magyarnarancs.hu: Mennyi női alkoholista van a becslések szerint ma Magyarországon?
Mészáros Piroska: A statisztikai adatok szerint a női és a férfi alkoholbetegek aránya Magyarországon kb. 1:4, így számuk 200-250 ezerre becsülhető. A kezelésbe kerülő alkoholbeteg nők aránya évről évre növekedést mutat, emögött azonban nem a stigmatizáció csökkenése áll – hiszen a szenvedélybetegek megbélyegzésében változatlanul jók vagyunk –, sokkal inkább az, hogy egyre többen, egyre többet és egyre pusztítóbb módon isznak.
magyarnarancs.hu: Mi lehet ennek az oka?
MP: Azt gondolom, hogy az alkoholprobléma terjedése a nők körében a társadalmi szerepvállalásukból eredő feszültségekkel függhet össze. A mai Magyarországon a házasságok több mint fele válással végződik, így magas azoknak a nőknek a száma, akik egyedül viszik a háztartást, dolgoznak és nevelik a gyerekeiket. Sokan pedig családban élnek ugyan, de magányosan, ahol a férfi vagy fizikailag nincs jelen a rengeteg túlóra miatt, vagy épp a szenvedélybetegsége miatt nem képes „jelen lenni”. Mindenképpen sérül az apai minták – döntéshozatal, saját határok meghúzása, felelősségvállalás – átadhatósága. Ez azért probléma, mert egy nő számára szinte lehetetlen a családfő és a családfenntartó szerepének is megfelelni a saját női/anyai szerepvállalás mellett, úgy, hogy közben őrizni kell a látszatot, miszerint „nálunk mindig minden rendben van”. Úgy gondolom, hogy ennek az egész életvitelnek a feszültsége viszi a nőket az alkoholfüggőség felé. Az alkohol kiváló oldószer, ami kezdetben remekül oldja a feszültséget is, ellazít, szinte könnyebbé válnak a terhek. Jutalom a nap végén. A baj valójában itt kezdődik, amikor valakinek eszébe jut, hogy a mindennapi feszültségét az alkohollal enyhítse. Ezt már problémás használatnak nevezzük, hiszen az alkoholnak fontos funkciója lett, innen pedig nagyon kevés kell ahhoz, hogy rendszeressé és egyre nagyobb mértékűvé váljon az alkoholfogyasztás, majd kialakuljon a függőség. A legjobb az lenne, ha már a problémahasználatnál kapna az illető segítséget.
| ||
magyarnarancs.hu: A problémahasználat mennyire tudatosul az emberekben? Mennyire gyakori, hogy valaki már ekkor érzi, hogy baj van?
MP: Általában nem érzi, mert ekkor az alkohol vagy bármilyen szer még nagyon sokat ad. A megoldandó problémák ott vannak ugyan, de bódult tudatállapotban nem látszanak jól. És a saját érzésekkel sem kell együtt lenni, esténként ki lehet iratkozni a valóságból. Sajnos valamiért rátanultunk arra is, hogy a problémákat egyedül kell megoldani, nem tudunk egymástól segítséget kérni. Itt újból bejön a traumatizáltságból adódó szégyen, az illető úgy áll hozzá, hogy rajta úgy sem segít senki.
magyarnarancs.hu: Ha már a mindennapos stresszoldásról beszélünk, nem elég erre nyugtatókat és egyéb gyógyszereket szedni?
MP: A gyógyszerekkel az okok helyett a tünetet lehet kezelni, csakúgy, mint az alkohollal. Az orvos felírja, vagy a szomszéd ad abból a szorongásoldóból, nyugtatóból, ami garantáltan hat, hiszen neki bevált. Ez hajmeresztő, de sokszor halljuk. Egy idő után rátanulnak arra, hogy ezeket a gyógyszereket jól lehet kombinálni az alkohollal, jobban üt, tovább tudnak távol lenni a saját életüktől. Olyan forgatókönyv is van, hogy valaki az alkohol miatt nyúl a tablettákhoz, mert az alkohol egy idő után sajnos felerősíti azokat a gondokat, tüneteket, amik ellen az illető küzdött, és akkor megpróbál még ezzel is „segíteni” magán.
magyarnarancs.hu: A segítségkérés szempontjából mi jellemző a nőkre: maguktól kérnek segítséget, vagy rokonok, barátok hozzák el őket?
MP: Nekem az a tapasztalatom, hogy főként hozzák őket. Általában rokon, és sokszor nem a férj. Rendszerszemléletben dolgozom, fontos, hogy a hozzátartozók is elmondják, ők hogyan élik meg a problémát, ami miatt eljöttek. Volt olyan, amikor a legfontosabb hozzátartozókat sikerült elhívnunk, de a férj annak ellenére sem akart jönni, hogy külön megkértük, sőt levelet is írtunk neki, hogy tapasztalataival, meglátásaival segítse a szakmai munkát és felesége felépülését. Később kiderült, hogy ő is ivott, de azt nem érezte problémának, viszont a feleségét elítélte annak rendszeres részegsége miatt. Vélhetően attól félt, hogy a kezelés során majd őt fogja hibáztatni mindenki a felesége állapotáért, és szóba kerül az ő alkoholizmusa is. A feleség viszont – egzisztenciális okokra hivatkozva – nem akart eltávolodni a romboló kapcsolattól. Ebben az esetben sajnos nem sikerült a pozitív változást elősegítenünk. Olyan eset is előfordul, hogy a gyermek kér segítséget valamelyik szülője alkoholizmusa miatt. Évekkel ezelőtt például középiskolákban tartottam drogprevenciós foglalkozásokat, több esetben megtörtént, hogy a kamaszok a szüleik alkoholizmusa miatt kértek segítséget.
magyarnarancs.hu: Mondhatjuk, hogy míg a férfiaknál jellemzően a szociális ivásból növi ki magát az alkoholizmus, addig a nőknél egy eleve magányos aktusból indul el a probléma, mert egyedül, otthon kezdenek el inni egy-egy nehéz nap után?
