Pihenni vágyó krónikus betegeket és szállásadókat hoz össze az IdőHáz

„Gyémánt a sárkupacban”

Lélek

A fejlett világban megszokott, idehaza kivételes az a kezdeményezés, amelyet az Új-Zélandon élő Drávai Tamás indított el idén tavasszal: beteg embereket és családtagjaikat olyan szállásadókkal köt össze, akik ingyen vagy minimális térítésért pár napra felajánlják a vendégházaikat.

„Először el se hittem, hogy ilyen létezik. Ingyenszállás, persze… Azt gondoltam, biztos valami beugratás, csak azt nem értettem, miért pont a daganatos betegek csoportjában szórakozik valaki ilyesmivel” – meséli Eszter. Az ötvenes éveiben járó asszony egy Face­book-csoportban látta meg Drávai Tamás bejegyzését az IdőHázról, s miután áttanulmányozta a kezdeményezés weblapját, úgy döntött, regisztrál. Alig egy hónap múlva, egy kemoterápiás kezelés után a Balatonnál sikerült eltöltenie három szép napot.

Mintegy másfél millió ember szenved ma Magyarországon valamilyen krónikus betegségben. Ezek egy része nehezen gyógyítható vagy gyógyíthatatlan, és limitált időt biztosít a felnőtt vagy gyermek számára. „Az anyagi és lelki terheken túl ezek a betegségek kihatnak a legértékesebb erőforrásunkra is, az időre” – olvasható az Időház.org oldalon, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a KSH adatai szerint körülbelül 200 ezer hétvégi ház, nyaraló, vendégház és üdülő van Magyarországon. Az IdőHáz azokat a nagylelkű szállásadókat szeretné összefogni, akik bizonyos időközönként ingyen vagy jelentős kedvezménnyel felajánlják ingatlanjukat néhány napra krónikus betegek és hozzátartozóik számára, „hogy értékes időt töltsenek együtt, közös élményekkel és pillanatokkal gazdagodva, kicsit kiszakadva a hétköznapi mókuskerékből”.

Túl szép, de igaz

A szolnoki születésű Drávai Tamás 2007 óta Új-Zélandon él párjával, ma már kettős állampolgárok. Tamás már egész korán, 1996-tól internetezett, és komoly internetes zenei projekten gondolkozott, némileg megelőzve korát. Mindig ott volt benne, hogy „valami netes dolgot kellene csinálni”.

Tamásék tizenkét éve egy kertvárosi negyedben laknak. A szomszéd családban a feleség egy, az IdőHázhoz hasonló szervezetnél dolgozik, Tamás évekkel ezelőtt tőle hallott először e civil kezdeményezésről. „Az én bajom mindig az volt, hogy tele voltam ötletekkel, projekttervekkel, de ahhoz, hogy bármit csinálj, sok pénz kell. És én nem vagyok gazdag, de nem akarok kuncsorogni sem pénz után. Úgyhogy rájöttem, olyat kell kitalálnom, amihez nem kell pénz” – mondja Tamás.

2023 elején, túl a Covidon, újra felmerült benne az IdőHáz ötlete, amelynek a megvalósításához nem pénz, hanem sokkal inkább szervezőkészség kell. És idő. Utánanézett, van-e hasonló Magyarországon, és úgy találta, hogy nincs. „Léteznek persze táboroztatások, szegény gyerekek támogatása… De ezek valahol mind a pénzről szólnak: van egy alapítvány, amely anyagilag támogatja ezt és ezt.” 2023 áprilisában Tamás édesapja váratlanul meghalt. „Ő is krónikus beteg volt. A szomorúságom és a tehetetlenségem adott egy lökést ahhoz, hogy 2023 májusában elindítsam az IdőHázat.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.