Sziget 2003: Sárból az arany

Lokál

Az Élő Könyvtár 2001 óta működik a Civil Szigeten. Aki még nem tudná: nem a városi könyvtár Ikarus buszba szortírozott népszerű kiadványai gyötrődnek egy hétig hajógyári kézen-közön. Beszélő könyveket lehet kölcsönözni. Embereket, akikhez sztereotípiák ragadnak. Rendőrt, politikust, zsidót, románt, osztrákot, feministát, iraki menekültet, meleget stb. faggathatunk egy órán át. A kezdeményezés dicső célját aligha kell ecsetelni. A jelszó önmagáért beszél: "Nézz a borító mögé!" A kötetek többnyelvűek (magyar, angol, francia, német, román), az értésben élő szótárak segédkeznek.
Az Élő Könyvtár 2001 óta működik a Civil Szigeten. Aki még nem tudná: nem a városi könyvtár Ikarus buszba szortírozott népszerű kiadványai gyötrődnek egy hétig hajógyári kézen-közön. Beszélő könyveket lehet kölcsönözni. Embereket, akikhez sztereotípiák ragadnak. Rendőrt, politikust, zsidót, románt, osztrákot, feministát, iraki menekültet, meleget stb. faggathatunk egy órán át. A kezdeményezés dicső célját aligha kell ecsetelni. A jelszó önmagáért beszél: "Nézz a borító mögé!" A kötetek többnyelvűek (magyar, angol, francia, német, román), az értésben élő szótárak segédkeznek.

Az idei Sziget fesztivál első felét határozottan a lápi lidércek uralták, ám azután kisütött, felszáradt, igaz, ettől még nem feltétlenül lett jobb is. Ezúttal is sok zenét lehetett hallani, mellette sok szépet látni, mi több, akár még táncolhatott is volna a sok falábú - igaz, ez zömmel senkit sem érdekelt.

- Hozd el anyádat!

- A tiédet!

Mint tudjuk, a művelt emberiség évszázadok óta folytatja emberfeletti, áldozatokat nem kímélő küzdelmét a por és a mocsok ellen, ám a harc még e pillanatban is legfeljebb döntetlenre áll, arról nem is szólva, hogy körünkben is akadnak még árulók. Bár a Sziget fesztivál szervezői rendre elfelejtik publikálni az idevonatkozó geológiai szakkutatások eredményeit, az már a laikus szemlélő számára is gyorsan világos lesz, hogy az "budai-sziget talaját alkotó laza üledék nagyjából kétféle halmazállapotot bír felvenni: ha esik, undorító viszkózus masszává alakul, ám ha megszárad, még gusztustalanabb por alakjában lepi be méltatlanul e sorsra ítélt testtájainkat.

Miután a Sziget feszt. említett szervezői már jó előre a privilegizált célok között emlegették a rendezvény érthető határok közötti pormentesítését, azt is logikus fejleménynek tarthatjuk, hogy ezúttal négynapos, heves esőzés köszöntötte a posztendékás kempingezők és politoxikomán zenerajongók tarka csordáját - ezt azután ők vérmérsékletüknek megfelelően próbálták elaborálni, illetve túlélni. Az már elsőre is nyilvánvalónak tűnt, hogy magyar véreink többnyire iszonyodva és alig titkolt undorral fogadták a Hajógyári-sziget rohamos mocsarasodását, mely villámgyorsan utolérte az amúgy betonnal borított felületeket is. Míg a mieink kényeskedve tipegtek a Tavaly Tatabányán című népszerű Tarr-Béla filmet idéző, hol térdig, hol bokáig érő hangulatban, addig a turisták a rájuk jellemző gátlástalansággal vetették magukat a sárba, lehetőség szerint rögvest szügyig, hogy a szomszédra is fröccsenjen egy adag. A természet péntek délutánra kegyet gyakorolt, s megindult a laza szikkadás, ám a gondviselés még ezt követően is gondoskodott némi meglepetésről. Alighanem még a tavalyi árvíz volt a felelős, mely - miként a Nílus egykoron, évente - termékeny iszappal lepte be a sziget műanyag szandáloktól gyalázott felületét, ami az idei aszályban lassan mumifikálódott, ám a váratlan csapadék egy csapásra felszabadította a konzervált illatokat, így a Nagyszínpad és környéke például még napokig penetráns vízilószarszagot árasztott - aki járt már állatkertben, valószínűleg tudja, miről beszélek. A végén persze megint a por győzött, de már nem oly nagy fölénnyel, mint korábban - meg azután végre a gazdák is örülhetnek, elvégre a maradék termésből mégiscsak lesz mit a disznók elé aprítani.

