Mit csinál az óvodapszichológus?

„Ne legyen magára hagyva”

Lélek

Szerencsésebb helyeken akár 400 gyerekre jut egy óvodapszichológus, máshol ezerre egy sem. Pedig nagy szükség lenne rájuk, és törvény is előírja az alkalmazásukat.

„Amikor azt látjuk, hogy egy gyereknek gondja van a hangulatszabályozással, a figyelemmel, hiperérzékenyen reagál az ingerekre, akkor valamilyen szabályozási zavart sejthetünk a háttérben. Vannak, akik óvatosak és dacosak lesznek, mert ez védelmet jelent nekik az elárasztó hatásokkal szemben. Vannak, akiknél a félénkség és az óvatosság dominál. Másokból akár egy érintés vagy hangos zajok is fokozott válaszokat váltanak ki, könnyebben válnak dühössé, ami után nehezebb is megnyugtatni őket. Jelenleg gyakrabban keresnek meg bennünket olyan óvodásokkal, akik »végigjárták« ezt az utat, ők azok, akiknél az első két életévben sem tudtak megfelelően finomodni, fejlődni ezek az érzelem- és indulatszabályozási folyamatok. Sokszor az óvoda idejére éri el mindez azt a szintet, amikorra segítséghez folyamodnak. Sajnos megelőzésre kevés mód van, bár az óvodapszichológusok csodás munkát végeznek ezen a területen. De itt strukturális változás kellene, hogy ne forduljanak elő hasonló panaszok ilyen nagy számban” – magyarázza Fehér Tibor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tagja, aki a pedagógiai szakszolgálatnál dolgozik gyermekpszichológusként.

„Legtöbbször nem direktben segítünk a gyerekeknek, hanem a szülőket, óvodapedagógusokat kell támogatnunk, hogy ők a gyerekeken jól tudjanak segíteni” – mondja Haraszti Tamás, a budapesti II. kerület egyik összevont óvodájának óvodapszichológusa, a kerület óvodapszichológusainak munkacsoport-vezetője. Elmondása szerint náluk kiemelt figyelmet fordítanak az óvodapszichológiára: a kerületben 350-400 gyerek tartozik egy teljes állású pszichológushoz, míg vannak olyan területek az országban, ahol akár ezernél is több gyerekre jut egy óvodapszichológus. Vagy egy sem. Sok helyen így az alapvető szükségleteket sem tudják biztosítani. Pedig a szakmailag felelős munkához a megfelelő időráfordítás, a nyugodt hely, a felszerelések, játékok, a méréshez szükséges eszközök egyaránt elengedhetetlenek lennének.

 

Rákérdezni az első hónapokra

Az egyik legfontosabb tényező a folyamatos jelenlét az intézményekben. „A cél, hogy mi is észlelni tudjuk a problémát és megfigyelhessük azt, segíthessünk az óvónőnek abban a döntésben, hogy ez olyan probléma, ami belefér a gyerek fejlődési sajátosságaiba, vagy olyan, amivel a szülőhöz, esetleg további szakemberhez kell fordulni. A lényeg, hogy ne legyen magára hagyva a szülő és a pedagógus ezekkel a döntéshelyzetekkel” – hangsúlyozza Haraszti Tamás. A legfontosabb feladatok közé tartozik emellett a különböző szabályfunkciók kialakításában, a beszédfejlődésben és a családtól való leválásban való segítés, a csoportban megjelenő konfliktusok kezelése, a sajátos nevelési igényű gyerekek beillesztése. Megfelelő odafigyelés mellett például már az étkezési problémák is korán észlelhetők. Mindehhez az kell, hogy az óvodapszichológus jelen legyen a csoportban. Esetenként az egész csoport kap foglalkozást, de gyakoriak a preventív tevékenységek is: információátadó szülőik vagy tematikus szülőcsoportok. „Van olyan, hogy megkeres egy szülő egy haláleset kapcsán, hogy elvigye-e a gyereket a temetésre, hogyan kommunikálja a helyzetet. Vagy a szülők nevelési stílusában van eltérés, és abban kérnek segítséget, hogy elsimítsuk ezeket a nézeteltéréseket. Válófélben lévő szülők kérdezték, menjen-e a gyerek terápiára. De olyan is volt, hogy egy óvodapedagógus hunyt el, ami különösen nehéz, mert a kollégáknak is és a gyerekeknek is segíteni kell a feldolgozást” – sorolja Haraszti.

