Kielégülés receptre: lehet-e szexet szociális szolgáltatásként nyújtani?

Lélek

A németországi Zöldek tavaly felvetették, hogy a beteg és rokkant személyek állami támogatással vehessenek igénybe szexuális szolgáltatásokat. Az ötlet még messze van a gyakorlattól, de a sérülteket kiszolgáló szexuális asszisztencia már számos országban működik. Tulajdonképpen még nálunk is.

A Svájcban élő Judithnak nem volt ismeretlen terep a szexmunka, de amikor első „speciális” klienséhez indult tíz évvel ezelőtt, egészen újfajta idegesség lett úrrá rajta. Az illető nem tudott beszélni, ezért Judith nem lehetett biztos benne, hogy tényleg mindent jól csinál-e, márpedig nagyon fontos volt számára, hogy élményt nyújtson a fogyatékkal élő férfinak. „Nagyon örültem, hogy hozzásegíthetem ehhez a tapasztalathoz, amit egyébként az édesanyja intézett el neki. Nem szerette volna, ha a fia úgy hal meg, hogy előtte nem élt egy kicsit.”

Judith a szexmunka speciális területén dolgozik, amit szexuális asszisztenciának (sexual assistance) vagy pótpartnerségnek (sex surrogacy) neveznek, és az a lényege, hogy szexmunkások sérült, elsősorban fogyatékkal élő személyeknek kínálják szolgáltatásaikat.

A speciális igény speciális felkészülést is igényel: Judith másfél év alatt 150 órányi képzésen vett részt, ahol különböző fogyatékosságokról, etikai kérdésekről, masszázstechnikákról és a szükséges kommunikációról tanult. „Rémesen igazságtalannak gondolom, hogy néhány fogyatékkal élő személyt sosem érintettek meg gyengéden, intim módon. Azt szeretném, ha nagyobb elfogadás és tisztelet övezné a különféle másságokat.”

Kicsit terapeuta is

Egy ilyen aktus – bár a „hagyományos” prostitúcióhoz hasonlóan fizetős szolgáltatás – sok szempontból másképp zajlik. Judith elmondása szerint a szexuális asszisztens először mindig leül a klienssel (vagy kliensekkel, hisz nemritkán párok is fordulnak hozzá), hogy beszélgessenek az elvárásaikról, az aktus kereteiről, hogy mi az, ami fizikailag és mentálisan belefér.
A helyzetből adódóan ilyenkor a szexmunkás kicsit terapeutává is válik, bár Judith szerint a lényeg akkor is a szex marad – klienseinek gyakran pont a terápiából van már elegük.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

 

 

Innentől azonban minden alkalom más: van, akinek a mobilitással van problémája, és van, akinek azzal, hogyan kommunikálja az igényeit, néha a korábbi negatív szexuális tapasztalatok okoznak gondot. Sokan azért nem találnak szexpartnert, mert többé-kevésbé zárt intézményekben élnek – nekik tényleg a szexuális asszisztens jelenti szinte az egyetlen lehetőséget.

A szexuális asszisztencia csak olyan országokban működhet, ahol a prostitúció legális, így viszont többnyire van mód képzésekre, egyesületek és érdekvédelmi csoportok létrehozására is. A European Platform Sexual Assistance (EPSEAS) alá tartozó cseh Freya például 2017 májusában lett egyesületként bejegyezve, és elsősorban a fogyatékkal élőkkel és nyugdíjasokkal foglalkozó szakemberek és rokonok edukálására fókuszál.

„Segítünk abban, hogy a szociális szférában, kiváltképp a bentlakásos intézményekben megfelelő módon foglalkozzanak a szexualitás témájával. Célunk, hogy a szférában dolgozó személyek képesek legyenek nyíltan beszélni a szexualitásról a kliensekkel, hogy biztosítani tudják a szükséges segítséget. Emellett a szexuális asszisztencia programok csehországi fejlesztésével is foglalkozunk, igyekszünk megdönteni a témával kapcsolatos negatív sztereotípiákat” – meséli Lucie Šídová, az egyesület munkatársa.

A Freya alapvetően az asszisztensek képzésével és tevékenységük monitorozásával foglalkozik, szociális munkások, védőnők, pszichológusok számára biztosítanak kurzusokat. Nemrég indították el százórás képzésüket szexuális asszisztensek számára, ennek része egy szellemi és/vagy testi fogyatékosokkal foglalkozó intézményben végzett gyakorlat is.