Hang, ember

Bár a korai krétakort idéző klíma szerencsésen megóvta a szigetlakókat az ún. külvilág általában politikusok képében realizálódó agressziójától, a részükre rendelt ketrecből kiugrani ők sem bírnak. A főváros helyére gigantikus alvóvárost vizionáló moral majority követelései ezúttal végre nem találtak süket fülekre: megbízható hírek szerint hangmérő brigádok járják a Duna mindkét partját, az előírtnál magasabb zajszint pedig alkalmasint jelentősen megrövidítheti a vétkes színpad felelős technikusának havi büdzséjét. Ennek megfelelően a hang a legtöbb helyen ritkán hallhatóan pocsék - igaz, a hiányzó hangerőt alkalmanként remekül egészíti ki egy-egy hiányzó hangszín vagy rejtélyes eredetű torzulás. A hangos zenét szolgáltató sátrak ezúttal is szigorúan reggel ötkor zárnak - kivéve azok, amelyek valami megmagyarázhatatlan okból egy egészen más normarendszernek engedelmeskednek, és mondjuk szinte soha nem zárnak be - ami ugye egyszerre szolgálja a kaszásdűlői polgárok aktív kikapcsolódását s a gonosz hajlamú szigetlátogató lelkének épülését, aki akár reggel nyolckor is láthat megkövült tekintetű partizókat, amint éppen a levegőben matatva szelektíven válogatják szét világunkat ocsúra és pelyvára. S ha már itt tartunk: a sok hasznos újítás közül feltétlenül említést érdemel a környezettudatosság személyre szabott szintjét nyilván megemelő szelektív hulladékgyűjtés, s azt is a ránk vigyázó gondos nénik/bácsik javára írhatjuk, hogy ezúttal nem volt merőben szemétre hajított pénz ama állítólagos 22 milla, amit a net.rét című cibersátor fejlesztésére fordítottak - még szombat éjszaka, a legnagyobb pörgés közepén is zökkenőmentesen és várakozás nélkül lehetett értelmetlen leveleket küldeni és obszcén baromságokat nézegetni. Annál roszszabb ötlet volt mindezt összekötni a szomszédban zajló karaoke-műsorral: az alapszinten is hamiskás Enrique Iglesiast torzan intonáló szigetlakókról rögvest eszünkbe jutnak J. V. Generalisszimusz lényegbevágó szavai: "Idióta, degenerált, archívumba vele!"

Kis piros bombázó

Mint nyilván önök is értesültek róla, megindult az újabb polémia a kis színes stimulánsok körül: a szivárvány valamennyi színében paráztató kapszulák már felkeltették a b. közönség feljelentésre bármikor kapható kemény magjának érdeklődését, s már csak percek kérdése, hogy az alapvetően a Linda-széria ominózus drogtémájú epizódján szocializálódott többség is értesüljön arról, hogy lelketlen kufárok újabb, ezúttal igazságszérumra emlékeztető cuccal támadták be az élveteg óvodásokból és Mátrix-rajongókból álló célközönséget. Az alapvetően efedrintartalmú (beltartalmukat illetően népvándorláskori leletre emlékeztető) drazsék kapcsán a hatóság embere lapzártánkig csupán annyit bírt nyilatkozni, hogy a maga részéről helyteleníti, ha a vásárlók nem kapnak számlát, amennyiben legális tudatmódosítót (a nép nyelvén herbálekit) vásárolnak - de hát ez legyen a Szigeten amúgy is sűrűn razziázó APEH-ellenőrök baja. Amúgy mindenkit megnyugtatnánk: a jelentős önfeláldozással kivitelezett szubjektív termékteszt eredményei szerint a vizsgált anyagminta leginkább nem kívánt ébrenléthez segíti fogyasztóját, járulékos hatásként pedig kismértékben pörget, ezen- kívül némely alfajai használata révén némi transzcendentális tapasztalattal is gazdagodhatunk: állítólag akadt olyan partianimál is, aki beleszagolván a Cinetrip sátor jászolt idéző rohadtszalma-szagába, hirtelen látni vélte a kis Jézust, míg társa a szomszédos technosátor hallatán értette meg végleg a szög, továbbá a szögelés üdvtörténeti jelentőségét.

