Hada Renáta bulvárhősnő azért nyaggatja az MTA-t, hogy Pistiként anyakönyvezhesse születendő gyermekét. A Borsnak első körben azt nyilatkozta a Nyelvtudományi Intézet munkatársa: „A férfinevek túlzott becéző formáját ritkán engedélyezzük, kivéve, ha az bizonyíthatóan felbukkant az Árpád-korban.”
Ezek után szólamlottunk fel a témában, e kérdésekkel ajkunkon: Mert miért épp az Árpád-kor a kályha? Talán addig voltak érvényben a „fajtatiszta” magyar névadási szokások? Netán az Árpád-ház kihalása után jött divatba a becenév? És miért csak a férfiaknál számít?
A Nyelvtudományi Intézet azóta közleményt adott ki, amelyet hozzánk is eljuttattak. Idézzük az egészet, majd magára hagyjuk kavargó gondolataival az olvasót:
Az utóbbi napokban több online hírportálon megjelent a Pisti névkérelem elutasításával kapcsolatos írás, amelyre szükségesnek tartjuk az alábbiak közlését.
Az utónevek anyakönyvezése jogszabályok által meghatározott módon folyik. Az MTA Nyelvtudományi Intézet feladatai közé tartozik, hogy a hivatalos utónévlistában nem szereplő kérelmezett utónevekről döntsön. Ezt az Intézet munkatársaiból álló Utónévbizottság végzi a meglévő jogszabályok és az Intézet honlapján megtalálható 14 alapelv szerint.
A becenévi bejegyzéseket az alapelvek 9. pontja határozza meg:
„Az utónévlistán szereplő nevek becéző változatai abban az esetben javasolhatók bejegyzésre, ha az általuk képviselt típusnak már vannak hagyományai a névkincsünkben. A nevek túlzott, többszörös becéző formáit a bizottság nem javasolja (pl. Icuska, Katácska, Loncika, Gyuszkó, Misike). A férfinevek becéző formáit csak akkor támogatja a bizottság anyakönyvezésre, ha személynévi használatuk a középkorra nyúlik vissza, és ez hitelesen bizonyítható is (pl. Gergő, Janó).”
A sajtóban anyakönyvezhetőként felsorolt nevek közül több (pl. Nintendó, Csatárka) nem anyakönyvezhető. A hivatalosan anyakönyvezhető nevek listája a Nyelvtudományi Intézet honlapján mindenki számára elérhető.
