A színésznő-rendező megragadta a #metoo-kampány témájában a lehetőséget, hogy megvédje a szegény, magányos férfiakat. Ez is egy vélemény, és nem is akárki osztja: Catherine Deneuve épp ezt játszotta el pár hónapja, amikor azt nyilatkozta a #metoo-mozgalom kapcsán, nem lenne szabad megtiltani, hogy a férfiak elcsábítsák a nőket.
| ||
Pelsőczy Ürgék címmel rendezett darabot férfiakról, így került szóba a Pótszékfoglaló nevű színházi lap interjújában a #metoo.
„A véleményem nagyon közel áll Catherine Deneuve-éhez, persze nem biztos, hogy magam is meg tudnám olyan szépen fogalmazni” – kezd bele Pelsőczy.
„Nagyon szeretem a férfiakat, nagyon nehéz helyzetben vannak a férfiak most, és ez az egész emancipáció rejt magában egy olyan oldalhajtást, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Lényegében kiheréljük a férfiakat – én ebben nem szeretnék részt venni… Egy férfinak mindig is dolga volt, hogy hódítson, és most hirtelen bűnnek kikiáltani azt, ami eddig teljesen normálisnak számított, és meghurcolni ezért – ettől nekem inkább hányingerem támad” – mondja.
Ezt nehéz másképpen értelmezni, mint úgy, hogy Pelsőczy itt a hódítást összekeveri a zaklatással, vagy úgy gondolja, valamilyen formában ezek összefüggnek, esetleg egyiknek része a másik.
A művész arról is beszél, hogy ő is érezte már kellemetlenül magát férfiak mellett, de lehet, hogy csak így akarták meghódítani.
„Én is éreztem már magam kellemetlenül bizonyos helyzetekben férfiak mellett. Azt gondolom, hogy mindannyiunkkal megesik: lehetünk visszautasítva, avagy ha egy olyan ember nyomul ránk, aki nekünk nem jön be, akkor az már zaklatásnak számít, mert én úgy élem meg? Lehet, hogy az az ember csak a maga módján akar engem meghódítani.”
Egyébként Deneuve később gyakorlatilag elnézést kért a szexuális erőszak áldozataitól, és azt mondta, elhatárolódik az általa is aláírt nyílt levél támogatóinak egyéb, a zaklatást és a szexuális erőszakot relativizáló nyilatkozataitól, bár a fő üzenettel továbbra is egyetért. A nyílt levél a #metoo utáni „új puritánságot” ítélte el, és többek között ez állt benne: „A nemi erőszak bűn, de megpróbálni elcsábítani valakit, akár kitartóan vagy esetlenül, az nem bűn – ahogy az úriemberként való viselkedés sem macsó támadás.”
Arról, hogy vajon hol húzható meg a határvonal a rossz udvarlás vagy esetlen hódítás és a szexuális zaklatás között, továbbá a jelenségnek mi köze van a hatalmi helyzetekhez, nemigen esik szó sem az interjúban, sem a Deneuve-levélben.
(via 444)