A napi drazséján szerencsésen túlesett szigetjárónak már csak ételre és italra van szüksége, melyet viszonylag mérsékelt árakon, s nagyjából korlátlan mennyiségben idén is beszerezhetett: a nyilván speciálisan ez alkalomra gyártott sör tán még egy kicsit jobb is volt, mint tavaly, az ételfronton pedig érezhetően enyhült a terror: a szerb hagymás hús tavaly még vitathatatlan (rejtélyes módon még az afrikai étkezdében is érvényesülő) dominanciáját megtörni látszanak más, szintén egészségtelen és nehezen emészthető termékek. Sajnos a krisnás ingyenebédek változatosabbá válásáról személyes tapasztalatok híján nem tudunk beszámolni, annyi azonban bizonyos, hogy a jellegzetes, gyülis Gouranga zenekar némileg stílust váltott, s finn hardcore helyett inkább napfényes kaliforniai szörfpunkra gördül monoton Hare Krisna és barátja, Hare Rama.

Haza, legények

Sajnos számos kedvezőtlen fejleményről is kénytelenek vagyunk beszámolni, melyek azonban remélhetőleg szezonálisak, s jövőre elkopnak, akár az idei gyep. Először is a rossz ízlésű zenerajongók körében elszaporodtak az ocsmány csúcsos sapkák, sőt a nyilvánvalóan Harry Potter-hatásra tetőző ízlésficam immár a svarc und tót metál rajongóit is elérte, mondjuk őket nem minden ok és alap nélkül. Nyilván az ő szórakoztatásukra szolgált a Szigeten ingyen osztogatott Móricka magazin is, ami már magában is nagyobb veszélyt jelent a fiatalkorú közönség jó ízlésére, mint bármely színes pirula vagy beporozott celebrity (ízelítőül egy poén a sok közül: Hogy becézik a beteg Erikát? Kol Era!). Az átmeneti kínokért hamar kárpótolja az élet a mind üvegesebb tekintetű szigetjárót: a frekventáltan felbukkanó ellenkező, esetleg azonos nemű sorstársak, egyéni ízlésnek megfelelően, szívet melengető látványt nyújtanak - igaz, a privilegizált, bentlakó kisebbséget leszámítva a többiek jobban járnak, ha inkább jó predátor módjára hazaviszik a zsákmányt, elvégre az eldugottabb helyeket hamar elönti a minden képzeletet felülmúló húgytenger, meg egyébként is, bármikor arcunkba világíthat egy unatkozó security, vagy ránk zuhanhat egy eltévedt lejmoló. A szerencsés kevesek, mielőtt hazatakarodnának, még megnézhetik a part egy viszonylag elhagyatott pontjáról, amint a rozsdazóna felett narancssárgán felkel a nap és beragyogja a Szigeten túl elterülő, hamar szétfoszló, hamis és hazug álomvilágot.

