Pelsőczy Réka Catherine Deneuve-re hivatkozva utasítja el a férfiak kiherélését

  • - palosm -
  • 2018. május 23.

Lélek

Ez is egy vélemény.

A színésznő-rendező megragadta a #metoo-kampány témájában a lehetőséget, hogy megvédje a szegény, magányos férfiakat. Ez is egy vélemény, és nem is akárki osztja: Catherine Deneuve épp ezt játszotta el pár hónapja, amikor azt nyilatkozta a #metoo-mozgalom kapcsán, nem lenne szabad megtiltani, hogy a férfiak elcsábítsák a nőket.

false

Pelsőczy Ürgék címmel rendezett darabot férfiakról, így került szóba a Pótszékfoglaló nevű színházi lap interjújában a #metoo.

A véleményem nagyon közel áll Catherine Deneuve-éhez, persze nem biztos, hogy magam is meg tudnám olyan szépen fogalmazni” – kezd bele Pelsőczy.

Nagyon szeretem a férfiakat, nagyon nehéz helyzetben vannak a férfiak most, és ez az egész emancipáció rejt magában egy olyan oldalhajtást, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Lényegében kiheréljük a férfiakat – én ebben nem szeretnék részt venni… Egy férfinak mindig is dolga volt, hogy hódítson, és most hirtelen bűnnek kikiáltani azt, ami eddig teljesen normálisnak számított, és meghurcolni ezért – ettől nekem inkább hányingerem támad” – mondja.

Ezt nehéz másképpen értelmezni, mint úgy, hogy Pelsőczy itt a hódítást összekeveri a zaklatással, vagy úgy gondolja, valamilyen formában ezek összefüggnek, esetleg egyiknek része a másik.

A művész arról is beszél, hogy ő is érezte már kellemetlenül magát férfiak mellett, de lehet, hogy csak így akarták meghódítani.

Én is éreztem már magam kellemetlenül bizonyos helyzetekben férfiak mellett. Azt gondolom, hogy mindannyiunkkal megesik: lehetünk visszautasítva, avagy ha egy olyan ember nyomul ránk, aki nekünk nem jön be, akkor az már zaklatásnak számít, mert én úgy élem meg? Lehet, hogy az az ember csak a maga módján akar engem meghódítani.

Egyébként Deneuve később gyakorlatilag elnézést kért a szexuális erőszak áldozataitól, és azt mondta, elhatárolódik az általa is aláírt nyílt levél támogatóinak egyéb, a zaklatást és a szexuális erőszakot relativizáló nyilatkozataitól, bár a fő üzenettel továbbra is egyetért. A nyílt levél a #metoo utáni „új puritánságot” ítélte el, és többek között ez állt benne: „A nemi erőszak bűn, de megpróbálni elcsábítani valakit, akár kitartóan vagy esetlenül, az nem bűn – ahogy az úriemberként való viselkedés sem macsó támadás.

Arról, hogy vajon hol húzható meg a határvonal a rossz udvarlás vagy esetlen hódítás és a szexuális zaklatás között, továbbá a jelenségnek mi köze van a hatalmi helyzetekhez, nemigen esik szó sem az interjúban, sem a Deneuve-levélben.

(via 444)

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.