MP: Ilyen markáns különbséget nem mernék tenni, de az biztos, hogy a zugivás a nőkre jellemző inkább. De vannak úgynevezett nedves szakmák, mint például a vendéglátás vagy a kereskedelem, ahol egy-egy sikeresen megkötött üzlet után leülnek a partnerek iszogatni, vagy a pultos iszik a vendéggel együtt, és innen is könnyű átcsúszni a problémahasználatba, ami tovább vezethet az alkoholizmus felé. A nők titokban ivása a társadalom ambivalens hozzáállásával is magyarázható. Egyfelől reklámozzák az alkoholfogyasztást, másfelől pedig, ha valakinek ebből problémája adódik, azt elítélik és kiközösítik. Ez a stigmatizált helyzet a nőkre még inkább érvényes, ezért nem csoda, hogy otthon is – sőt sokszor saját maguk előtt is – igyekeznek titkolni az ivás tényét, és ismét megjelenik a szégyen.
magyarnarancs.hu: A nőknél általában hány éves kor körül jelentkezik a komoly szerfüggőség?
MP: A nőknél jellemzően kevesebb idő telik el a függőség kialakulásáig, mint a férfiaknál, átlagosan 8-10 év alatt végbemegy a folyamat. A női szervezet ugyanis rosszabbul bontja az alkoholt, és érzékenyebben reagál annak káros hatásaira. Van olyan kliensem, aki már tizenhárom éves kora óta ivott rendszeresen, nála a húszas évei közepére kialakult a függőség.
magyarnarancs.hu: A kamaszlányok italozási szokásairól mit lehet elmondani? Mennyire igyekeznek tartani a tempót a fiúkkal?
MP: Napjainkban rendkívül súlyos jelenség a fiatalok körében az úgynevezett rohamszerű nagyivás (binge drinking), ami abból áll, hogy a bulik alkalmával minél gyorsabban – általában tömény itallal – kiütik magukat. Az egyetlen célja ennek a fajta szerhasználatnak, hogy minél előbb elveszítsék a kapcsolatot a valósággal. Ezek a fiatalok úgy mennek el inni csoportosan, hogy annyira részegek legyenek, hogy ne tudjanak magukról, és másnap ne emlékezzenek semmire. Ez a közösség nélküli társas magány. Egyébként ezzel a fajta használattal az is probléma, hogy épp azt a kamaszkorban még fejlődésben lévő agyi területet rongálja, amitől később a döntések meghozatala és a felelősség vállalása függne. Visszatérve a lányokra, egy nemrégiben készült felmérés szerint a tizenhat éves lányok közel annyit isznak, mint fiú társaik, és ez a rohamivás rájuk is jellemző. A fiatalok alkoholfogyasztására egész iparág épül, és a hozzáférés látszólagos korlátozása ellenére is hozzájutnak a jellemzően az ő igényeiket kiszolgáló, édesített tömény italokhoz. A minap láttam például előre bekevert, retro szódásszifonba töltött szénszavas vodkát egy szupermarketben. Ezt pár éve még Fény néven állították elő a kreatívabb kocsmákban.
magyarnarancs.hu: Más országokhoz képest a magyar fiatalok hogyan állnak az iváshoz?
MP: Érdemes átböngészni a 2011-es nemzetközi ESPAD vizsgálat eredményeit – ezt négyévente készítik a 16 éves középiskolások körében –, igen megdöbbentő eredmények születtek. Magyarországon messze az átlag fölötti az alkohol, illetve az alkohol-gyógyszer fogyasztása, valamint a dohányzás, a lányok lerészegedése és nagyivása is növekedést mutat a korábbi évekhez képest. A magyar fiatalok 60 százaléka mondta, hogy volt már részeg életében (az európai átlag 47 százalék), az előző hónapban pedig 23 százalékuk részegedett le (az európai átlag 17 százalék). A nagyivás (legalább öt ital elfogyasztása egymás után a korábbi hónapban legalább egyszer) tekintetében ugrásszerű a növekedés, míg az európai átlag 39, a magyar fiataloknál ez az arány 45 százalék! A lányok lerészegedésének előfordulása is növekedést mutat, és a nagyivás is sokkal nagyobb mértékben terjed a lányoknál, mint a fiúknál. A gyógyszerek és az alkohol együttes fogyasztása pedig az európai átlag kétszerese. Úgy gondolom, hogy a romló eredmények mögött a család és az iskola értékkészletének erodálódásán túl az alkoholstratégia, illetve az objektív tájékoztatás teljes hiánya és a legális drogok reklámozása állhat. Számomra különösen érdekes, hogy míg a nemzeti dohányboltok portáljait eddig „jótékony homály” fedte, addig az alkoholos italok kereskedelmének szabályozásához kötötten ezt a homályt felváltotta az alkoholos italokat ábrázoló poszterkavalkád.
magyarnarancs.hu: Fontos, hogy a női kliensek nőtől kapjanak segítséget?
MP: Nem érzek olyan különbséget a férfiak és a nők alkoholizmusa között, ami ezt indokolná. A társadalmi beágyazottság miatt léteznek persze azok a nőkre jellemző sajátosságok, amiket már említettem, de a férfiakkal kapcsolatban ugyanígy el lehetne mondani jó párat. A felépülés lépéseit nemtől függetlenül mindenki meg tudja tenni, aki szeretne beletalálni a saját életébe, és elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen. A magánrendelésen most épp a férfi klienseim vannak többen.
