Yotengrit egyház - Vallás a jégkorszakból

  • Czifrik Balázs
  • 2010. február 25.

Lélek

"Nem kell megijedni, nem fogunk senkit lelocsolni. Csak egy kicsit jelképesen. Ezzel a lófarokkal mindenkit" - mondja a "fény ünnepe" szertartás vezetője az "ősi vallás", az újjáéledt egyház összejövetelén. Legfeljebb negyvenen lehetünk a Rába árterében.

"Nem kell megijedni, nem fogunk senkit lelocsolni. Csak egy kicsit jelképesen. Ezzel a lófarokkal mindenkit" - mondja a "fény ünnepe" szertartás vezetője az "ősi vallás", az újjáéledt egyház összejövetelén. Legfeljebb negyvenen lehetünk a Rába árterében.

*

Máté Imre bácsa - ez a rang tanítót, tudót jelent - az ünnepen nem vesz részt. Hideg van, a szél is erősen fúj, úgy gondolta, 76 évesen már jobb, ha fűtött és fedett helyen marad. Kint, az ártérben egy máglyát állunk körül - Cser Zoltán, aki magát az egyház képviselőjének nevezi, elmondja, mire számíthatunk.

Először Ukkót, az istenanyát, jelképében a vizet köszöntjük, aztán pedig Gönüzt, az istenapát, akinek attribútuma a fény. A celebrátor arra biztat, hogy a megfelelő részeknél üssük sámándobjainkat, a két isten nevét pedig bátran zsongassuk, azaz torokhangon, jó mélyen mondogassuk, ahogy a mongoloknál szokás. A szertartás alatt azonban sem a zsongatás, sem a dobolás nem okoz eksztatikus élményt. Annyira nem, hogy a mellettem álló posztókabátos, posztónadrágos, posztótarisznyás, sztyeppsüveges hölgy elő sem veszi a tarisznyájából kikandikáló dobot - legfeljebb öltözékével kelt feltűnést. Inkább civilben jöttek a kíváncsiskodók.

De sebaj, itt az áldás. Cser Zoltán előbb a lófarokkal dolgozik, majd vizet locsolunk a tűzre. De szó sincs oltásról: itt most Ukkó egyesül Gönüzzel. Imádkozunk, majd betérünk a rendezvénynek helyet adó étterem-diszkóba.

A yotengrit altáji nyelvekben azt jelenti, első istenség, őstenger, első (!) végtelenség. És immár az egyik legfiatalabb magyar egyház is ezt a nevet viseli, bár ők úgy vélik, a yotengrit a legősibb vallás is. Ezt már a bácsától - Máté Imre alias Zengő Nyíl - a költő-nyelvész-néprajzkutatótól tudjuk meg, aki nem mellesleg az egyház feje. Mint mondja, úgy lesz valaki bácsa, hogy a "tanítványi láncolat részeként tudást kap". Mátét

Tudós Nagy Ferenc,

az egykori rábaközi bácsa fedezte fel szülőhelyén, Maglóca községben. A foggal született csecsemőt látva megígérte a családnak, ha eljön az idő, tanítani fogja a fiút. Így is történt. Máté, miután kijárta a táltosiskolát, az ELTE bölcsészkarán tanult nyelvészetet. 1956-ban Németországba emigrált, ahol történelmet, néprajzot és régészetet tanult, majd minden energiáját őseink hagyományának tanulmányozása és értelmezése kötötte le. És innen már csak ugrás volt a yotengrit vallás, amit szerinte már a jégkorszakban is ismertek. "Ezt onnan tudhatjuk - mondja -, hogy nyelvünk őrzi a félembermítoszt és annak szemléletét, amely az ősi és speciális dualista világfelfogást tükrözi. Ugyanúgy, mint a yotengrit vallás. Azaz mi, magyarok nem azt mondjuk a páros szerveinkre, hogy szemeim, hanem szemem, nem azt mondjuk, hogy lefagytak a füleim, hanem azt, hogy fülem. Ellenben, ha mondjuk, tényleg lefagy az egyik páros szervünk, akkor pedig azt mondjuk, félfülű, féllábú lettem, azaz érzékeljük a kettőt, és valójában párban tekintjük egynek."