Szexuális szolgáltatás közvetítésével nem foglalkoznak, tanácsadással, információnyújtással segítik a szexuális asszisztensek munkáját. Ugyanígy a sérültekkel, nyugdíjasokkal dolgozó szociális munkások sem lehetnek „kerítők” – hiába vettek részt a Freya képzésein –, viszont együttműködhetnek a kliensekkel, megoszthatják velük az asszisztenciát biztosító személyek listáját, segíthetnek egyeztetni a részleteket a választott asszisztenssel.

Lucie Šídová elmondása szerint a kliens (vagy rokona) rendszerint online veszi fel a kapcsolatot az asszisztenssel, majd egyeztetnek egy – kötelezően előírt – ismerkedő találkozót, ami 500 koronába kerül (1 korona = 12,50 forint). Itt megbeszélik az együttműködés lehetőségeit, például, hogy az asszisztensnek házhoz kell-e mennie, és ha igen, számlázhatja-e az útiköltséget. Egy óra szexuális asszisztencia 1200 korona, függetlenül attól, hogy sor kerül-e szexre az adott 60 percben. „Fontos hangsúlyozni, hogy a szexuális asszisztencia nem csak a szexről szól.

false

 

Fotó: Facebook.com/EPSEAS

 

Az asszisztens segít, hogy a kliensek megtapasztalják szexualitásukat, tisztában legyenek szexuális szükségleteikkel. Ebbe beletartozik a szexualitással, párkapcsolatokkal kapcsolatos tanácsadás, a lehetőség, hogy a kliensek érintések útján jobban megismerjék saját testüket, gyakorolhassák a maszturbációt, a mások előtti meztelenséget, együtt fürdést, de vásárolhatnak erotikus segédeszközöket is, igénybe vehetnek masszást és más szolgáltatásokat, ebbe beletartozik a szex is. Megtanítják a klienseknek elfogadni és szeretni a saját testüket.”

Ápoló extrákkal

Magyarországon az egyéni prostitúció legális, de csak bizonyos feltételek mellett: tilos például bármilyen „harmadik fél” bevonása, így egy szexterapeuta vagy fogyatékkal élőkkel foglalkozó szakértő is kétes megítélés alá esne, ha szexmunkásoknak tartana képzést. Ettől függetlenül a szexuális asszisztencia, pontosabban a mögötte álló törekvés nálunk is létezik – ha nagyon keressük.

Fedorkó Boglárka, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZEXE) munkatársa kiemeli, hogy a szexuális asszisztencia nem új jelenség, egyszerűen azért került most előtérbe, mert a szexmunkások önszerveződésének fellendülésével párhuzamosan ennek a szegmensnek is létrejött a szakmai háttere. Ettől függetlenül mindig is voltak olyanok, akik különleges igényekre specializálódtak, a fogyatékkal élők esetében ezek gyakran olyan nők, akik eleve valamelyik segítő szakmában dolgoznak.

„Elképesztő mennyiségű nő – nővér, ápoló, szociális munkás – áramlik a segítő szakmák területéről a szexiparba. Számukra természetesen a pénz is szempont, hiszen rendkívül alulfizetett szakmákról van szó, ugyanakkor a szexmunka során szeretnék megtartani segítő hozzáállásukat is.” Vagyis mivel már van egyfajta szociális érzékenységük és tapasztalatuk a sérült személyekkel való munkában, ezeket megpróbálhatják a jóval kifizetődőbb erotikus munkák területén kamatoztatni.

Az is előfordul, hogy valaki egy visszajáró, sérült kliens hatására alakítja ki ezt a profilt, de vannak jóval tudatosabb szexmunkások is, akik a külföldi példákból okulva igyekeznek specializálódni. „Sok magyar szexmunkás dolgozik külföldön, ők pedig nemcsak rengeteg tapasztalatot szereznek, de képzik is magukat, akár a szexuális asszisztenciához hasonló rétegterületeken. Ma már Magyarországon is egyre többen tisztában vannak a szexuális asszisztencia lehetőségével, bár az kevéssé teszi népszerűvé, hogy a fogyatékkal élők általában nem milliomosok… De a segítő hivatástudat jelenthet motivációt, több hazai szexmunkás is érdeklődött már nálunk a területről.”

Kínálat tehát lenne, és persze kereslet is, hiszen a SZEXE-t fogyatékkal élők és családtagjaik is keresték már ilyen szolgáltatások után kutatva. Ilyenkor azonban a szexmunkával foglalkozó szervezeteknek meg van kötve a kezük, hiszen a harmadik fél bevonását tiltó rendelkezés rájuk is vonatkozik. Vagyis a fogyatékkal élők és az igényeikre specializálódó szexmunkások egyetlen esélye, hogy megtalálják egymást, ha a szájról szájra terjedő információk utat találnak közöttük.

