg Drávai Tamás bejegyzését az IdőHázról, s miután áttanulmányozta a kezdeményezés weblapját, úgy döntött, regisztrál. Alig egy hónap múlva, egy kemoterápiás kezelés után a Balatonnál sikerült eltöltenie három szép napot.

Mintegy másfél millió ember szenved ma Magyarországon valamilyen krónikus betegségben. Ezek egy része nehezen gyógyítható vagy gyógyíthatatlan, és limitált időt biztosít a felnőtt vagy gyermek számára. „Az anyagi és lelki terheken túl ezek a betegségek kihatnak a legértékesebb erőforrásunkra is, az időre” – olvasható az Időház.org oldalon, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a KSH adatai szerint körülbelül 200 ezer hétvégi ház, nyaraló, vendégház és üdülő van Magyarországon. Az IdőHáz azokat a nagylelkű szállásadókat szeretné összefogni, akik bizonyos időközönként ingyen vagy jelentős kedvezménnyel felajánlják ingatlanjukat néhány napra krónikus betegek és hozzátartozóik számára, „hogy értékes időt töltsenek együtt, közös élményekkel és pillanatokkal gazdagodva, kicsit kiszakadva a hétköznapi mókuskerékből”.

Túl szép, de igaz

A szolnoki születésű Drávai Tamás 2007 óta Új-Zélandon él párjával, ma már kettős állampolgárok. Tamás már egész korán, 1996-tól internetezett, és komoly internetes zenei projekten gondolkozott, némileg megelőzve korát. Mindig ott volt benne, hogy „valami netes dolgot kellene csinálni”.

Tamásék tizenkét éve egy kertvárosi negyedben laknak. A szomszéd családban a feleség egy, az IdőHázhoz hasonló szervezetnél dolgozik, Tamás évekkel ezelőtt tőle hallott először e civil kezdeményezésről. „Az én bajom mindig az volt, hogy tele voltam ötletekkel, projekttervekkel, de ahhoz, hogy bármit csinálj, sok pénz kell. És én nem vagyok gazdag, de nem akarok kuncsorogni sem pénz után. Úgyhogy rájöttem, olyat kell kitalálnom, amihez nem kell pénz” – mondja Tamás.

2023 elején, túl a Covidon, újra felmerült benne az IdőHáz ötlete, amelynek a megvalósításához nem pénz, hanem sokkal inkább szervezőkészség kell. És idő. Utánanézett, van-e hasonló Magyarországon, és úgy találta, hogy nincs. „Léteznek persze táboroztatások, szegény gyerekek támogatása… De ezek valahol mind a pénzről szólnak: van egy alapítvány, amely anyagilag támogatja ezt és ezt.” 2023 áprilisában Tamás édesapja váratlanul meghalt. „Ő is krónikus beteg volt. A szomorúságom és a tehetetlenségem adott egy lökést ahhoz, hogy 2023 májusában elindítsam az IdőHázat.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.