Lokál

Múlt hétfőn csaknem 1200 hektár, egy fél budapesti kerület nagyságú szikes puszta égett feketére a Hortobágyi Nemzeti Parkban (HNP), Püspökladány és Nádudvar között. Az első pillantásra halottnak tűnő, üszkös tájba különös módon néhány nappal később már visszaszivárog az élet, és a kiégett pusztán nemsokára a vidék legjobb legelői sarjadnak.

Az utolsó jogi akadályok is elhárultak az elől, hogy a komáromi erődrendszer megpályázza a világörökségi címet. A hatalmas épületegyüttes szlovákiai és magyar oldalát hétköznapokon és a hét végi kulturális örökség napjain barangoltuk be.

Miután igazi hungarikum bort, olajat és pirospaprikát hamisítani, csak az olvasni tudók csodálkozhattak, hogy a könyv is sorra került. Az ügy nem is vert volna fel akkora port, ha a hamisítók a Bölcsességek könyvét vagy a Rejtvényfejtők kézikönyvét vették volna célba, ehelyett többek között épp Kertész Imre Sorstalanság című regényét pécézték ki.

Műfordító az, aki kopirájtos szöveget fordít - ezzel a kísérleti definícióval nagyjából egyetértett az a félszáznál több szakmai kiválóság, aki jelen volt múlt pénteken a Műfordítók Egyesületének alakuló közgyűlésén. Hogy aztán miképp érvényesülnek végül az érdekek, és létrejön-e a sokat emlegetett honorpadló, ez sok más kérdés mellett még parázs viták tárgya lesz a szervezeten belül is. Ám a kocka, hál` istennek, el van vetve.

Véget ért a mexikói Cancunban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) - a szokás szerint a fejlett és fejlődő országok közötti konfliktusokat felszínre hozó - soros konferenciája. A 146 ország képviselőivel megrendezett miniszteri tanácskozást civil szervezetek tiltakozása kísérte a helyszínen és a világ számos országában, melyhez hazánkban is több tömörülés csatlakozott - eltérő vérmérséklettel és stílusban.

A gyorsulási versenyekről többnyire amerikai látványvilág jut az eszünkbe: a hatalmas, tuningolt autókban bömbölő zenét egyedül a motorbőgés képes überelni, vállas, kockafejű, hatvannégy fogú macsók gyömbérsört iszogatva, primitív poénokkal szórakoztatják nagy mellű, jellemzően szőke macáikat és magukat, míg a háttérben el-elhúz egy lángoló hátú gépcsoda. Azon törtem a fejem, míg várakoztam Dzsíre, illegális gyorsulási idegenvezetőmre, hogy vajon mit sikerült átültetni az amerikai álomból a magyar "élet-alomba".

Megint rúgják a labdát Angyalföldön, ahol nem is oly rég még temették és gyászolták a lelketlen vállalkozók által csődbe vitt csapatot. S mit ad isten, a szurkoló, mely, mint tudjuk, különös fajta, még hálás is mindezért: a jelenleg másodosztályú Vasas meccseit többen látogatják, mint az ún. első osztályú csapatok találkozóit - bár ez leginkább az utóbbiakat minősíti.

Ami Nap-kelte címen a képernyőn történik a közszolgálati egyes csatornán reggelente, unalmas telefonkönyv-felolvasás ahhoz képest, ami mögötte lehet, gondolom én. De most mégiscsak az unalmas telefonkönyv-olvasásról fogok írni, abban a reményben, hogy valaki majdcsak megválaszolja a kérdést: miért is muszáj ezt kapnunk a pénzünkért?

AMagyar Jazz Ünnepe - ezzel az alcímmel hivalkodik a (szeptember 26-án és 27-én esedékes) Budapest Jazz Fesztivál. S talán nem is alaptalanul, hiszen a jellemzően szűk körű dzsesszkoncertekhez képest valóban kirívó alkalom ez, a maga két napjával, hat helyszínével és tizenhét fellépő együttesével. Ráadásul hat társaság lemezbemutatóra készül, arról nem beszélve, hogy hárman a nemzetközi élvonalból "kerítettek" közreműködőt. Majd mindjárt sorba vesszük a neveket is, csak előbb még általánosan...

A rendezvény immár negyedik alkalommal próbálta cáfolni azt a tévhitet, mely szerint az efféle nyilvános, ingyenes összejövetelek jórészt a garázda, bűnöző, lumpen elemek szórakoztatását szolgálják - részleges sikerrel.

Megint összekapott a földművelésügyi tárca (FVM) és a legnagyobb kutyatenyésztő szervezet, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE). Az évek óta tartó vita két hete ügyészségi foglalással tetőzött, amikor az egyesület székházából elvittek néhány dokumentummásolatot. Míg a minisztérium legfeljebb a presztízsét vesztheti ezen az ügyön, a nagy múltú civil szervezet szép lassan kimúlhat.

Amennyiben jó az, ha nem pisálunk a szomszéd plédjére, nem szórunk söröskupakokat a gyalogútra, ahol mezítláb járnak, és nem öntünk tusfürdőt abba az iszapos ganajba, amit Balatonnak neveznek, akkor bátran kijelenthetjük: jó volt magyarnak lenni az elmúlt héten Siófokon. De nem csak ezért.

Az Élő Könyvtár 2001 óta működik a Civil Szigeten. Aki még nem tudná: nem a városi könyvtár Ikarus buszba szortírozott népszerű kiadványai gyötrődnek egy hétig hajógyári kézen-közön. Beszélő könyveket lehet kölcsönözni. Embereket, akikhez sztereotípiák ragadnak. Rendőrt, politikust, zsidót, románt, osztrákot, feministát, iraki menekültet, meleget stb. faggathatunk egy órán át. A kezdeményezés dicső célját aligha kell ecsetelni. A jelszó önmagáért beszél: "Nézz a borító mögé!" A kötetek többnyelvűek (magyar, angol, francia, német, román), az értésben élő szótárak segédkeznek.

Hamlet belesült a nagymonológba, és a kritika úgy lehúzta, hogy évekig nem kapott szerepet. Rómeó is indiszponált volt az előadáson, de a zord kritikus mégis meleg hangon emlékezett meg róla. Rómeó ugyanis légtornász volt, és belehalt a mutatványba.