„Halálvágy sem kell hozzá” – még mindig sok a fiatalkori öngyilkosság Magyarországon

Lélek

Bár Magyarországon az elmúlt tíz évben csökkent az öngyilkosságok száma, a 20 év alattiakra és a 60 évnél idősebbekre nem jellemző ez a trend. Úgy tűnik, a fiatal korosztály sérülékenysége állandó: jóllehet pontos statisztikák erről nincsenek, évente 20-nál több, egy iskolai osztálynyi fiatal vet véget önkezével életének. A fiatalkori öngyilkosságról a szeptember 10-i öngyilkosság megelőzésének világnapja kapcsán beszélgettünk R. Csekeő Borbála pszichológussal, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetőjével.

MN: Milyen korosztályról beszélünk, amikor a fiatalkori öngyilkosságról van szó?

R. Csekeő Borbála: A tizen- és korai huszonévesek korosztályáról. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál 24 éves kornál húzzuk meg a határt, eddig az életkorig foglalkozunk a fiatalokkal.

MN: A fiatalkori öngyilkosság miben hasonlít a felnőttkorira, illetve miben tér el tőle?

RCsB: Életkortól függetlenül az öngyilkosság hátterében legtöbbször kezeletlen pszichés betegség, depresszió áll. Viszont ennek jelei, tünetei, dinamikája másképp jelentkezik, mutatkozik meg a tizenéveseknél, valamint a fiatal felnőttkor elején. Nem biztos, hogy a depresszió általános tünetei feltűnőek egy kamaszlány vagy egy 20 év körüli fiatalember esetében – például az, hogy valakinek semmihez sincs kedve, az ágyból sem akar kikelni, vagy nem eszik – hiszen ennek az életkori időszaknak az a sajátossága, hogy az ember hangulata, viselkedése folyamatosan változik. Sokkal inkább a megváltozott társas kapcsolatokon, a viselkedésen, a napi szokásokon vehető észre, hogy valami probléma van az illetővel. Nehezebb is felismerni, mikor kell már szakemberhez fordulni. A felnőttkori öngyilkosságokkal szemben a fiatalkori esetében hangsúlyosabb az egyén környezetének felelőssége.

MN: Az internet, a közösségi oldalak terjedése, a megváltozott médiafogyasztási szokások befolyásolhatják a fiatalkori öngyilkosságot?

RCsB: A fiatalkori öngyilkosság alapmotívumai, mint például a kiközösítés, a megalázottság, a pozitív kapcsolatok hiánya évtizedek óta változatlanok. Korábban is számos rizikófaktor létezett, a mai tizenévesek öngyilkosságát sem lehet teljes mértékben az internet és a közösségi oldalak számlájára írni. Ugyanakkor napjainkban más a kapcsolatok dinamikája, a közösségi élet, az önkép és -értékelés alakulásának sokkal nagyobb százaléka zajlik online platformokon. A bántás jobban tud fájni, mélyebben hat, ha az internet közössége is látja, ezáltal a rizikófaktorokat még erősebbé tudja tenni. Arról nem beszélve, hogy egy depressziós fiatalnak a lehető legrosszabbul jön, ha olyan közösséggel találkozik a világhálón, amelyiknél az önsértésre láthat mintákat.

MN: Növeli-e a fiatalkori öngyilkosság rizikóját, ha történt már hasonló a családban?

RCsB: Ha egy tizenéves krízishelyzetbe kerül és nem talál megoldást a problémáira, akkor lényeges, milyen mértékben kap helyet a gondolataiban az öngyilkosság mint kiút, menekülés. Amennyiben történt ilyen a családban, akkor valószínűleg előbb jut eszébe. Fontos viszont megjegyezni: ha valakinek a családjában volt öngyilkosság, még nem fokozza azt a fajta sérülékenységet, hogy az illetőnek önagresszív cselekedetei legyenek. Ám ha krízishelyzetbe kerül, ha kezeletlen pszichés betegsége van, előbb fog ehhez nyúlni, mint az, akinek a családjában nem történt ilyen.

false

 

Fotó: kekvonal.hu

MN: Egyetért azzal, hogy az öngyilkosság, az öngyilkossági kísérlet egyfajta segélykiáltás az egyén, esetünkben egy fiatal részéről?