Barotányi Zoltán

Ronni B. Goode

Az ötletgazda, a dán Ronni Abergel most fordult meg először a Szigeten. Segített a castingban, és exhuligánként bekerült a könyvtárkatalógusba. Ronni tizenévesen még az egyik koppenhágai galeri keménylegénye volt. Noha félig marokkói származású, a bandától a rasszista megnyilvánulások sem álltak messze, és amikor két klub fúziójából a 90-es évek elején megalakult az FC Kopenhagen, barátaival megszervezte a helyi ultrákat. Viselte a csapat színeit, gyűlölte a Bröndbyt, és részt vett a szurkolótáborok összecsapásaiban. "Ha egy öreg nénit átkísérsz az úttesten, senkinek nem tűnsz fel. De amikor csoportosan végigmasíroztunk a belvároson, mindenki ránk figyelt. Biztosan adott egyfajta identitást, és az erőszak is rendben volt, amíg a zúzás egy-két pofonról szólt. Aztán az egyik bajnoki előtt nemcsak ellenséges ultrákkal, hanem a kérésükre átruccant brit vendégszurkolókkal is összeütközésbe kerültünk. Épphogy túléltük. A barátomat megkéselték. Ekkor döntöttem el, hogy kiszállok." Ronni 1993-ban elindította a futballpályák bűnmentesítését célzó "Állítsátok meg az erőszakot!" kezdeményezést. Részt vett a hivatalos szurkolói körök megszervezésében. A klubok, a biztonsági szolgálat és a rendőrség ma már csak őket tekinti partnernek, az ultrákkal szemben bevezették a zérótolerancia-programot. Az összefonódásokat megszüntették. Abban a városban, ahol első osztályú csapat játszik, a rendőrségen külön osztály foglalkozik a futballhuliganizmussal: állandó az információcsere, a törvényi változásoknak megfelelően rövidesen az erőszakos cselekményekben részt vevő szurkolókról is lehet adatokat gyűjteni. Ronnit ma már legszívesebben exhaverjai vernék laposra. A médiasikert kihasználva Abergel élére állt olyan projekteknek, melyek az erőszakos bűncselekmények miatt elítélt fiatalkorúak szociális rehabilitációját tűzték ki célul. Börtönökben tart előadásokat, segít a munkához jutásban, szakképzésben. "Mivel odahaza sokan ismernek, munkaügyben általában én tárgyalok a cégekkel. A frissen szabadult fiatalok köré mentori hálózatot szerveztünk: hónapokon át szoros kapcsolatot tartunk velük, míg nem rendeződik a kinti életük. Általában csak az első lépés hiányzik: egy állás, egy barátnő vagy épp egy kis levegőváltozás. Nemzetközi kapcsolatainkon keresztül lehetőségük van arra, hogy kicsit külföldön is körülnézzenek."

Ronni az elmúlt években közel nyolcszáz iskolában beszélt az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatairól. "Alapszabály: mindig van nálam hülyébb. Az erőszak nem áll meg egy bizonyos pontnál. A beszélgetések oldottak, és többször megtörtént, hogy pisztolyokat, késeket, gáz- sprayt adtak le az előadások után." Abergel ma már nemcsak a civil szférában dolgozik, hanem a dán kormány, illetve az Európa Tanács számára is, így került kapcsolatba a Budapesti Európai Ifjúsági Központtal. A tapasztalatokból magyar civilek is okulhatnak: a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálattal már megállapodtak, hogy segítik egymás munkáját.

- bogár -

Szigettévé

Finoman szólva is vegyes sajtóvisszhang és a kettes közszolgálati csatornán szokatlanul magas nézettség fogadta a Szigettévé bemutatkozását, amiről elterjedt, hogy előfutára lehet egy nagyobb műsorsorozatnak. "A Sziget brandnév televíziós hasznosítását már korábban tervbe vettük, hiszen ez összhangban áll azzal az elképzelésünkkel, hogy ne csak fesztiválszervezőként vagy szórakozóhely-üzemeltetőként ismerjenek minket, hanem médiatartalom-szolgáltatóként is. Ez játszott szerepet a Wanted (ma: Wan2) vagy a Sziget.hu-portál elindításában is" - mondta a Narancsnak Gerendai Károly, a cégcsoport feje. Eredetileg fiataloknak szóló önálló kábel- vagy városi tévé indításáról volt szó. Az ötletgazdák (többek között Csiszár Jenő, Novák Péter) és a Sziget Kulturális és Menedzser Iroda Kft. részvételével létrejött TV Sziget Kft., amibe a névtulajdonos a tévés jogokat apportálta, a tulajdonosok közötti koncepcionális különbségek miatt végül nem is kezdte meg működését. Gerendai szerint ilyen típusú ifjúsági televíziózást a hirdetőkből nem lehet eltartani. Ezért keresték meg a közszolgálati televíziót, ahol a korosztálynak szóló műsorok az utóbbi időben sorban megszűntek. "A tárgyalások elején vagyunk, ami persze nem önálló csatornáról, hanem műsorsávról folyik. Úgy gondoljuk, hogy a Szigetnek nem csak egy hétre való értelmes mondanivalója van, és ha megtaláljuk azt az épeszű hangot, amit a fiatalok is hitelesnek tekintenek, akkor sikeres adássorozat születhet." A Szigettévé - a fesztivál ideje alatt az m2-n jelentkező másfél órás élő adás - a közszolgálati csatorna felkérésére készült. Gerendai szerint nincs ugyan közvetlen összefüggés, de ha a Magyar Televízió vezetőségének tetszik, nyilván nő a megegyezés esélye. A Szigettévé a fesztiváligazgató szerint a többi médiapartnerrel kapcsolatos viszonyt nem befolyásolja. "Médiakommunikációnkban mindig is óvakodtunk attól, hogy kizárólagos partnerséget alakítsunk ki. Egyedül az országos kereskedelmi tévés csatornák között van akkora verseny, hogy idén egyedül az RTL Klub jelentkezett a Szigetről önálló műsorral. Nagyon jóban vagyunk a tv2 vezetőivel is (Kereszty Gábor 2002. május végéig, amikor tv2-s vezérigazgatói kinevezése miatt kénytelen volt megválni minden egyéb üzleti érdekeltségétől, a Sziget.hu vezetője volt - szerk.), de idén az RTL Klub adta a jobb ajánlatot. Ennyi. Az Irigy Hónaljmirigy sem azért nem lépett fel a Szigeten, mint ahogy az egyik napilapban megjelent, mert szerződése a tv2-höz köti, hanem azért, mert a Nagyszínpad programjába már nem fértek be, máshová pedig nem akartak jönni."

