A rácsodálkozásoktól valójában mentes "kincskeresés" az ismertség jóleső érzésével és befogadható mennyiségű, jól adagolt pluszinformációkkal lett teljes. A német nyelvű vezetés - amelynek tavasszal várhatóan nemcsak folytatása, de magyar változata is lesz - a regény kulcsfontosságú házától, a Teréz körút 11.-től indult, majd némi kitérővel a Szent István parkon és Újlipótvároson át a Lukács fürdőig tartott. Az alkalmi minigruppe szemrevételezte a Demén Samu tervezte úri házat, amelynek regénybeli részletes leírásában már megismertük az építész ars poeticáját; megnéztük Szemzőné dr. Arnót Irma otthonát, ahol Gyöngyvér cselédszobája is van - igen, az a szoba! -, felidéztük, hetente hányszor, és mely napokon folyt termálvíz a városrész csapjaiból; illetve megcsodáltuk Szapáry Mária panorámateraszos lakásának helyét, ahonnan, ha minden igaz, egészen a Lukácsig ellátni.
Kellemes, de nem meglepetés, hogy a város története és a Párhuzamos történetek találkoztak, miközben idézetek vetítették elénk a fikció tereit. A regény topografikus követése mindenképpen érdekes, persze a nádasi miértek birtokában még inkább. Amihez nem szükséges sem kis, sem nagy csoport, elég a három kötet fantasztikum.
Tematikus sétából annyi van már, mint égen a csillag. Kedvünkre válogathatunk a speciális idegenvezetések közül, akkor is, ha véletlenül a város szülöttei, lakói vagyunk. Az olvasmányélményeken alapuló alternatív városnézés azonban mindig személyesebb, és pont ezért talán kevésbé közösségi program. Mert lehet, hogy egyedül nyomozni Nádas helyszínei után már kattantság, annak viszont első osztályú.
Goethe Intézet, december 9.
