magyarnarancs.hu: A Fragrance Academy versailles-i műhelyében egyedüli magyarként tanultad ki a parfümőrszakmát. Az akadémia elődjét 1970-ben alapították – ez szembetűnően friss évszám a mesterség évszázados múltjához mérten. Milyen formái léteztek korábban ennek a tudásátadásnak?
Zólyomi Zsolt: A parfümőr egy készségszakma. A generációkon átívelő Guerlain parfümház alapítója, Pierre-François Pascal Guerlain vándorparfümőrként működött, az összefoglaló név alatt egyszerre folytatott drogista, gyógyszerész, faggyúárus, ószeres tevékenységet, háziasszonyok hátsó kertjében csencselt, mesterekhez szegődött, illatanyag-termelőktől szimatolta ki az alapvető ismereteket. Az akadémiára sem okosodni jártunk, hanem összekoszolni a kezünket, reggel kilenctől délután ötig pepecselni egy laboratóriumban, majd másnap kezdeni az egészet elölről. Főként eszköztárat kaptunk, amellett, hogy persze megismertük, milyen szerkezeti elvek mentén alakul egy parfüm felépítménye, vagy hogy híres, mérföldkő parfümök hogyan álltak össze, hogyan építettek fel egy-egy hatást. A laboratóriumi munka legfőképpen a kőfaragóréra hasonlít: jó párszor rá kell ütni a kezedre, amíg el nem éred a kívánt formát.
magyarnarancs.hu: A parfüm- és a divatipar összefonódása nyilvánvaló. A beszerzési piacon is kialakulnak analógiák? Vannak olyan illatanyag-szakvásárok, amelyek esetleg meghatároznak nemzetközi trendeket?
Fotó: Sióréti Gábor
ZZS: Igen is meg nem is, az egész iparág működésmódja ennél sokkal bonyolultabb. Nem vagyunk annyian, hogy érdemes legyen ránk kiskereskedelmi üzletágat építeni. Léteznek alapanyagvásárok, de tervezői szempontból nem meghatározóak, hiszen a végeredmény hatalmas mértékben függ a megrendelőtől. Ha egy disztribúciós cég ismert márkájának csinálom a parfümöt, akkor egy hasonló multitól veszem az alapanyagot. Tulajdonképpen a részparfümöt is megvásárolhatom, akár a házgyárelemeket. Adott esetben a legnagyobb alapanyag-ellátók alkalmazásában áll már maga a parfümőr is, és a kész termék kerül a megrendelő céghez. Más a beszerzési rendszer, ha egy helyi vállalkozásban készítek személyre szabott illatokat, melyek az iparág valódi luxustermékei. Ilyenkor megtörténhet, hogy maga a parfümőr vagy az általa megbízhatónak tartott disztribúciós cég hajózik be az Amazonas deltájába, és tárgyalja le a termelőkkel a jövő évi termést.
magyarnarancs.hu: Mi befolyásolja egy ország illatanyagexportját a természeti tényezőkön kívül? Magyarország milyen illatanyagban erős?
ZZS: Kevesen tudják, de első számú kamillaolaj-exportőrök vagyunk. Délvidéken, az egykori Jugoszlávia területein jelentős tölgymohaforrások vannak, ez a növény egy szakállas zuzmóféle, amit le lehet gereblyézni a fáról. Érdekes módon ez az egyszerű illat gyakori vendég az összes parfümmonstrum kompozíciójában. A nagybani termelés a maga üzleti logikája mentén persze mindig kigyötri a legolcsóbb beszerzési forrást. Azok a virágfajok, amiket Olaszországban, Spanyolországban, Dél-Franciaországban évszázadokon át híres parfümipari alapanyagként jegyeztek, mind leköltöztek Észak-Afrikába, hiszen ott olcsóbb a munkaerő, és a melegben kedvezőbbek a termesztési feltételek is.
magyarnarancs.hu: Megengedheti egyáltalán magának egy multi, hogy természetes alapanyaggal dolgozzon?
ZZS: Minden árucikk, amit manapság egy tömeggyártással fenntartott parfümériában meg tudsz venni, egyetlen esetben tartalmazhat természetes alapanyagot: ha olcsóbb az előállítási ára, mint a szintetikus molekuláé. A citrusok héjából hidegen sajtolt olaj például fajlagosan a világ legolcsóbb illóanyaga, ami a primitív technológiának köszönhető – a hidegen hengergetett gyümölcs héjából egyszerűen kispriccel az olaj. A szintetikus alapanyagok átlagára 20 és 200 euró/kiló között mozog, ahol a 200-as már piszok jó minőségnek számít. Előfordul, hogy azért dolgozunk szintetikumokkal, mert egyszerűen a természetből nem lehet kivonni magát az illatot, például a tengervizet nem tudjuk desztillálni. De ilyen az állatvédelmi okokból így előállított animális illatok tárháza is, melyekkel a természetben meglévő szagokat váltjuk ki. A szintetikus illat nem az ördögtől való, például nagy előnye, hogy nem kell a világ összes rózsabokrát kigyomlálnunk.
magyarnarancs.hu: Viszonyításképp egy természetes illat ára meddig szökhet fel?
ZZS: Christian Dior parfümőrének egyetlen tanítványa, Mona di Oro például sokáig dolgozott az aquilariafa gyantájával, az ouddal, aminek 18 ezer euróért állítják elő kilóját. Mindemellett a kis kézműves márkák a parfümipar demokratizálását viszik végbe: a legtökéletesebb kísérleteket kínálják 100-150 eurós egységárakon, hiszen itt nem mennek el eszement pénzek a marketingköltségekre.
magyarnarancs.hu: Könnyen megesik az is, hogy valaki nem márkahűségből, hanem csomagolás alapján választ. Az illékony üzenetet vizualizálni kemény brandingfolyamat része, az egyik legfontosabb állítás magáról az illatról. A parfümőr szemében a tervezett üveg egy szükséges rossz?
ZZS: Igen, okkal gyanítjuk, hogy a parfümőr akkor lenne boldog, ha befőttesüvegekben árusítanák az illatokat. Olyan kulturális kódok határozzák meg az illatokról való ismeretünket, mint a maszkulinnak tekintett fekete, acél, tömör formák, vagy a nőiesnek gondolt habos-babos, gömbölyded üvegcsék. Ez egy teljes tévút. A megfelelő minőségű parfüm nem mond semmit egy illat nemiségéről, legalábbis nem definiálja azt. Hogy egy parfüm a bőr egyedi felületén milyen tulajdonságokat vesz fel, nem ott dől el, hogy egy New York-i marketingértekezleten valaki rávágja, hogy női, férfi, vagy netán uniszex. Az uniszex terminusa is egyedül az eladási számokat hivatott növelni. Ugyanakkor nem a befolyásolás a legfőbb probléma, hanem hogy sokszor maga a forma abszolút nem koherens a benne foglalt illattal. Thierry Mugler Angel illatát szoktam hozni példának: egy fémes, jégcsapba zárt illat, amit ha megszagolsz, olyan édes, hogy összeragad tőle a szád. Ha megfelelő szakember van a forma oldalán is, akkor persze gyönyörű összhangot érhetünk el, de a lötyögős, kiscsipkével behúzott, következetlen gagyi sajnos sokkal jellemzőbb.
magyarnarancs.hu: Mennyire rettegsz a megfázásoktól?
ZZS: Mivel egy parfüm munkafolyamata ideális esetben hónapokat, de van, hogy éveket vesz igénybe, belefér egy-két megfázás.
