"Találkozunk, és valaki meghal" (Masuda Manabu aikidómester)

  • 2000. április 27.

Lélek

Magyar Narancs: Miben különbözik az aikidó más japán harcművészetektől, például a karate különböző irányzataitól, amelyek szintén a szamuráj hagyományokra támaszkodnak?
Magyar Narancs: Miben különbözik az aikidó más japán harcművészetektől, például a karate különböző irányzataitól, amelyek szintén a szamuráj hagyományokra támaszkodnak?

Masuda Manabu: Az aikidó a dzsu-dzsicu vonalon fejlődött ki - idetartozik még a dzsúdó is -, míg a karate-do teljesen más hagyomány, a kettőnek nincs egymáshoz köze. A dzsu-dzsicuban is meg lehet különböztetni két fontos ágat, az egyik kizárólag puszta kezes technikákon alapul, a másik pedig a kardvívás művészetén. Az aikidó inkább az utóbbi ághoz tartozik, amelyet a szamurájok teljes fegyverzetben gyakoroltak annak idején.

MN: Milyen pluszt ad a fizikai tréninghez a szamurájhagyomány?

MM: A szamurájmentalitásnak vannak olyan elemei, amelyek nagyon fontosak az aikidóban: ilyen például a tökéletessére való törekvés, a végletekig való eljutás és a halálfélelem hiánya. Bizonyos budo-irányzatok sporttá váltak, de ezeket leszámítva a harcosok nem ellenfélnek tekintik küzdőpartnerüket, hanem egy nagyon fontos embernek, akivel sajátos kapcsolatban állnak: ebből hiányzik az a fajta önzés, mint amikor le akarsz nyomni valakit. Ez különbözteti meg a budót a nyugati mentalitástól, és ez fogja meg az embereket - de nem állíthatjuk, hogy Japánban bárki is a régi szamurájok szellemét őrizné: ez a mai világban már nem lehetséges. A mai japánok többsége tulajdonképpen külföldi, az én felfogásom már Japánban is ritkaságnak számít.

MN: Az aikidóban miért nem rendeznek versenyeket?

MM: Mert a hagyományos értelemben a shiai, a verseny arról szól, hogy bármi áron meg akarod ölni az ellenfeledet. Maga az írásjel is azt jelentette, hogy "találkozunk, és valaki meghal". Manapság az írásjel jelentése fokozatosan változik, a kiejtés megtartásával egyre inkább arról beszélnek hogy a shiai csak valamiféle játék vagy próbatétel. Az én felfogásomban azonban egy verseny ma is azt jelentené, hogy onnan csak az egyik résztvevő megy el. Minden technika megengedett, és lehet, hogy meghalok, vagy megölök valakit. A szamurájok még ezt értették verseny alatt. Ha ma ilyesmit csinálnánk, hamar börtönbe kerülnénk. Így aztán nincs verseny az aikidóban.

MN: Más tradicionális harcművészeti ágakban, például a kendóban vagy a szumóban mégis rendeznek versenyeket.

MM: A háború előtt a kendó is egészen másképp nézett ki: a védőfelszerelés az egész testet beborította, nem volt korlátozva, hogy hova lehet ütni, és a küzdelem az egyik fél harcképtelenségéig, általában legalább egy csonttörésig tartott. De aztán Japán kikapott a háborúban, és az amerikaiak azt mondták, hogy ezt a hülyeséget hagyjátok abba. Egy darabig nem is kendónak, hanem bambuszkardos vívásnak hívták. Az amerikaiak felszámolták a szamurájhagyományt, amely sajnos valóban jelentős szerepet játszott abban, hogy országunk a háborúba keveredett. Az amerikaiak pedig még a katanákat (szamurájkardokat) is összeszedték és elvitték magukkal. Én is az Egyesült Államokban vettem az enyémet.

Bodoky Tamás

(közreműködött Szabó Balázs)

Az aikidó nem nyugati értelemben vett sportág, inkább a középkori japán szamurájok által kifejlesztett harci technikák továbbélése az alapító Morihei Ueshiba (alias O Sensei, 1883-1969) erőszakellenes neosintoista filozófiájával ötvözve. A legkevésbé durva japán harcművészet, amely elsősorban az ellenfél energiájának felhasználásával történő védekezésre, és az állandó önfejlesztésre koncentrál. Ueshiba fő tanítómestere, Takeda Sokagu (1859-1943) a harcosi kasztba tartozó Gendzsi klán tagja, korának egyik legismertebb harcművésze volt: sokáig nyíltan dacolt a szamuráj hagyományokkal szakítani kívánó Meidzsi-dinasztiával. Rejtve hordható fegyverek egész arzenálját fejlesztette ki a kardviselés tilalma idején, egy alkalommal pedig állítólag harminc jakuzával számolt le egyedül. Ueshiba szintén szamurájcsaládban született, és szerény fizikai képességei ellenére kemény edzéssel hamarosan legendás harcos vált belőle, aki sokféle harcművészet hosszas tanulmányozása után hozta létre saját stílusát. Számos híres tanítványa volt, és több dojót (edzőtermet) alapított, a nemzetközi aikidóhálózatot azonban már 1999-ben elhunyt fia, Kisshomaru Ueshiba hozta létre és működtette apja halála után. Amikor a második világháború után Japánban betiltották a bushidót, sok hagyományos harcművészeti iskola az amerikai megszállók által is tolerált sportszemlélet felé mozdult el. A frissen alapított Aikidokai (1948) azonban nem kötött kompromisszumokat a szamurájszellemiség rovására.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.