Nemzetközi díj a mosonmagyaróvári „Demenciabarát városprojektnek”

Egyedüli magyarként pályáztak a díjra, ahol a zsűri az innovatív projekteknek ítélt oda több ezer eurót. Abból most Mosonmagyaróváron elkezdődik a munka: tréningeket tartanak a szolgáltatóknak, kiadványokat készítenek, és közösségi programokat szerveznek, hogy minél több érintetett és lakost elérjenek. A cél egy demenciabarát város és társadalom kialakítása.

Ahogy arról tavaly decemberben mi is beszámoltunk, Mosonmagyaróváron alakítják ki az ország első demenciabarát városát, aminek lényege, hogy egy elfogadó közösséget hozzanak létre, először a belvárosban, aztán az egész városban, majd a modellt elterjesztve akár az egész országban is. A projekt egyik kezdeményezője Tatai Tamás, a másik a Gondoskodás Alapítvány, szakmai koordinátora pedig a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény. Ők viszik 2015 óta a városban az Alzheimer cafét is, ahol demenciával élők hozzátartozóinak adnak információt, segítséget és kikapcsolódási lehetőséget – havonta egyszer ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben, családias légkörben. Decemberi cikkünk születésekor még csak annyit lehetett tudni, hogy a projektet pályázati pénzekből, szponzorok felkutatásával és adománygyűjtésből kívánják finanszírozni, az önkormányzat támogatásával, illetve hogy számítanak az önkéntesek munkájára is. „Sokan álltak a kezdeményezés mögé, a polgármesteri hivatal, a rendőrség, a patikák, fodrászok, a Belvárosi Üzletkör és civilek. A lényeg, hogy a szolgáltatók információt kapjanak arról, hogy ha bemegy hozzájuk egy demens beteg, hogyan viszonyuljanak hozzá, miben segítsenek neki” – mondta el akkor lapunknak Zimmerer Károlyné, a mosonmagyaróvári Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény Alapszolgáltatási Centrumának vezetője, és a Gondoskodás Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Ne probléma legyen

Azóta kiderült, hogy az Európai Alapítványok Demencia Kezdeményezése (EFID) által meghirdetett pályázaton a mintegy 98 pályázat közül egyedüli magyar projektként a mosonmagyaróvári kezdeményezés is bekerült a legjobb 12 díjazott közé. A díj odaítélésekor a beérkező pályázatokat a társadalmi innováció, a projekt-hatékonyság, a hatás és az eredmények fenntarthatósága szempontjából értékelték, a nyertes pályázatok mindegyike arra fókuszál, hogy a demens embereket ne problémaként kezelje, hanem szakértelmüket megbecsülje és értékként közvetítse a közösség irányába. „Abban, hogy elnyertük ezt a rangos díjat, szerepet játszott az is, hogy ez az első olyan kezdeményezés Magyarországon, amely a demencia megértését és az emberek ez irányú tudatosságát nem egy szűk közösségben, hanem egy egész város szintjén kívánja elérni” – mondta a díjról Zimmerer Károlyné.

Tatai Tamás

 

A díjat január végén Szófiában Tatai Tamás vette át, aki lapunknak elmondta, nagyon érdekes tapasztalatokat gyűjtött a díjátadón. „A demenciáról való gondolkodásban és a demenciával élőkkel való munkában két évtizeddel le vagyunk maradva Nyugat-Európához képest. A pályázatra innovatív projekteket vártak, az értékelés viszont a helyi lehetőségek és körülmények figyelembe vételével történt. A zsűri díjazta, hogy ha lassan is tudunk előre haladni, de lépésről lépésre alakítjuk, formáljuk a környezetet, a várost. A pályázat kiíróinak nem titkolt szándéka, hogy a díjazottak együtt is tudjanak működni, tudják egymást segíteni. Engem például a belga kollégák kerestek meg azzal, hogy hallották, hogy nálunk még ezek a kezdeményezések gyerekcipőben járnak, ezért felajánlották, hogy szívesen eljönnek hozzánk, bemutatják, ők hogyan működnek és mit csinálnak, milyen módszerrel dolgoznak. Ez már egy fontos és pozitív hozadéka ennek a díjnak.”

Minőségi munka

A díjjal 9 ezer euró jár, amiből elkezdhetik az érdemi munkát a városban. Szoros ütemterv nincs, a pályázat kiírói nem várnak el sietséget, inkább a minőségi munkára és a hosszútávon fenntartható projektre fókuszálnak. A mosonmagyaróvári projekt gazdái szeretnének minél több közösségi rendezvényt szervezni, zenés programokkal, vendéglátással, ahová minél több helyi lakost várnak – akár érintettek, akár nem. Az a fontos, hogy minél több emberhez elérjenek, tájékoztassák őket a betegségről, a demenciával élők életéről, a velük való együttélésről, az érintett hozzátartozókat pedig információkkal segítsék. Több pénzt szeretnének költeni marketingre, tájékoztató és népszerűsítő programokra, szakmai kiadványokra.

„Heteken belül elindulnak az első tréningek, amiket a Belvárosi Üzletkör boltosainak, szolgáltatóinak tartunk, a tréningre elkészültek az anyagok, már csak időpontot kell egyeztetnünk. A tréningek után egyfajta szamárvezetőnek kiadványokkal segítjük majd ezeket a szolgáltatókat, illetve tájékoztatókat helyezünk el a patikákban, orvosi rendelőkben, közösségi helyeken. A városi rendezvényekre önálló standdal kitelepülünk majd, hogy minél több embert elérjünk és megszólítsunk” – mesél a tervekről Tatai Tamás. Hozzáteszi: távlati cél egy demenciabarát város és társadalom kialakítása. „A szolgáltatók után képzéseket tervezünk a kulturális helyszínekre is, például mozikban, együttműködést kezdeményezünk a mentőkkel, tűzoltókkal, hogy ha demens személyhez vonulnak ki, tudják, hogyan kell kezelni a helyzetet. Középtávú tervünk, hogy demenciabarát környezetet hozzunk létre, amibe beletartoznak a parkok, közterek, a belváros utcái. És ami a legfontosabb: minél több demenciával élő embert meg tudjunk nyerni az ügynek, hogy vállalják a nyilvánosságot, hogy elmondják a véleményüket és a kívánságaikat, mi az, amit ők szeretnének, ami nekik fontos.”

A mosonmagyaróvári mellett olyan projekteket díjaztak, mint egy francia-német együttműködésben megvalósuló kezdeményezés, a „Találkozás határok nélkül”, ahol egy befogadóbb társadalomért dolgoznak, demenciával élők aktív részvételével; egy angol kutatás, ahol a demenciával élők szomszédságát vizsgálják meg; egy norvég program, ahol a demenciabarát kórházakért küzdenek; egy olasz online támogatói csoport, ahol a demenciával élőket gondozók kérhetnek és kaphatnak segítséget; vagy egy német projekt, ahol a demenciával élőknek létrehoztak egy YouTube-csatornát, ahol az érintettek hallathatják a hangjukat, aktívak maradhatnak, és kreatív módon kommunikálhatják saját véleményüket.

A fura bácsi az utcából

A demencia népbetegség, gyógyír nincs rá, a beteg leépülését a hozzátartozók sínylik meg a leginkább. Számukra jött létre az Alzheimer café, ahol nincs stigma, ítélkezés, csak megértés és jó tanács. Ennek továbbgondolása a demenciabarát város, ami Mosonmagyar­óváron megvalósulni látszik. „Végre pozitív változásról tudok beszámolni: anyu erőszakos, a családot teljesen kikészítő viselkedése az elmúlt hetekben megváltozott.