Mégis, miért lenne okuk ünnepelni a romáknak, amikor járványszerűen terjed körükben a szegénység, roma és nem roma ember között pedig talán még sosem volt ekkora a távolság? Mégis, mire, kire lennének büszkék, amikor a tévében jószerivel csak nyomorgó vagy mulattató cigányokat látni, amikor ebben a légkörben se nem születhetnek, se nem halhatnak méltósággal?
Az elmúlt negyedszázad sok-sok kudarca ellenére a romák még mindig szerves részei a magyar társadalomnak. Lehet, hogy egyre többen szorulnak rá a kapun belüli munkanélküliséget jelentő közmunkára, de sokkal többen végeznek értékteremtő munkát és járulnak hozzá az ország gyarapodásához, mint az emberek többsége gondolná. Lehet, hogy nem ők nyerik a borászati aranyérmet, de sok helyen ők művelik a szőlőt. Lehet, hogy nem ők nyerik a közbeszerzést, de ők aszfaltozzák az utakat. És vezetik a villamost, sütik a kenyeret, vágják a hajat. Teszik a dolgukat, mint mindenki más, még ha nem is jut számukra annyi megbecsülés.
Pedig lenne kit elismerniük a romáknak és minden magyarnak egyaránt! A hétköznapi hősöket, például a versailles-i kastély, a Louvre, az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Dohány utcai zsinagóga faburkolatainak, bútorainak készítőjét, a nemzetközi gyárigazgatót, a menő divattervezőt vagy a jövő genetikusát. A sor meglepően hosszú.
A Roma Sajtóközpont vezetésével, nagy összefogással kéttucatnyi civil szervezet és számtalan önkéntes úgy döntött, hogy idén április 8-án, a nemzetközi roma nap alkalmából megmutatják a nagyközönségnek és a romáknak maguknak is, hogy van kire, van mire büszkének lenni! A fővárosban utcai performanszok, rendhagyó kulturális események, koncertek, filmvetítések várják a város központi terein a budapestieket, összesen több mint harminc helyszínen. Vidéken számos esemény mellett várhatóan többtucatnyi településen fogják kitűzni a roma zászlót a közintézmények falára. (A programokról részletesen lásd honlapunkat: romasajtokozpont.hu).
