Egy 2012-ben született kormányhatározat szerint a Parlamentből a Kossuth tér 6–8. szám alatti Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) székházának épületébe költözik az Országgyűlés Hivatala. Egy ilyen áthelyezés szükségszerűen hozza magával a befogadó épület felújítását és esetleges átépítését. Hogy láthassuk, milyen építészeti lehetőségeket rejt az épület felújítása, ötletpályázatot írtak ki 2015. szeptember 15-én. Ha felújításról van szó, rendszerint más megítélés alá kerülnek azonban a modern épületek, mint a régiek – és nincs ez máshogy a Kossuth tér 6–8. esetében sem.
Bár a pályázat egy épület homlokzatának átalakításáról szólt, a téma valójában a magyar építészet és történelem velejéig hatoló kérdéseket feszeget. Az 1972-ben befejezett, Pintér Béla által tervezett modern épület, a volt MTESZ-székház és az 1937-ben befejezett, Hültl Dezső által tervezett, historizáló épületegyüttes hűen ábrázolják a magyar történelem fordulatait. Ezzel szemben a pályázat már sokkal inkább a magyar építészettel kapcsolatos jelenlegi közéleti állapotokat, azaz egy formálódó újabb fordulatot ábrázol hűen.
Az elmúlt kétszáz évben két olyan időszak volt a magyar építészettörténetben, amikor a politika építészeti reprezentációs törekvései és a világ építészeti tendenciái bizonyos mértékben átfedésben voltak, és az építészettől nem a dicső múlt megidézését, hanem a haladás iránti elkötelezettség kifejezését várták el. Az első ilyen korszak a reformkor volt, amelynek ismertebb eredményei a Lánchíd és a Magyar Tudományos Akadémia. A második ilyen időszak pedig Magyarország államszocialista időszakának 1954 utáni szakasza.
Ami régi, az a szép
Az utóbbi korszak kezdete azért ilyen pontosan meghatározható, mert 1954-ben hangzott el Nyikita Hruscsov iparosított építészetről szóló elhíresült beszéde, amelyhez a szocialista realista stílus végét köthetjük. Ennek köszönhető, hogy a világ két, egymástól ideológiailag elszakított részének építészete egymás viszonyrendszeréből kölcsönösen értelmezhető építészeti kánonokat eredményezett. A világ két pólusának építészete egymásba simítható volt, aminek gyümölcse megannyi modern épület – köztük az MTESZ-székház is.
E két korszakot leszámítva a magyar építészettörténet reprezentatív épületei és városépítészeti együttesei jellemzően inkább az adott korszak politikai portfóliójának voltak megfeleltethetők. Így jöhettek létre azok a számunkra szintén fontos, ám történetileg és építészetileg inkább retrográd alkotások, mint a Budavári Palota folyamatos átalakításai és bővítései, vagy az 1930-as évek historizáló homlokzatú, ám modern belsővel ellátott bérházai, mint például a Hültl-féle Kossuth téri ingatlanok.
Pintér Béla MTESZ-székházának és Hültl Dezső lakóépületeinek egymásmellettiségében nem pusztán két építészeti korszak különböző szemlélete feszül egymásnak. Nem arról van szó, hogy az egyik épület modern, a másik pedig régi szép épület. A magyar állam, és ha úgy tetszik, a magyar szellem két arca köszön vissza az épületeken. Nincs még egy olyan közismert helye az országnak, ahol ennyire egybefüggő kompozícióban sikerrel vegyülne el ez a két, egymással folyamatosan
viaskodó, Magyarországot alakító szemlélet. Mert bár az MTESZ-székház nem díszített, a Hültl-féle épület pedig nem üveg- és alumíniumhomlokzatú, a két épület tömegében és ritmusában mégis megfér egymás mellett. Ennek a szimbiózisnak a végnapjait látjuk a Kossuth tér 6–8. ötletpályázatban.
A kiírás adottságként kezelte az 1920-as évek szabályozási környezetét, amelyben a félig befejezett Hültl-féle kompozíció is létrejöhetett, és bár megjegyzi, hogy ezen szabályozás jogilag hatályát vesztette, mégis azt kéri számon a Pintér Béla által tervezett épület új megjelenésén. A kiírás szerint a tervező ugyanis nem törekedett eléggé a háború előtti szabályozásnak való megfelelésre. A megfogalmazás abszurditása és történelmi érzéketlensége ellenére a kiírás egyértelműen tisztázza, hogy a Hültl-féle homlokzati kompozíció befejezését látná szívesen a Kossuth tér déli részén, azzal az arcpirító kitétellel, hogy egyébként a mai építészeti elvekkel, anyaghasználattal és formanyelvvel összhangban álló pályaműveket várnak.
Politikai akarat
Nem véletlen, hogy a beérkezett pályaművek főleg az értelmetlenség és a paródia tartományában értelmezhetők, és többségük inkább egyszerre teljesíti a fenti kritériumokat. A szolgai módon Hültl stílusában megtervezett homlokzatoktól kezdve a kicsit régies-kicsit újszerű homlokzatokon át egészen a magyarosnak szánt homlokzattervekig terjednek a javaslatok, melyek között több olyan is található, amellyel kapcsolatban kérdéses, hogy fricska-e vagy valós elképzelés. A díjazott tervek többségén a kényszeredett díszítmények és lamellákba rejtett historizáló elemek hivatottak megteremteni a vágyott kapcsolatot a Hültl-féle homlokzat és az MTESZ-székház modern épülete között, javarészt sikertelenül, ám felvonultatva az építészet cirkuszi eszközeinek egész tárházát. (A pályaművek megtekinthetők a kossuth6-8.parlament.hu oldalon – a szerk.)
Összességében hat siralmasnak a tény, hogy az az építésztársadalom, amelynek tagjai a milánói világkiállítás magyar pavilonjának botránya kapcsán díszletszerűnek és vásárinak jellemezték az egyébként egy díszlettervező által tervezett pavilont, azok ebben a pályázatban dalolva terveztek egy – jobb szó híján – restaurált politikai akarathoz idomuló építészeti díszletet. Mindezt pedig az „illeszkedés” és „idomulás” folyékony fogalmába burkoltan, a kortárs műemlék-felújításoktól ellesett eszközöket egy vadonatúj, nem műemléki homlokzatra applikálva.
Ebben jeleskedik a legnagyobb pénzdíjazásban részesített Arch Studio terve is, amely az MTESZ-székház meglévő tömegére feszíti rá a Hültl-féle homlokzatot mint valami domború tapétát, amely így nélkülözi azokat az épület tömegét felfele szűkítő beugrásokat, amik amúgy az eredeti Hültl-épület méreteit is oldani próbálják. A győztes terv által vizionált épület minden túlzás nélkül idézi meg egy feldíszített doboz hangulatát, és csúfolja meg a klasszikus formatant.
A sok erőlködő és megfelelni vágyó pályamű közül egyedül a 19. sorszámú világlik ki, és fogalmaz meg értelmezhető építészeti koncepciót. A pályamű tervezői szerint az MTESZ-székház épülete jó, homlokzatának építészeti átalakítása nem indokolt, annak felújítása azonban elkerülhetetlen, és az épület esztétikáját érintő módosítások nélkül korszerűsíthető. A tervből látszik, hogy a busás nyeremény és pályázati kiírás ideológiai nyomása ellenére van lehetősége az építészeknek építésznek maradni.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
