Friss lapszámunkban tapasztalt cukrászmesterek segítségével járjuk be a hazai gagyifagyi-gyártás sötét bugyrait. Ízelítő Péter Anna cikkéből:
„Aki jó állagú, kenhető fagylaltot szeretne előállítani, bizonyos sarokszámokhoz kell tartania magát. Ezek a következők: 18–23 százalék cukor, 8–13 százalék zsír és 35–43 százalék szárazanyag-tartalom. Az olcsóságra törekvők – ne feledjük, szabályozás nem köti őket! – a szárazanyag-tartalmat biztosító 3,5 százalékos friss tejet kiváltják a könnyebben tárolható és kezelhető UHT (ultrapasztőrözött) tejjel, vagy – ha ennél is mélyebbre megyünk – a zsíros tejporral. A zsírtartalmat én tejszínnel vagy vajjal állítom be, de akkor számoljunk: 1 kg vaj 1800–2000 forint, 1 kg kókusz- vagy pálmazsír ellenben csak 400 forint. A tej édeskésségét pedig a tejipari melléktermékként keletkező, olcsó tejsavóporral adják vissza” – ábrándít ki száraz matekkal Damniczki Balázs cukrászmester.
| ||
A sok megkötött levegő íztelen és színtelen, a pálmazsír ízesítés szempontjából sem nevezhető hozzáadott értéknek, így a tejsavópor mellé kell még valami markáns íz, ami alapján a keveréket el lehet nevezni. A gyümölcs drága, így kerülnek a rossz minőségű fagylaltokba filléres és törvényesen is használható mesterséges aromák és színezékek. A végeredmény így hiába olcsó, összetételében közelebb áll az autók ablakait keretező gumikéderhez, mint bármilyen ehető élelmiszerhez. Aki nem hiszi, hogy olcsó fagylalt helyett főleg ízesített levegőt vásárol, végezzen el egy kísérletet. Vegye meg a legolcsóbb, kétliteres jégkrémet, hagyja elolvadni, és nézze meg, mi marad a doboz alján, a levegő alatt. A kísérlet végeztével az olcsó jégkrém összetevőit is érdemes elolvasni.