A yotengrit szakértők azt is tudják, hogy ennek a vallásnak az ősi magyar neve büün volt, ami Máté szerint szoros rokonságban áll a tibeti bonnal. "A kereszténnyé váló Magyarország érthető okokból nem igazán méltányolta ezt az ősi vallást, és az a kifejezésünk, hogy 'bűnbe esik' valójában azt jelentette, hogy a pogány valláshoz fordul" - állítja a bácsa, aki tanítójától igen nagy tudást szerzett.

Tudós Nagy Ferenc állítólag gyógyította a rákot, és minden betegség elűzéséhez értett. A hívők körében közkedvelt anekdota - bár a gyógyításhoz nem sok köze van -, hogy évtizedekkel ezelőtt a falu rendőre csúfolta a tudót, aki erre azt mondta a körzeti megbízottnak: "Mit beszélsz? Te olyan buta vagy, hogy még a nevedet se tudod leírni." A rendőr pökhendien papírt kért, de Tudós Nagy Ferenc görcsöt rakott az ujjaiba, és amíg három nagy pofont le nem kevert a rendőrnek, az a ceruzát sem tudta megfogni.

De a vallás alapja természetesen nem a pofozkodás, sokkal inkább a szeretet. "A nőstényiség és a hímség kiegészítő duális kapcsolata", ami annyit tesz, hogy a nő és a férfi kiegészíti egymást, azaz nem a jó és a rossz, és nem az aktív és a passzív viszonya a meghatározó. Elveti a hierarchiát, bár Ukkó anyaisten kicsit fontosabb, hiszen Gönüzt is ő teremtette meg. De mégis az egyenlőség dominál, az egyén nem alárendeltje a közösségnek, hanem szerves alkotója. A yotengrithívőknek nincs dogmatizált istenképük, tagadják a kollektív megváltást, az istent magukban keresik. "A kiegészítő dualizmusnak nagyon fontos következménye a vallásunk társadalomfilozófiai nézete - magyarázza Máté Imre. - Nálunk ugyanis a tőke és a munkaerő nem ellenségei, hanem kiegészítői egymásnak, és közösen harcolnak a parazitizmus ellen, amely a bürokráciában, bankokráciában és a túlzott szociális követelésekben ölt testet, felrúgva az ősi harmóniát."

De vajon miért kell e tanok hirdetése céljából egyházat alapítani? "A yotengrit tanítások kilenc könyvben maradtak fent, és ezeket én folyamatosan közzéteszem - magyarázza Máté. - Vigyázni kell azokkal az elméletekkel, amelyek valamilyen kisebbségi érzésből akarják bizonyítani, hogy a magyarság előkelő, nagy ősöktől származik, és mindenkit magyarrá tesznek Krisztustól a csizmás kandúrig. Mivel én valóban bácsától, tudótól kaptam a tanítást, úgy gondoltam, a valódi ősi hit védelmében, de mégiscsak kényszerűségből egyházat alapítok."

Állítólag a yotengrit vallásúak hat-hétszázan lehetnek, de rendkívül gyorsan nő a hívek száma. Legutóbb egy komplett olasz női kézilabdacsapat lépett be oly módon, hogy Rómába menet magyar származású edzőjük Máté Imre könyvét olvasta. "Mit olvas, kedves mester?" - érdeklődtek a lányok, s a magyarázat akkora hatással volt rájuk, hogy a meccs előtt már nem a szűzanya, hanem Ukkó és Gönüz áldását kérték a győzelemhez. (A végeredményt nem sikerült megtudnunk - a szerk.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.