RCsB: Igen. A befejezett öngyilkosságot elkövetők sem akartak feltétlenül meghalni, csak valamit nem bírtak tovább elviselni, vagy más életre vágytak, valamilyen problémát nem tudtak egyedül megoldani. Az öngyilkossági szándék vagy kísérlet lehet kétségbeesett próbálkozás, hogy a környezete vegye végre komolyan az egyén problémáit. Csak az a baj, hogy egy ilyen kísérlet során meg lehet halni, még csak nem is kell hozzá halálvágy.

MN: Melyek a tipikus elkövetési módok a fiatalok körében?

RCsB: Magyarországon ugyan fegyverhez nem lehet könnyen hozzájutni, ellenben gyógyszerekhez igen, ezért a különféle mérgezési módok a leggyakoribbak. De sajnos minden évben van hír szándékos gázolásról, magas helyről történő leugrásról, önakasztásról. Az elkövetés esetében is lényeges, milyen példákat, mintákat lát egy fiatal, miről számol be például a média.

MN: A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány hogyan tud segíteni azoknak a fiataloknak, akik hozzá fordulnak?

RCsB: Naponta átlagosan három szuicid tematikájú megkeresés érkezik hozzánk. Ha tágabban értelmezzük a lelki bajokat, akkor azt mondhatjuk, tavaly 7 ezer hívást kaptunk olyan fiataloktól, akik valamiyen pszichés problémával, betegséggel küszködtek, tartós rossz közérzetről számoltak be. Rajtuk a beszélgetés eszközével tudunk segíteni. Ez a műfaj aktív figyelmet, hallgatást, érzelmi támogatást kíván. A „nem vagyok jól” érzése egészen másként jelenik meg 12 és 23 éves korban. Vannak olyan nagykamaszok, vagy huszonévesek, akiknek kész narratívájuk van, hogy mi a bajuk, és azért telefonálnak, mert szeretnének jobban lenni. Az ő esetükben gyorsabban eljutunk egy kvázi akcióterv kidolgozásáig, hogy pszichológushoz kerüljön az illető. És persze egészen más egy olyan kamasszal beszélni, aki ott tart, hogy az egész világ szörnyű, pocsék, és nem is tudja igazán megfogalmazni, miért hívott minket. A hívások többsége egyébként anonim módon fut be. Nagyon ritka az olyan, amikor egy-egy konkrét adat, mondjuk egy város neve elhangzik.

Képünk csak illusztráció!

Képünk csak illusztráció!

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Vannak éles helyzetek egy-egy beszélgetés során?

RCsB: Igen, volt már arra példa, hogy a mentők kihívásával ért véget egy beszélgetés.

MN: Alapítványuk az öngyilkosság megelőzésének világnapján sajátos kampányt indít. Kinek és milyen céllal szól ez?

RCsB: Egyfelől azokat a szakembereket célozzuk meg, akik hivatásukból fakadóan tizenéves fiatalokkal dolgoznak. Számukra készítettünk olyan módszertani útmutatót, amelynek a segítségével hatékonyabban tudnak kommunikálni a lelki problémákról és az öngyilkosság megelőzéséről a fiatalokkal. Másfelől létrehoztunk egy online felületet; ezen keresztül a gyerekek játékos formában kapnak információt a kamaszkori depresszióról, illetve arról, hogyan kérhetnek segítséget maguknak és a kortársaiknak.

Ha úgy érzi, Ön vagy a környezetében más krízishelyzetben van, segítségre szorul, hívja az ingyenes 116-123 felnött lelkisegély számot! A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány gyerek és ifjúsági lelkisegély száma: 116-111.

Neked ajánljuk