Fehér Tibor hozzáteszi, hogy a manapság gyakori érzelemszabályozási problémákkal küszködő gyerekeken csak együttes erővel lehet segíteni: „Alapesetben hat hónapos kor után kezd beállni az érzelemszabályozás, de vannak csecsemők, akiknél állandósulnak bizonyos jellegű problémák az alvás, az önnyugtatás vagy az evés terén: túlzott sírósság, alvási és/vagy etetési zavarok. Ezeknek a talaján alakulnak ki az olyan tünetek, mint szorongás, az állandósághoz való ragaszkodás vagy a figyelemnek és az érzékelt világ feldolgozásának nehézségei. Ha arra próbálunk rákérdezni, hogy mi lehet emögött, akkor az első hónapokra kell ránéznünk. Ha itt a gyermek megtanulja felvenni a kapcsolatot az őt körülvevő világgal, és képessé válik külső ingerekre bekövetkező felfokozott állapotait szabályozni, akkor egy belső nyugalmi állapot kezd kialakulni. Sokszor azt látjuk, hogy a szülő(k)ből és gyerekből álló kiscsalád nem kapja meg azt a támogatást a tágabb családtól, mint régebben. A kiscsaládok elszigeteltek, vagy az elsődleges gondozók teljesen egyedül maradnak a gyermekekkel ezekben a mindkettejük számára kritikusan fontos időszakban. Tehát amikor a gyerekkel probléma van, nem az édesanyákat kellene támadni ezért – mert, ugye, sokszor hallani az anyákhoz intézett »miért nem tudja megnevelni a gyerekét?« kérdést. Ehelyett azt kellene látni, hogy gyakrabban következnek be olyan helyzetek, amikor ők maguk is egyedül maradnak egy ilyen szituációval. Gyakran látunk olyat, hogy a párjuk külföldi szezonális munkát végez, és nincs otthon ebben az időszakban. Miközben egy új gyermek érkezése abban az értelemben krízis egy családban, hogy átrendeződik minden, és ennek a kezelése nem kevés lelkierőt igényel. Márpedig tudjuk, hogy ebben a gazdasági helyzetben mind a kétkezi, mind a szellemi munkások közül jelentős számban vannak olyanok, akik így távol maradnak a családjuktól. Következésképpen kevésbé tudnak támaszt nyújtani. Ezért is fontos az óvoda mellett még a pedagógiai szakszolgálatok jelentette hálózat, mert itt segítséget tudnak kapni a szülők is.”

 

Hírből sem ismerik

A pedagógiai szakszolgálat kettős feladatot lát el: egyrészt koordinálja a tankerületéhez tartozó óvoda- és iskolapszichológusokat, és személyes konzultációkkal, csoportfoglalkozásokkal segíti az intézményekben dolgozó pszichológusokat, másrészt pszichológusi ellátást biztosít azoknak a gyerekeknek, szülőknek, akiknél a probléma az intézmény keretein belül nem oldható meg. Eligazodni a rendszerben nem túl egyszerű, az óvodapszichológus feladata, hogy végigkísérje a szülőket ezeken a folyamatokon.

„Magyarországon vannak olyan területek, ahol hírből sem ismerik a pszichológust.
A rendszerváltás óta folyamatosan bezárnak azok a helyek, ahol állami újraelosztásból finanszírozott pszichoterápia van, gyerekek esetében csak pár hely elérhető. Gyakorlatilag egyetlen állami hálózat maradt, a pedagógiai szakszolgálati és iskolapszichológiai hálózat, melynek azonban sem a fizikai, sem a humán erőforrásbeli, sem az anyagi háttere nincs meg sok helyen” – teszi hozzá Fehér. Bár elméletileg egy mindenkinek elérhető és ingyenes állami szolgáltatásról van szó, a nagy távolságok rendkívül megnehezítik a hozzáférést. És akkor még nem is beszéltünk az időtényezőről. „A szakszolgálati ellátásban is csak több hónapos csúszásokkal, előjegyzéssel tudnak időpontot adni. Egy olyan kisgyerek esetében, akinek súlyos magatartás-problémája van, borzasztó nehéz fél évet várni arra, hogy bekerüljön” – erősíti meg Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, aki részt vett az óvoda- és iskolapszichológusokra vonatkozó szakmai protokoll kidolgozásában.

Ahhoz, hogy a helyzet javulhasson, differenciáltabb megoldásokra lenne szükség, és a kistelepülésekre kerülő szakemberek – akár anyagi, akár lakhatásbeli – támogatását kellene előtérbe helyezni, vélik megszólalóink. A nehezen biztosított munkakörülmények, az egy-egy esetre fordítható idő rövidsége szinte ellehetetlenítik a legtöbbször pályakezdők végezte munkát, ez pedig gyorsan ahhoz vezet, hogy a fiatalok a sokkal jobb fizetéssel járó magánpraxist választják. „Ha pedig minden a pedagógusra és a szülőre hárul, az kiégési faktor lesz – figyelmeztet Haraszti Tamás –, mert ez egy közös munka: másban tud az óvodapszichológus, másban a pedagógus és másban a szülő jelen lenni.”

Nem elegendő

A törvény szerint 500 fős gyereklétszám felett kötelező az intézményeknek félállásban, heti 20 órában (amiből a neveléssel-oktatással töltött idő 11 óra) egy óvoda- (vagy iskola)pszichológust alkalmazni. Ebbe a tantestület létszáma nem tartozik bele, pedig ahogy a szakértők elmondják, a pedagógusok éppolyan kliensei a pszichológusoknak, mint a gyerekek. Míg két-három összekapcsolt iskola esetén már összejöhet ez a létszám, addig egy átlagos óvodában kb. 100 gyerek van, így legalább öt óvodának kell összeállnia ahhoz, hogy felvehessenek egy óvodapszichológust félállásban, aki így ennyi épület és tantestület között ingázik, és összesen heti 2 óra hasznos időt tud ott lenni egy-egy óvodában. Ez az óraszám nem elegendő a szakmailag felelős munkához, ezért aztán sokan már eleve el sem vállalják a munkát ilyen körülmények között.

Neked ajánljuk