Hippoterápia: Nyeregben gyógyulnak

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. november 15.

Lélek

Anita rossz lapot húzott. Autistaként súlyos mozgásszervi sérülést is beszedett, csecsemőként egyáltalán nem volt biztos, hogy járógép nélkül valaha is közlekedni tud majd. Most lovagol és jár, ráadásul olyan feltűnően és gátlástalanul boldog az állat nyergében, mintha Wermer András készítette volna fel erre a demonstrációra. Ezek azonban nem Fidesz közeli lovak. Ez már csak abból is látszik, hogy a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány egyelőre nem kapott 300 milliót sehonnan, úgyhogy két és fél lóval gazdálkodik - a Nemzeti Lovardában vendégeskedve.
Anita rossz lapot húzott. Autistaként súlyos mozgásszervi sérülést is beszedett, csecsemőként egyáltalán nem volt biztos, hogy járógép nélkül valaha is közlekedni tud majd. Most lovagol és jár, ráadásul olyan feltűnően és gátlástalanul boldog az állat nyergében, mintha Wermer András készítette volna fel erre a demonstrációra. Ezek azonban nem Fidesz közeli lovak. Ez már csak abból is látszik, hogy a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány egyelőre nem kapott 300 milliót sehonnan, úgyhogy két és fél lóval gazdálkodik - a Nemzeti Lovardában vendégeskedve.

Delfinre, magyar!

Mindenki azzal gazdálkodik, amije van. Gyógyítanak delfinnel, macskával, kutyával, lóval - és egészen biztos vagyok benne, hogy ahol a viszonyok megfelelőek, van teveterápia, tehénterápia vagy kecsketorna. A hazai helyzetnek valóban a ló felel meg a legjobban, bár marketingszempontból talán indokoltabb lenne egy szürkemarha-terápiás részleg beindítása, persze kísérleti jelleggel. Véleményem szerint a rehabilitáció és terápia ezen módszere azért hatásos, mert a lovaglás alatt egy rövid időre elterelődik a páciens figyelme az emberekről, és - lássuk be - ennél jobban semmi sem szolgálhatja a gyógyulást.

A lovasterápia természetesen nem helyettesíti a megszokott kezeléseket, viszont meggyőződésem szerint hatásosan kiegészíti őket, és látványos eredményeket produkál. A ló különben is különleges állat: szőrös, nagy, meleg és értelmes, egyszóval ideális társ egy gyermek számára, akinek gondokat okoz a világ.

Aggyá´ pénzt!

Ez azonban nem éppen olcsó szórakozás. A ló eszik, helyet foglal, és ráadásul ki kell képezni, hogy alkalmas legyen a feladatra. Ezért is óvnám a cikk hatására fellelkesült vállalkozókat, hogy vágóhídra szánt állataikat megpróbálják az alapítványra sózni, mint ahogy az sem szerencsés, ha a törött lábú Sanyikát apukája ezentúl rázavarja Hókára reggelente, hogy gyógyuljon. Ide szakemberek kellenek, szakemberek, akik mintegy tolmácsolnak a ló és lovas között, ráadásul nem is egy szokványos helyzetben, hiszen - mint már említettem volt - a ló egy nagy szőrös állat, a gyerekek meg kicsik és betegek.

Ráadásul a kezelés ingyenes, azaz Tatár András és csapata nem azt tűzte ki elsődleges célként, hogy túlsúlyos osztrák gyerekek lovagoltatásával mihamarabb lekaszálja a nyugati határvidéket, mert ehhez elég lenne egy depressziós póni és egy bohócsapka. ´k ennél nagyobbra játszanak.

Nyergelj! Fordulj!

A gyógylovaglás - mint a fentiekből is kitűnhet - szerencsére nem ezoterikus baromság, mint a Feng Shui elvei alapján épített rakétakilövő állomás vagy a telefonos távkezelés + áfa, hanem bevett és bevált gyakorlat.

A Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány sem karonülő már, hiszen 1992-ben alapították, hároméves kísérleti gyógylovagoltatási program lefuttatása után. 1995-ben megrendezték az I. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciát, 1997-ben kezdetét vette az első magyarországi terápiás lovasoktató program, 1999-ben megnyílt a Terápiás Lovasoktató Központ, és 2000-ben beszállt a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara is, majd ugyanebben az évben sor került a II. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciára is.

Ezeket csak azért másolom ide az alapítvány kiadványából, hogy nyilvánvaló legyen: nem egy kiöregedett cirkuszi família próbálkozik betörni az egészségügybe, hanem komoly szakmai program működik - ha egyelőre csak búvópatakként is - a háttérben, számos eredménnyel és tapasztalattal.

Így, ahogy vagytok!

A demonstráción láthattam, hogy a gyerekek eléggé bírják a dolgot, vigyorognak és megváltoznak a nyeregben. Ne képzeljék persze, hogy tüzes karikákon kell átugrálniuk, vagy földbe ásott kakast kell kirántaniuk a földből; a gyakorlatok az egyensúly fejlesztését, az ideg- és izomrendszer komplex edzését segítik elő, nem beszélve az érzelmi hatásról, ami ló és ember között óhatatlanul kialakul. A ló - mint már többször említettem - nagy, szőrös és okos állat, amit lehet szeretni. (Felmerül a tudósítóban, hogy a jövőben lehet-e gyógyítani sérült lovakat emberekkel, de aztán ezt a kérdést elfojtja.)

A gyakorlatok egyszerűek (nekünk): játék különböző segédeszközökkel, lovaglás közben. Az eredeti foglalkozások teremben zajlanak, ez a mostani bemutató a szabadban, de az autóriasztók, mentők, részeg polgárok sem zavarják meg túlságosan a szereplőket. A látottak alapján biztonságosnak és hatékonynak találom az egészet, ráadásul szimpatikus a meghitt légkör, ami - a bambán nézelődő újságírók ellenére - tapasztalható a ló, gyerek és segítő között.

Mivel a jelenlegi egészségügyi katasztrófahelyzetben elég logikus, hogy a kormányzati pénzek nem lovardákba áramlanak, marad a lejmolás, a gazdasági szereplők szociális érzékenységének gyakorlati tesztelése.

Komolyan érdekel.

Para-Kovács Imre

www.hippoterapia.hu

e-mail: info [at] hippoterapia [dot] hu

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.