B. ZS.

Nász, bevetés

Szokás szerint az egyik legnépszerűbb helyszín idén is a házasságkötő sátor volt. A "lávendpísz" bűvöletében szigetelő fiatalok itt egyszerre élhették ki komolyabb következmények nélkül házasodási és poligám hajlamaikat. Szombat délután egy fiú erőfölénnyel bíró trió zárta a sort: a két vőlegény közt dönteni végképp nem tudó ara szemlesütve éppen önmagán hitetlenkedett; az orra előtt álló lányduó azonban már túllépett ezen, és az elcsattanó házastársi csókra összpontosította minden figyelmét. Az önjelölt anyakönyvezőknek már a szemük se rebbent az egynemű vagy három-négy tagú variációktól, egyikük az előző nap ötfős német társaságot adott össze, az ivararányról azonban már nem tudott pontosan beszámolni.

A házasságkötő sátrat már az első Szigeten, 1993-ban felállították. Akkor még senki sem hitte, hogy tíz évvel később kőkemény verseny lesz a különböző magán- és állami intézmények között, ki tud minél hülyébb tevékenységet kitalálni a Sziget-lakóknak - némi reklám ellenében. Az idei szenzáció kétségtelenül egy konzervgyárnak köszönhető program, a paradicsomdobálás volt, de a Bevetés Színpadon már a Magyar Honvédség lelkes aktivistái vezették be az érdeklődőket a hadviselés rejtelmeibe. Az elhelyezés a lehető legjobb stratégiai érzékkel történt, a színpad ugyanis a Hammer World tőszomszédságában helyezkedett el. A katonás élet jegyében az előadások már kora délelőtt elkezdődtek - szavak és tettek mellett tábori konyhás beetetéssel. A terep megközelítése azonban mentálhigiénés szempontból szigorúan kizárólag a Hammer felől volt ajánlott, a tényleges bejáraton ugyanis rögvest a NATOrna és EUgráló elmés szójátékokba botlottunk. A gyengébb idegzetűek itt fel is adták, pedig még biztosan nem láttak BTR/80-as csapatszállítót belülről. Megnyugtatásul: belülről ugyanolyan randa, mint kívülről, viszont a lövegtoronyból fantasztikus a kilátás. Tarackot tekergetni is jó móka, erre érezhettek rá jó páran, amikor nemes egyszerűséggel becélozták a színpadon előadást tartó altisztek fejét. De ha a színpad elhelyezkedését az évezred magyar stratégiai bravúrjának nevezzük, akkor szólnunk kell a magyar stratégia rákfenéjéről, a pontatlan fegyverválasztásról. A kantinban ugyanis rendületlenül az elmúlt 10 év legnagyobb diszkóslágereit bömböltették. A színpadról kifarolva viszont lelkes pacifistákkal találkozhattunk, akik az egyenruhásokat látva hangos "atomot nekik!" kiáltozásokkal probáltak reflektorfénybe kerülni.

Kiss g-Mészáros

Neked ajánljuk