Delfinre, magyar!
Mindenki azzal gazdálkodik, amije van. Gyógyítanak delfinnel, macskával, kutyával, lóval - és egészen biztos vagyok benne, hogy ahol a viszonyok megfelelőek, van teveterápia, tehénterápia vagy kecsketorna. A hazai helyzetnek valóban a ló felel meg a legjobban, bár marketingszempontból talán indokoltabb lenne egy szürkemarha-terápiás részleg beindítása, persze kísérleti jelleggel. Véleményem szerint a rehabilitáció és terápia ezen módszere azért hatásos, mert a lovaglás alatt egy rövid időre elterelődik a páciens figyelme az emberekről, és - lássuk be - ennél jobban semmi sem szolgálhatja a gyógyulást.
A lovasterápia természetesen nem helyettesíti a megszokott kezeléseket, viszont meggyőződésem szerint hatásosan kiegészíti őket, és látványos eredményeket produkál. A ló különben is különleges állat: szőrös, nagy, meleg és értelmes, egyszóval ideális társ egy gyermek számára, akinek gondokat okoz a világ.
Aggyá´ pénzt!
Ez azonban nem éppen olcsó szórakozás. A ló eszik, helyet foglal, és ráadásul ki kell képezni, hogy alkalmas legyen a feladatra. Ezért is óvnám a cikk hatására fellelkesült vállalkozókat, hogy vágóhídra szánt állataikat megpróbálják az alapítványra sózni, mint ahogy az sem szerencsés, ha a törött lábú Sanyikát apukája ezentúl rázavarja Hókára reggelente, hogy gyógyuljon. Ide szakemberek kellenek, szakemberek, akik mintegy tolmácsolnak a ló és lovas között, ráadásul nem is egy szokványos helyzetben, hiszen - mint már említettem volt - a ló egy nagy szőrös állat, a gyerekek meg kicsik és betegek.
Ráadásul a kezelés ingyenes, azaz Tatár András és csapata nem azt tűzte ki elsődleges célként, hogy túlsúlyos osztrák gyerekek lovagoltatásával mihamarabb lekaszálja a nyugati határvidéket, mert ehhez elég lenne egy depressziós póni és egy bohócsapka. ´k ennél nagyobbra játszanak.
Nyergelj! Fordulj!
A gyógylovaglás - mint a fentiekből is kitűnhet - szerencsére nem ezoterikus baromság, mint a Feng Shui elvei alapján épített rakétakilövő állomás vagy a telefonos távkezelés + áfa, hanem bevett és bevált gyakorlat.
A Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány sem karonülő már, hiszen 1992-ben alapították, hároméves kísérleti gyógylovagoltatási program lefuttatása után. 1995-ben megrendezték az I. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciát, 1997-ben kezdetét vette az első magyarországi terápiás lovasoktató program, 1999-ben megnyílt a Terápiás Lovasoktató Központ, és 2000-ben beszállt a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara is, majd ugyanebben az évben sor került a II. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciára is.
Ezeket csak azért másolom ide az alapítvány kiadványából, hogy nyilvánvaló legyen: nem egy kiöregedett cirkuszi família próbálkozik betörni az egészségügybe, hanem komoly szakmai program működik - ha egyelőre csak búvópatakként is - a háttérben, számos eredménnyel és tapasztalattal.
Így, ahogy vagytok!
A demonstráción láthattam, hogy a gyerekek eléggé bírják a dolgot, vigyorognak és megváltoznak a nyeregben. Ne képzeljék persze, hogy tüzes karikákon kell átugrálniuk, vagy földbe ásott kakast kell kirántaniuk a földből; a gyakorlatok az egyensúly fejlesztését, az ideg- és izomrendszer komplex edzését segítik elő, nem beszélve az érzelmi hatásról, ami ló és ember között óhatatlanul kialakul. A ló - mint már többször említettem - nagy, szőrös és okos állat, amit lehet szeretni. (Felmerül a tudósítóban, hogy a jövőben lehet-e gyógyítani sérült lovakat emberekkel, de aztán ezt a kérdést elfojtja.)
A gyakorlatok egyszerűek (nekünk): játék különböző segédeszközökkel, lovaglás közben. Az eredeti foglalkozások teremben zajlanak, ez a mostani bemutató a szabadban, de az autóriasztók, mentők, részeg polgárok sem zavarják meg túlságosan a szereplőket. A látottak alapján biztonságosnak és hatékonynak találom az egészet, ráadásul szimpatikus a meghitt légkör, ami - a bambán nézelődő újságírók ellenére - tapasztalható a ló, gyerek és segítő között.
Mivel a jelenlegi egészségügyi katasztrófahelyzetben elég logikus, hogy a kormányzati pénzek nem lovardákba áramlanak, marad a lejmolás, a gazdasági szereplők szociális érzékenységének gyakorlati tesztelése.
Komolyan érdekel.
Para-Kovács Imre
www.hippoterapia.hu
e-mail: info [at] hippoterapia [dot] hu