Cheryl Cohen Greene

Cheryl Cohen Greene

Fotó: Facebook/Cheryl Cohen Greene

 

Bár a szexuális asszisztencia kapcsán elsősorban a fogyatékkal élők, esetleg az idősek kerülnek szóba, a szakma egyik leghíresebb amerikai szószólója, Cheryl Cohen Greene például a hagyományos beszélgetős pszichoterápia alternatívájának látja a szexuális pótpartnerséget. Hozzá képzett pszichoterapeuták közvetítik ki a pácienseket, így szolgáltatása a hagyományos terápiás folyamat kiegészítője: épp ezért csak később, úgy a hatodik „ülésen” kerül sor a szexre, előtte a szexmunkás a klienssel és a terapeutával közösen beszélgetve, majd érintésekkel és az intimitás kiépítésével segít feldolgozni a kliens szexuális zavarait.

Ugyanolyan áldozatok?

Miközben sokan a fogyatékkal élők jogainak érvényesülését látják a szexuális asszisztencia terjedésében, legalább ugyanannyian sietnek emlékeztetni, hogy a szex nem alapjog – akkor sem, ha történetesen sérült emberről van szó.

Dés Fanni, a prostitúció témájának kutatója arra hívja fel a figyelmet, hogy a prostitúció ezen formájának „fehérítése” és intézményes keretekbe emelése a prostitúció legitimálása felé mutat, ami azonban a nők kizsákmányolását támogatja. Noha elviekben bárki lehet szabad választásából fakadóan szexuális asszisztens, a gyakorlatban mégis szinte kizárólag nőkről van szó, akik férfi kliensek vágyait elégítik ki. A szabad választás pedig szintén kérdéses, hiszen bizonyos gazdasági, társadalmi kényszerek a felszínen láthatatlanok maradhatnak.

„Ez az egész arra épít, hogy a férfiaknak joguk van a szexhez, amit a nők kötelesek szolgáltatni” – magyarázza Dés Fanni, aki szerint a szexuális asszisztencia bizonyos szempontból az incel (involuntary celibate – nem önkéntes, kényszerű cölibátus) – mozgalommal is párhuzamba állítható, hiszen ott is önmagukat hátrányosnak ítélő férfiak igyekeznek követelni az alanyi jogon járó szexet. „Az incel arról szól, hogy férfiak, akik nem felelnek meg a normatív elvárásoknak és frusztráltnak érzik magukat, jogot formálnának arra, hogy nőket használjanak. A szexuális asszisztencia elismertetéséért nem követnek el terrorcselekményeket, mint az incel mozgalom nevében, mégis érdekes látni, hogyan válik elfogadottá a női testek használata pusztán azért, mert fogyatékkal élő emberekről, főként férfiakról van szó.” A fogyatékkal élők számára pedig sértő lehet, ha a társadalom fizetett szex formájában utalja ki nekik az intimitás könyöradományát, hiszen kérdéses, mennyire jelent valódi intimitást a pénzen vásárolt alkalmi szex.

„Mivel társadalmilag kirekesztett kliensekről van szó, az embernek az lehet az első gondolata, hogy milyen jó, hogy ilyen módon a fogyatékkal élők is szexhez juthatnak. Miközben a fogyatékkal élők ugyanannak a patriarchális rendszernek az áldozatai, mint a nők: a nő a szexualitás szolgáltatójává alacsonyodik, miközben a fogyatékkal élő férfiak egyszerűen esélytelenek maradnak a szexért és szerelemért folytatott versenyben.”

Ami Dés Fanni szerint ezzel szemben fontos lenne, az például az intimszobák működtetése a fogyatékkal élők számára fenntartott bentlakásos intézményekben, ami Magyarországon elvileg kötelező, de inkább csak elvileg.

Lucie Šídová szerint a szexuális asszisztencia nem tekinthető prostitúciónak, mert „célja nem a kliens egyszeri szexuális kielégítése, hanem nevelése, hogy ő maga jobban megértse szexualitását”. A Csehországban hivatalosan működő négy szexuális asszisztens közül csak ketten vállalják a behatolással járó szexet.

Az október végén indult kurzusukon részt vevő nők közül korábban senki sem dolgozott szexmunkásként, és sok hallgatójuk megállna a masszázsnál vagy érintésterápiánál. „Az embereknek megvan a véleményük az ilyen foglalkozást végző nőkről. Néhányan felnéznek rájuk és hálásak a munkájukért. Mások azt mondják: mégis miféle nők tudnak ilyesmit csinálni? Szerintem mind igyekszünk olyan munkát végezni, amelyben örömünket leljük – ezek a nők ebben találták meg az örömüket.”

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.